Az áldozat édesanyja, a 31 éves Marianne Bachmeier aki egyedül nevelte lányát, 8 golyóval végzett a gyilkossággal gyanúsított Klaus Grabowskival a tárgyalóteremben.

Klaus Grabowski bűnösségében senki sem kételkedett, hiszen korábban már két másik lányt megerőszakolt. A gyilkost letartóztatták, és beismerte, hogy elrabolta a lányt, majd egy zoknival megfojtotta, és eltemette. A vádlott csupán azt nem ismerte be, hogy szexuálisan zaklatta volna a 7 éves kislányt.

Azt mesélte, hogy Anna szeretett társaságában lenni, ezért gyakran látogatott át hozzá egyedül. Saját elmondása szerint csak azért ölte meg a lányt, mert azzal zsarolta, hogy elmondja az anyjának, hogy “nem megfelelő helyen érintette meg”. Az elkövető felfüggesztett büntetést kapott, mert az áldozat provokációja hatására cselekedett.

Az anya nem feltétlenül bosszúból lőtte le a férfit, hanem azért, hogy ne állítson undorító és mocskos dolgokat a lányáról. Marianne pontosan célzott és lőtt, a 8 lövedék közül csak kettő tévesztett célt. A többi hat tűpontos találat volt, azonnal végzett Grabowskival a bírák és az egybegyűltek szeme láttára.

A nyilvánosság azonban határozottan kiállt a gyermekét elvesztő anya kétségbeesett cselekedete mellett. Az eset akkoriban nagy port kavart, adományokból 100 ezer márka gyűlt össze, hogy a legjobb ügyvédek képviselhessék. Végül a bíróság elfogadta, hogy nem szándékos emberölésről volt szó, Marianne éppen ezért csupán 6 év börtönbüntetést kapott.

Az Allensbach Intézet felmérése szerint akkor a németek 27%-a túl szigorúnak tartotta az ítéletet, 25%-a nagyon elnézőnek, és 28%-a azt mondta, hogy ez pont így volt jó.

Marianne Bachmeier szabadulása után három évvel 250.000 márkáért eladta a történetét egy kiadónak, majd Nigériába és Olaszországba költözött, ahol tanítóként és ápolóként dolgozott. 1996. szeptemberében, 46 éves korában hasnyálmirigyrákban hunyt el.

Forrás: Filantropikum.com