A jövő idő képzése és a megtakarítások
Az volt a cikkben az alapvetés, hogy azok a népek, amelyek a jövő időt úgy képezték a nyelvükben, hogy a képzés módja látványosan elkülönült a jelen időétől, azok sokkal kevésbé voltak hajlandóak a megtakarításra. Ennek okát abban jelölték meg, hogy a nyelvtani elkülönülés miatt, a nyelvhasználók gondolkodásában is elkülönült a jelen és a jövő. Így a jövő olyan távolinak tűnt, hogy nem látszott érdemesnek már a jelenben is törődni a jövőbeli problémákkal, felkészülni azokra. Márpedig a megtakarítás elsődleges célja valamilyen jövőben felmerülő probléma megoldásának jelenbeli előkészítése.

Kis magyar igazolás
Anno azt is írtam, hogy ha ez igaz, akkor a magyarok megtakarítási hajlandóság szempontjából (csak a nyelvi aspektusokat figyelembe véve - a történelmieket most hagyjuk) valahol a középmezőnyben kell, tanyázzanak. Ennek oka, hogy a magyarban kétféle jövő idő is létezik: az egyik a jelen időtől jól elkülöníthető nyelvi szerkezet, a fog + -ni főnévi igeneves szerkezet, a másik pedig a jelen idejű ige + valamilyen jövő idejű értelmű határozószó (pl. majd).

A kísérletemben arra kértem az ügyfeleimet, csak a játék kedvéért, hogy hónap végén írják össze, mennyit tettek félre az adott hónapban (így nem kellett attól tartani, hogy maga a kísérlet váltja ki a megtakarítási hajlandóságot), majd a következő hónapban három héten keresztül ügyeljenek arra, hogy jövő időt lehetőleg csak jelen idejű igével + jövő idejű értelemben használt határozószóval megfogalmazva mondják ki, írják le. A jövő idő másféle használata közben eltelt idő alatt pedig nézzék meg, hogy mennyit tesznek félre.

A kísérlet eredménye
Hangsúlyozom, a statisztikai sokaság nem volt nagyszámú , ezért messzemenő következtetéseket ne vonjon le belőle senki - az én kísérletem nem volt tudományos. Viszont meglepő, az igen!

A megtakarítások mértéke érezhetően - volt olyan eset, ahol számottevően - változott! Minden esetben, pozitív irányban.
18 (régi, vagy még meglévő) ügyfelemet tudtam bevonni a kísérletbe. A régi ügyfeleimnél már csak azért is érdekes volt a dolog, mert a korábbi coacholásnak látszott, volt eredménye: a megtakarítások fogalma számukra már nem volt új dolog, mindannyian gyakorló megtakarítók, és még így is volt némi javulás!

A gyakorló megtakarítók (ők hatan voltak) közül többen beszámoltak arról, hogy bár eddig is volt kidolgozott tervük arra, hogy a távlati céljaikat hogyan valósítsák meg pénzügyileg, a kísérlet harmadik hetében újra nekiültek a tervezésnek, és finomítottak a megtakarítási-befektetési stratégiájukon, volt, aki konkrétan a portfólióján is.

Akadt olyan is, aki arról számolt be, hogy a jövőre nézve eddig kifejezetten a nagy számokkal volt tele a feje (hiszen a távlati, nagy életcélok, pl. házvásárlás, nyugdíj, stb., általában nagyobb megtakarításokat is feltételeztek). A harmadik hét után aztán valahogy úrrá lett rajta a „sok kicsi sokra megy” szemlélet - akkor is, ha a jövőjére gondolt. Ezért minden egyes nap végén, a kétszáz forintnál kisebb értékű apróját, kitette egy malacperselybe. Mióta ennek nekikezdett, egy izmos hónap telt el (mire összeszedtem a kísérleti résztvevőket, nálam is eltelt egy hónap, tehát májusban kezdtünk, júniusban kezdte a gyűjtést, vagyis most tart kb. egy hónapnál). A kérésemre hétvégén megszámolta az összegyűlt pénzt: eddig 10.000 forintnyi „apró” jött össze. (Ez egy évben durván 100-120 ezer forint lesz majd, ha folytatja. Amit nagyon remélek. Ez már csak azért is ösztönző számára, mert ez az illető pályakezdő lányának egy havi netto keresete lenne!)

A kezdő megtakarítók még ennél is nagyobb eredményekről számoltak be, mind a tizenketten, kivétel nélkül! Náluk nem az összeg nagysága, hanem a szokás kialakítása volt a lényeg. (Azt már többször emlegettem, hogy a megtakarítások léte egy szokás. Erről bővebben majd az eletdesign.hu oldalamon olvashatsz most szombaton a friss blogbejegyzésben.) Náluk kivétel nélkül az volt a nagy eredmény, hogy a fizetésük arányában nézve el tudták érni a bűvös 10%-os megtakarítási arányt. (Azaz a bevételeik átlagosan 10%-át képesek voltak félretenni.) Erre minden nap késztetést éreztek. Minden áldott nap ott ültek a háztartási naplójuk felett (ami szintén egy sarkalatos pontja a rossz anyagi helyzetből való kitörésnek), és számoltak, hol mennyit tudnának spórolni. De ami még ennél is jobb, az az, amit így kiszámoltak, hogy megtakarítanak, azt azonnal(!) félre is tették, ki egy szép dobozba, ki egy malacperselybe, ki egy külön erszénybe, stb, de gyűlt a pénz. Most tartunk ott, hogy azt tervezik mindannyian, hová tegyék a pénzüket, hogy egy kicsit fialjon is.

Tanulság a coachnak
A legnagyobb tanulság a számomra az volt, hogy van még egy eszköz a kezemben, amit a coachingfolyamat során az ügyfeleknél bevethetek, és ez a játék. Az önmagunkkal való versengés játéka. A kísérlet egy érdekes kiruccanásnak tűnt az ügyfelek számára a stresszes valóságból... egy játéknak fogták fel. Pedig ez tényleg az önmagukkal való versenyről szólt. Pontosabban az önfegyelemről.

Már a beszédmód (jelen idő használata a jövő idő helyett) is megkívánt egy bizonyos önfegyelmet, önreflexiót, önmegfigyelést. Véleményem és megfigyeléseim szerint ez az önfegyelem legalább akkora szerepet játszott a sikerben, mint a jelen idő használata a jövő idő helyett. Hiszen addig, amíg szokássá nem válik a megtakarítás, addig nem kevés önfegyelemre van szükség.

Márpedig ha ez megy nyelvi téren, akkor miért ne menne pénzügyi vonatkozásban is?

Éljen a Yale, éljen a jelen idővel kifejezett jövő idő, és éljenek a megtakarítások!

Kapcsolódó cikk: A jövő idő képzése és a megtakarítások

Foto: Stuart Miles - FreeDigitalPhotos.net