Mint két testvér...

...szól a mondás, ha azt akarjuk kifejezni, hogy milyen szeretetben, megértésben és egymás megbecsülésével viszonyul egymáshoz két ember. De tényleg így áll egymáshoz két testvér? 

A hétköznapok szintjén azért ettől elég erősen is elhajolhatnak a testvérek - és ezt azt hiszem, nem kell magyaráznom sem akkor, ha legalább kétgyerekes szülő vagy, sem akkor, ha van legalább egy testvéred. A testvéri kapcsolatok is terheltek konfliktusokkal - gyerekkorban különösen. Hiszen ez az az időszak, amíg minden testvér megtanulja a közös együttélés szabályait, azt, hogy a család nemcsak apu-anyu-egy gyerek összeállításban létezik már.

Ennek megvannak a maga pszichológiai mozgatórugói - elsősorban csoportdinamikai szempontból.
 

A coach (köz)beszól:

Akit mélyebben is érdekel a csoportdinamika, annak ajánlom szíves figyelmébe Kurt Lewin komplett munkásságát.

Márpedig a család is egy csoport. Igaz, meglehetősen speciális csoport, de azért az alapvető csoportjellemzőket mindig mutatja. Márpedig egy csoport alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy

1. mindig bizonyos közösen, minden tag által elismert szabályok szerint működik - ezek lehetnek hallgatólagos szabályok, normák is, de sokszor hangoztatottak is. Szerintem mindenki tudna még ma is ilyeneket emlegetni.
Az egyik ilyen pl., hogy "Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok!". Persze ez családonként változik, ezért is speciális csoport a család: minden családban más lehet az a normamix, szabálykombináció, ami elfogadott. 

2. minden csoportban mindenkinek megvan a maga szerepe - és ezen nemcsak azt értem, hogy mindenki valamilyen meghatározott módon hozzájárul a csoportműködés fenntartásához. Hanem azt is, hogy tényleg szerepeket veszünk fel.
A szülők az anya vagy az apa szerepét. Ami hagyományosan az apánál a formális vezetői szerep, aki a hangadó, és kifelé képviseli a családot (még jogilag is ő a gondviselő), az anyánál pedig az informális vezetői szerep: ő az integrátor, az egyesítő, a csoport összetartója - rajta fut keresztül szinte minden családi információ és impulzus, ez pedig a csoport működése szempontjából sokszor nagyobb hatalmat jelent, mint a hangadó vezető szerepe.
A hangadónak is megvan a maga fontos státusza a csoport működésének fenntartásában: nemcsak kifelé képviseli a családot, hanem ő az, aki a csoport (család) szabályainak ismétlésével, demonstrálásával erősítheti a csoport tagjaiban az összetartozás érzést, megerősíti őket abban, hogy a normáik jók és működnek. Ezen kívül is lehet még számtalan szerep egy csoportban, de a csoport léte szempontjából ezek a fontosabbak. A gyerekeknek ebbe kell illeszkedniük - nemcsak gyerekként, hanem testvérként is. 

3. a csoporton belül is lehetnek csoportok - márpedig a családon belül a szülők és a testvérek is egy-egy ilyen külön csoport. A határt egyértelműen generációs különbségek mentén lehet meghúzni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a testvérek külön alcsoportján belül is ki fog alakulni a dinamika: közöttük is lesz egy formális és egy informális vezető, lesz egy dominánsabb fél, és egy kevésbé domináns.
Sőt, az sem lehetetlen, hogy szituációtól függően változik a dominancia a testvérek között. Ha pl. az egyik testvér sportosabb alkat, akkor valószínűleg a testi teljesítményeket igénylő kihívásokban ő lesz az irányító. Ha a másik inkább a rendszerező gondolkodásban erős, akkor ő azokat a közös feladatokat fogja várhatóan irányítani, ahol sok összetevős folyamatokat kell koordinálni.
 

Mi történik ezzel a dinamikával, ha a testvérek vállalkoznak? 

Ott kezdjük, hogy a vállalkozás az a szituáció, amivel a testvérek valószínűleg még nem találkoztak - legalábbis nem közösen. Ez pedig azt jelenti, hogy az új szituáció új leosztást is megkövetelhet. Éppen ezért az szokott az együtt vállalkozó testvérek közötti legnagyobb gubanc oka lenni, hogy a családból és a múltbéli testvéri kapcsolatból hozott csoportmintákat akarják a továbbiakban is használni, netán erőltetni. 

Ha valamelyik fél körömszakadtáig ragaszkodik a megszokott mintákhoz, arra hamar rá lehet ismerni. Ilyenkor szokott ugyanis a leosztott szerepekhez ragaszkodó fél régi, gyerekkori esetekkel példálózni. Például amikor az egyik testvér arra hivatkozva utasítja el a másik igényét a vállalkozás egy bizonyos tevékenységének megszervezésére, hogy "Hogy gondolod? Már gyerekként sem voltál képes soha normálisan bepakolni az iskolatáskádba, mert valamit mindig otthon hagytál! Majd pont Rád bízom az új üzletág megszervezését!" 

Ez azért sem szerencsés dolog, mert igen, akkor a testvérünk gyerek volt. Vagyis azt feltételezni, hogy amit gyerekként, a felnőtté válásra felkészülés közben elrontott, még most sem képes megcsinálni, az minimum a fejlődésképtelenségének tényként kezelése. Igazából meg az, hogy még mindig gyerekként tekintünk a saját testvérünkre. Szerintem nincs ember a Földön, aki ezért ne rágna be. 

Vagyis a testvérek, ha közösen vállalkoznak, az az első, hogy rendet tegyenek a fejükben a testvérüket illetően! Nemcsak arra kell figyelni, hogy melyik testvér mihez ért, milyen szakmai tapasztalata van, hogy miben jó. Azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy tökéletesen új helyzet, amelyben megvan annak a jó esélye, hogy nem a családi erőviszonyok szerint alakul majd a vállalkozás szempontjából legoptimálisabb felállás. 

Azt kell megérteni, hogy a vállalkozás nem ugyanaz, mint egy családi kerti party. A munka tökéletesen más kontextusba helyez minden kapcsolatot. (Nem véletlenül ajánlottam egy korábbi blogbejegyzésben, hogy mielőtt a családtagok közös vállalkozásra szánják el magukat, dolgozzanak együtt más projektekben!)
Nem számíthat egyik testvér sem arra, hogy a megszokott családi dinamikát érvényesítve vita esetén majd jön anyu vagy apu, és igazságot tesz. Már csak azért sem, mert ezzel csak kiszélesíti a konfliktust a teljes családra, és megterheli vele nemcsak a testvéri, hanem a szülő-gyerek viszonyt is. 

Természetesen számít az, hogy testvérek a vállalkozás alapítói, nem pedig vadidegenek. Számít az, hogy ismerem a másikat, a gondolatait, a működésmódját. Az a nem mindegy, hogy ezt az együttműködésünk fejlesztésére használom-e fel, vagy arra, hogy visszaéljek vele, és így próbáljak meg magamnak vezető pozíciót kiharcolni a cégben. 

Mert az nagyon nem lenne testvéri.

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást kívánok! 

Fotó: agastecheg/FREEIMAGES

betöltés...