A december a legjobb hónap arra, hogy egy picit gyermekünk  fantáziájának fejlődésével, a gyerekek mese iránti óriási igényével foglalkozzunk. Ugyanis a gyereknek mese kell! Szükségletük a mese iránt szinte megegyezik a táplálék iránti igényükkel. A gyermek számára a mesehallgatás elengedhetetlenül szükséges belső világuk, fantáziájuk  fejlődéséhez. A mese a gyermekek szellemi tápláléka. Adjunk hát nekik  belőle bőségesen!

Már egy egészen pici újszülött is szívesen hallgatja mamája csengő-bongó  hangját, amint bölcsője felett dudorászik, rövid ritmusos ringatókat mond, vagy dajka nyelven mondókázik. Egy 5-6 hónapos gyermek pedig már több percre is képes figyelmét összpontosítani ezeknek a mese- kezdeményeknek a hallgatására. Az 1-2 éves gyermek kifejezetten igényli a mesék hallgatását, a könyvek nézegetését 3 éves kortól pedig már nincs megállás. A gyermek megállíthatatlanul száguld a mesék szárnyán, a fantázia birodalmába.

A gyermek lelkének szüksége van arra, hogy igenis létezzen Mikulás, és csöngessenek Angyalkák, amikor fel van díszítve a Karácsonyfa. Történjen ez függetlenül attól, hogy kinek milyen a hite, vagy mi a  felfogása erről. A gyerekeknek szükségük van a mítoszokra, hiszen ez áll a legközelebb az ő világképükhöz. Így tudják a dolgokat a legjobban a  helyükre tenni önmagukban.

Igen ám, de mit tegyünk akkor, ha december elseje után úton, útfélen Mikulásokba ütközünk, a kirakatokban Mikulás Mikulás hátán kínálgatja a méretesebbnél, méretesebb csokoládét. Hatodikáig már minden "valamire  való" gyerek részt vett legalább két Mikulás ünnepségen: egyen a bölcsiben, oviban és egyen az apu, vagy az anyu munkahelyén. És akkor  még nem beszéltünk a különböző rokonokról, akik naponta egy-egy újabb Mikulás-ajándékkal lepik meg gyermekünket. Joggal kérdezhetjük tehát: mi lesz így a mesével, a misztériummal? Most akkor hol lakik az Igazi Mikulás?!

Engedjék meg, hogy erre a képzeletbeli kérdésükre saját gyermekkori  élményemmel válaszoljak, amelyre mind a mai napig élesen emlékszem,  pedig csak 3 éves voltam.

Annak rendje s módja szerint december 6-án nálunk is beköszöntött az akkor még Télapónak mondott ünnep. Este szépen kipucoltam a kiscipőmet, és anyukám segítségével kiettem az ablakba, aztán izgatottan  vártam, mikor jár felénk a Télapó. És, akkor egyszer csak csöngettek.  Izgatottan rohantam az ajtóhoz. Az ajtóban, láss csodát, ott állt az ősz  szakállú, öreg Mikulás. Még most is érzem a jóleső borzongást a hátamon, amit akkor érezhettem, amikor megpillantottam.

Igaz, volt egy pár furcsaság, amit a Mikulás körül tapasztaltam. Egyrészt  anyukámnak is hozott ajándékot. Mégpedig valami fehérneműt. Már akkor is csodálkoztam azon, hogy honnan tudja a Mikulás, hogy anyukám milyen méretű bugyit hord. Na jó, ezen még gyorsan túltettem magam, viszont,  ami sokáig nem hagyott nyugodni: hogy lehet, hogy a Mikulásnak éppen olyan illata volt, mint apukámnak? Mert egyértelműem "apaszaga" volt. És ugyanolyan pecsétgyűrűt viselt az ujján, mint az én édesapám. Ezzel együtt, mikor elment a Mikulás és pár perc múlva hazaérkezett apu, egy  percig sem gondoltam, hogy ő volt a Télapó. Izgatottan meséltem neki, hogy mi történt. Ő pedig, gondolom, csak bólogathatott, meg  reménykedhetett, hogy nem ismertem fel.

Azért írom azt, hogy gondolom, mert érdekes módon erre már tényleg nem  emlékszem olyan erősen, mint magára a Mikulásra. Úgy látszik, azt az  élményt a szívem jegyezte meg. Beleépült a személyiségembe, abba, aki lettem. És így közel 30 év múlva, mikuláskor, én is hasonló izgalommal várom, hogy vajon felismerik-e a saját gyermekeim a Mikulásruha alatt saját nagybácsijukat. De természetesen - bár ők is véltek némi  hasonlóságot felfedezni a két ember között, és Julcsa lányom meg is jegyezte, hogy elég fiatalos ez a Mikulás - azért hálásak voltak érte, hogy  hozzájuk is ellátogatott személyesen a Télapó. És persze, eszük ágában  sem volt lebuktatni őt.

Azt gondolom tehát, hogy az igazi Mikulás bennünk él, és semmi köze a  bevásárlóközpontos Télapókhoz. Higgyünk hát benne, és készüljünk az ünnepekre, ne csak ajándékokkal, hanem lélekben is.

Amikor valakinek gyermeke születik, új lehetőséget kap arra, hogy visszahozza a saját gyermekkorában átélt ünnepek meghitt hangulatát  saját gyermeke, és ezzel saját maga, családja számára.

De a gyermek lehetőség arra is, hogy saját ízlésvilágunk szerint alakítsuk  ki ünnepeinket.

Jó, ha már november vége felé elővesszük a téli ünnepekről szóló  mesekönyveket, színező füzeteket, és a hosszú hideg téli estéken olvasgatunk belőlük, gyermekünket az ölünkbe véve. Meséljünk a  Mikulásról, a rénszarvasról, a krampuszokról.

Függetlenül a vallási meggyőződésünktől, érdemes Bibliai történeteket is olvasni. Hiszen a Kis Jézus megszületésének érzésvilága nagyon közeli a gyermekekéhez. A mesék azért is nagyon fontosak a gyerekeknek, mert alapvető értékeket közvetítenek a jóról és a rosszról. Ilyen szempontból is nagyon sok hasznos dolog olvasható a Bibliai történetekben.

Az se baj, ha a Mikulás néha virgácsot is hoz, hiszen ez is hozzá tartozik a  történethez. Persze mindig vigyázzunk arra, hogy ne legyen túl reális a  történet. Ne használjuk fel a Télapót arra, hogy "jól móresre tanítsa" elszemtelenedett gyermekünket. Mindig maradjunk a mesék, a fantáziák világában. Bízzuk gyermekünkre a következtetések levonását.

Tanítsunk gyermekünknek az ünnepkörrel kapcsolatos dalokat, verseket, hogy, ha majd eljön a nagy nap, méltóan köszönthesse az ünnepet.  Hallgassunk sok karácsonyi zenét (komolyzenét is hallgathatunk - Bachot, Corellit, Händelt), hogy gyermekeink érzelmileg is felkészülhessenek az  ünnepre.

Írjunk közösen listát arról, hogy mit szeretnének kérni a Mikulástól és az  Angyalkáktól. Akár közösen rajzolhatunk is, majd mindezt betehetjük egy nagy borítékba, megcímezhetjük és feladhatjuk a címzettnek.

A lényeg az, hogy mi magunk is higgyünk benne, hogy legalább karácsonykor megtörténhet csoda. Hogy legalább egy napra letehetjük az  év gondjait, szorongásait, feladatait, és egy napra szeretet, békesség és  harmónia költözhet a szívünkbe. És mi ez, ha nem maga a csoda!

Regős Judit

Forrás: http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_cikkek_fantazia.html
Kép: www.foter.com