Paraffin vagy méhviasz?

Aki spórolni akar, használja fel a sublótba rejtett félig leégett gyertyákat, csonkokat. A legjobb, ha késsel apróra vágjuk, kivesszük a kanócot és így olvasztjuk fel. A gyertyaöntéshez nem csak hobbiboltban kapható (esetenként 10-20% sztearinnal kevert) paraffin granulátumot, hanem méhviaszt is használhatunk. Ha méhviaszt használunk, biztos, hogy nem kerül toxikus anyag a levegőbe! A méhviaszgyertya lassabban fogy el, és kellemes, mézillatú. Hátránya, hogy drága. Sokan csak hozzákeverik a paraffinhoz, hogy javítsák a gyertya minőségét, természetes úton mézszínűre megszínezzék. A méhviasz gyertyához nem ajánlott további illatot keverni. Így is illatos. A méhviasz lapokban kapható. Ilyenkor, a megfelelő méretre vágva, nem kell mást tenni, mint hajszárítóval megpuhítani annyira, hogy fel lehessen tekerni. A felénk közelebb eső oldalához fektessük a kanócot, tekerjük fel magunktól elfelé, enyhén csigavonalban úgy, hogy a kanócos közepe álljon ki a legjobban. A rétegeket a tekerés közben kissé nyomjuk össze. Az alját a kezünkkel simítsuk egyenesre, hogy megálljon a "talpán".

A kanóc

A kanóc égést segítő anyaggal átitatott, összefont pamut. A kanóc szintén beszerezhető, de felhasználhatjuk a régi, esetleg sérült vagy más okból nem használt gyertya kanócát is. Mielőtt a viasz megszilárdul, közepébe tűzzük a kanócot. Különböző vastagságú kanócot használhatunk, hogy az eltérő átmérőjű gyertyák megfelelően égjenek. Ezért a kanóc kiválasztásánál figyelemmel kell lennünk arra, mekkora pohárba, öntőformába akarjuk majd önteni a gyertyát.

Hogy kerül a kanóc a leendő gyertyába?

A kanócot olyan méretre vágiuk le, hogy kb. 15 cm-rel hosszabb legyen, mint a pohár vagy a forma. A kanóc egyik végét kössük egy csavaranyához, másik végét tekerjük fel pálcikára, és kössük meg. Olvasszuk fel a gyertya granulátumot közepes hőmérsékleten egy kis edényben. A megolvadt viaszt kb. 2 cm magasan öntsük a pohárba. Lógassuk bele a kanócot úgy, hogy a kanóctartó pálcát helyezzük keresztben a pohár szájára. Majd a poharat töltsük föl viasszal. A kanócot vágjuk le a pálcikáról úgy, hogy kb. 2 cm hosszan álljon ki a viaszból.

Öntőforma vagy gyertyatartó? 

Legegyszerűbb, ha kisebb-nagyobb üvegedénybe, pohárba öntünk. Még véletlenül se folyamodjunk a nagymama kristálypoharaihoz! Használjunk például dzsemes, lekváros üveget. A gyertyát nem kell kivenni az üvegből. Így is mutatós gyertyánk, sőt gyertyatartónk is lesz.
Ha a pohárból ki akarjuk szedni a gyertyát, akkor a következőképpen járunk el: A gyertyát úgy tudjuk kivenni, ha a poharat forró víz alá tartjuk. Közben a kanóchoz erősített fapálcikánál fogva óvatosan kihúzzuk a gyertyát. Majd a kanócot vágjuk le a pálcikáról úgy, hogy kb. 2 cm hosszan álljon ki a viaszból.


Citrus- és fahéj illatú gyertya

Szárított citrusféléket magunk is készíthetünk. Vágjuk a gyümölcsöt kb. 1 cm vastag szeletekre, és zsinórra felfűzve akasszuk a fűtőtest fölé. Körülbelül egy hét múlva a szeletek teljesen megszáradnak. Ha már nincs egy-két hetünk, akkor a gyümölcsöt hagyományos vagy mikrohullámú sütőbe tesszük. A meg szárított grapefruit-, narancs- vagy citromszeleteket ollóval vágjuk félbe, majd harmadoljuk a darabokat. Öntsük ki egy vizespohár falát vékonyan a megolvasztott viasszal, és nyomjuk bele a gyümölcsdarabokat. Helyezzük a kanócot a pohárba, és töltsük fel viasszal. Ha az üveg alján lévő 2 cm-es lágy viaszba belenyomjunk a fahéjdarabokat, már kész is a fahéj illatú gyertya.

Forrás: www.kertpont.hu
Kép: www.foter.com