Virágvasárnapi kisze és barka

A tavaszi jeles napok közül kiemelkedik a virágvasárnap, amellyel a húsvét előtti nagyböjt kezdődik. A bibliai eseményre utaló egyházi szertartás, a pálmaáldás mintájára nálunk a barkaszentelés vált általánossá. A szentelt barka a virágvasárnapi népszokások fontos kelléke. A virágvasárnapi ünnep különleges néphagyománya a kiszehajtás, amely az északi régióban, a palóc területen volt szokás. A kisze egy szalmával kitömött bábu, amelyet menyecske, vagy ritkán férfi ruhába öltöztettek. A kiszét lányok, fiatalasszonyok, gyerekek énekszóval hordozták végig a falun, hogy végül patakba dobják vagy elégessék. A kiszehajtás a tél, s vele együtt minden rossznak, betegségnek, bajnak látványos, szimbolikus értékű, tárgyban kifejezett elmúlasztása.

Leányok virágvasárnapi barkákkal Buják, Nógrád megye	Leány pirostojásos tállal Buják, Nógrád megye
Kisze-baba öltöztetése Boldog, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye	Kiszehajtás, a legények kiszéje Hont, Hont megye, 1948.
A kisze vízbe vetése levetkeztetés előtt Boldog, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye	Zöldágjárás Cigánd, Zemplén megye, 1937.

Húsvéti tojásvásár, locsolás, sibálás

A tavasz legjelentősebb ünnepe húsvét, a természet megújulásának szakrális tartalommal felruházott, kitüntetett időszaka. Az ünnep másnapjához, húsvét hétfőjéhez sokféle, a fiatalsághoz köthető népszokás kapcsolódik. Egyes helyeken ilyenkor tartották a tojásvásárt, ahol a keresztszülők megajándékozták a gyerekeket tojással, édességgel, játékkal. Ezen a napon jártak a legények locsolni, amiért hímes tojást kaptak a leányoktól cserébe. Másutt nem vízzel öntözték a lányokat, helyette sibáltak, azaz vesszőkorbáccsal csapkodták meg őket, amiért tojást, pálinkát, süteményt, sonkát kaptak. A vesszőkorbács rendszerint fűzfából, nyírfából készült, 3-9 ágból fonva. A gömbölyűre fonottat kígyóshátú sibának nevezték. Régen a leányok szalaggal kötözték fel szeretőjük vesszőjét, aki ezért egész éven át viselte a bálozás költségét. A szlovák nemzetiségű falvakban és a környező helyeken a legutóbbi évtizedekig élő szokás volt.

Pirostojás festés Váralja, Tolna megye, 1936.	Pirostojást író öregasszony Hugyag, Nógrád megye, 1937.
Húsvéti sonka előkészítése szenteléshez Domaháza, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1963.	Hímestojás "kókányozás", azaz játékos tojásösszeütés Várong, Tolna megye, 1956.
Húsvéti locsolkodás Rimóc, Nógrád megye, 1930.	"Suprikálás", amikor a legények fonott korbáccsal verik meg húsvét hétfőn a lányokat, asszonyokat, hogy "Bolhás ne légy, keléses ne légy!" Tinnye, Pest megye, 1963.

Húsvéti jabuka, narancs és citrom

Húsvét hétfőjén a bajai bunyevác lányok nemcsak írott tojást, hanem jabukát, azaz almát, de narancsot és citromot is adtak a legényeknek a locsolásért. A tojáshoz hasonlóan e gyümölcsöket is különböző mintákkal díszítették. A virágokból és állatfigurákból álló díszítést ügyes kezű asszonyoktól rendelték meg, akik kormozott viasszal, a tojásoknál alkalmazott írókával, gicával dolgoztak. Sokszor évszámmal, a megrendelő monogramjával és más emlékszöveggel is ellátták a húsvét e különleges ajándékát. A legény a díszes húsvéti emléket az Antal-napi búcsúban vett selyemkendővel vagy papuccsal viszonozta kedvesének. Az alma alapvető szerelmi szimbólum, egyben ősi, az eljegyzést megpecsételő jegyajándék is.

Forrás: www.neprajz.hu

betöltés...