Nem a díszekkel telezsúfolt ékítmények emelik azok értékét és ünnepi hangulatát, hanem a szeretet, mellyel azokat elkészítjük, ahogy azokhoz nagy gondossággal az anyagokat összeválogatjuk.

Munkálkodásunk közben elkerülhetetlen, hogy ne gondolnánk ilyenkor jóérzéssel távoli rokonainkra, barátainkra, elhunyt hozzátartozóinkra és a bennünket körülvevő szeretett családtagjainkra. Ez Advent üzenete is. Karácsony megünnepelését ezen a vasárnapon kezdjük annak eljöttéig, négy vasárnapon keresztül. Maga a szokás nem is olyan régi a kereszténység történetében, mindössze a XIX. század közepére nyúlik vissza, amikor Johann Hinrich Wichern evangélikus pap híveivel közösen készített koszorúval próbálta mulatni az időt karácsony ünnepére vára.

Eredetileg minden nap egy gyertyát gyújtottak, ezért a koszorú méretei jóval meghaladták a maiakét, hiszen 24 gyertyával kellett azokat ékíteni. Mára ebből a szokásból a napok számával jelölt kis naptári díszek tanúskodnak. A koszorúkon lévő négy gyertyát, a Karácsonyt megelőző négy vasárnap reggelén gyújtjuk meg úgy, hogy minden alkalommal eggyel több égjen.

Adventi dísz lehet egy tányérra elhelyezett négy almába szúrt egy-egy gyertya is, aranypapírba csomagolt 24 darab dióval, vagy üres színezett gyufásdobozokkal, melyekre a napok számát öntapadós színes papírból kivágott számokkal dekoráljuk. Lehet nyírfa vesszőből, vagy szalmából font koszorú, piros szalaggal átkötve tömzsi, henger formájú díszgyertyákkal ékítve. A lényeg az, hogy magunk készítsük, és ne készen vásároljuk ezeket a koszorúkat és csokrokat, mert ezzel az alkalom lényegét öljük meg.

forrás: www.she.hu
Fotó: iWoman / CC BY