A 30 éves húgom megállapította magáról, hogy öregszik.

Mi alapján?

Komolyan is megindokolta:

- Végre megfogadtam az Anyu tanácsát, és reklámszatyrot hordok a táskámban, egy váratlan vásárlásnál, tudjak mibe pakolni.

Hát én vagy nagyon rendetlen vagyok, vagy még mindig a dackorszakomat élem, de soha nincs nálam, amibe pakolhatok.

Egy hete történt, amikor elfogyott a kis boltban a reklámszatyor arra kényszerültem, hogy a táskámba dobáljak be mindent. A néhány zacskó sütőport, pedig bedugtam a zsebembe.

Otthon aztán hasonló rendetlen kipakolás következett… s hogy milyen rendetlen, azt csak akkor éreztem igazán, mikor néhány nap múlva ismét vásároltam.

Ott álltam egy nagyáruház, hűtőpultja előtt. Zsebkendőért nyúltam a zsebembe, s mit találtam ott?! Nem tudom leírni azt az ijedséget, amit éreztem, amikor a négy sütőpor a zsebem mélyén, a kezembe akadt.

Most mit tegyek?

Ki fogja nekem elhinni, hogy sütőport tartok a zsebembe?!

Kitaláltam, hogy gyorsan kiveszem, és a kosaramba teszem, mintha most vásárolnám őket.

De, ez négy zacskó! Mi van, ha meglátja valaki a kezemben?

Talán valamelyik tükörből már néz is egy eladó?

Látni fogják, hogy előveszem!

Azt fogják hinni, hogy bolond vagyok! Kleptomániás, aki sütőport lop… Ezt nem fogom kimagyarázni.

Hosszú percekig álltam, földbegyökerezett lábakkal a tejfölök felé bámulva. Figyeltem a tükröket. Vajon, hol vannak a kamerák? Lehet, hogy a másik sorból már fölfigyelt rám egy árufeltöltő?

Éreztem, ahogy az arcom vörösödik, s mindez a tehetetlenség kiül rá.

Ha valaki, aki valaha is látott bolti tolvajt, akkor rám nézett volna, a viselkedésemből előbb feltételezné, hogy bombát rejtegetek a kabátom alatt, mint azt, hogy sütőport.

Végigvártam életem leghosszabb sorát a pénztárnál. Már folyt rólam a víz, de nem mertem levenni a kabátom, ha meg kell majd emelnem, kieshet belőle a „szajré”.

Bármi is történjen, csak azon drukkoltam, nehogy elő kerüljön egy ismerős.

Volt már hasonló kalandom, amikor a gyerekektől, a néhány nappal azelőtt, zsebembe gyűjtött csoki papírok kerültek elő - a pénztárnál. Magyarázkodtam, hogy nem most ettük meg ezeket. A pénztáros mosolygott:

- Értem…

De úgy látszik, én semmiből sem okulok, még 100 év múlva sem!

Egy hipermarketben jártunk, néhány napja a fiammal, ő figyelmeztetett:

-         Anya, ne nézzük át a zsebeidet?

Már benn jártunk az áruházban, nem akartam visszafordulni, ezért odaléptem a biztonsági őrhöz. Immár rutinosan - elővettem a táskámból egy zacskó vaníliás pudingport, és négy vaníliás cukrot… ő pedig, szó nélkül fürkészte az arcom, miközben egyenként, mindegyikre felragasztotta a piros matricát:

                                   Biztonsági Szolgálat

                                               …áruház.

                                   2006. június. 10.

                                               2. Bejárat