A zene jelentőségéről a Zene világnapján
Singola Edit [cikkei] - 2008-10-01
Október elsején ünnepeljük közös, az egész világon ugyanazt jelentő, testi-lelki támaszunk, érzelmeink legteljesebb kifejezőjét: a zene világnapját. Ez alkalomból vegyük sorra a zene gyerekekre, betegekre, egészségesekre gyakorolt hatását.
Viva la musika!
Yehudi Menuhin mondta 1975. október 1-jén Torontóban ezekkel a szavakkal buzdította az embereket közös muzsikálásra:
"Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói."
A zene olyan természetes számunkra, mint a levegő. Már észre sem vesszük, hogy mennyire kitölti az életünket. Amint felkelünk, bekapcsoljuk a rádiót, tv-t, a buszon is sokszor szól valamilyen zene, az autóban ugyancsak benyomjuk a rádiót vagy betesszük a kedvenc cd-ket, közben önkéntelenül dúdolni, énekelni kezdünk, lábunkkal, ujjainkkal ütjük a ritmust. A gyerekek mp3 lejátszóval a fülükben mennek az iskolába. Arról nem is szólva, hogy úton-útfélen megszólalnak a mobilok ismert dallamokkal. Ha öröm ér bennünket, világgá akarjuk kürtölni boldogságunkat, ilyenkor sokszor énekelünk, vagy jó hangosra tekerjük az éppen szóló hangforrást, de hasonlóan cselekszünk bánatunkban is, csak épp lágy és halkabb zenére hangolódva tesszük ugyanezt – vérmérséklettől és egyéniségtől függően. Valamit tud a zene, ami bennünk zajlik, amit szavakkal nem lehet kifejezni… Miben rejlik titka?
Kodály a következőképpen fogalmazta ezt meg:
„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
A zene mindenkié
Az emberiség pótolhatatlan és nélkülözhetetlen szükséglete a zene. Kortól, nemtől, kultúrától függetlenül minden időben és korszakban a világ minden részén él a zene, a zene iránti fogékonyság. A zene mindenkié: öregeké, fiataloké, gyerekeké, magzatoké, betegeké, egészségeseké, vakoké, süketeké, szegényeké, gazdagoké…
Az ember veleszületett tulajdonsága, hogy hangot, ritmust képez valamilyen módon. Az őskori társadalomban együtt zenéltek a vadászat előtt, hogy csökkentsék a félelmüket. A zene hatása mit sem változott azóta, segít feloldani a feszültséget, levezetni a stresszt, kifejezni azt, amit másként nem tudunk, összehozza az embereket. Közös nyelv volt és lesz az idők végezetéig, mert a zene sokkal mélyebbre hatol, mint a szó, és azt is képes kifejezni, amit a szavak már nem tudnak.
Már a magzati korban fontos szerepe van a zenének. Az első ritmus, amivel a baba találkozik, az édesanyja szívhangja. A huszonhetedik héttől kezdve kifejezetten pozitívan hat a pocaklakóra, ha zenét hallgat a mama. Tévedés, hogy nem hallja, a magzatvíz felerősíti a hangokat, valamint az anya lelkiállapotának változását is érzékeli a kicsi, amit a zene vált ki a mamájában. Később is egyfajta összehangolódás lehet a gyerek és a szülő között a közös zenehallgatás, esetleg közös zenélés, vagy a legegyszerűbb mód: az éneklés. A zene tehát híd a gyerek és a szülő között.
A zene kapocs a siket és halló emberek között is, hiszen a siketek „hallják” a zenét, vagyis érzékelik a rezgéseket, amelyek nyugtatólag hatnak rájuk is.
A zene gyógyít: zeneterápia
Ókori tudósok rájöttek a zene testi-lelki gyógyító hatására. "a hangszerek és a húrok játéka segít az egészség megőrzésében és az elveszett egészség visszanyerésében. A hangok a rossz kedély számára ugyanazt jelentik, amit az orvosság a beteg test számára."
Zeneterápiával ma is nagyon sok betegség gyógyításában érhetünk el eredményeket. Főleg a zene feszültségoldó hatását lehet kihasználni az orvostudományban, teszik is ezt például fogorvosi kezeléseknél, szülésnél.
A hangok varázsa feloldja a hangulatbetegségeket, javítja tájékozódási képességet, segíti a koraszülöttek túlélési esélyeit, az epilepsziás rohamok elkerülését, erősíti az immunrendszert. Zene hatására az immunsejtek erősödnek, számuk növekedésnek indul, így az áttétek, káros sejtek pusztulásra vannak ítélve, tehát segíti a rákos betegek gyógyulását. Zene hatására több kalcium termelődik a szervezetben, amely hat a dopamin nevű anyagra, aminek az idegsejtek közötti információ átvitelben van feladata, egyúttal csökkenti a vérnyomást is.
Zenetanulás síppal, dobbal, nádi hegedűvel…
Ha a zene és zenélés mellett ennyi érv szól, miért nem kedvelik a gyerekek az énekórákat, miért nem mernek sokan mások előtt énekelni, miért érzik kínszenvedésnek a szolfézst, a rengeteg krampácsolást, gyakorlást, ha hangszeren tanulnak?
Talán nem is a gyerekekben van a hiba, hanem a felnőttek hibásak. Valamit elrontunk a gyerekek zenei nevelése során, nem jól vezetjük őket be a zene világába. Antropológiai vizsgálatok mutatják, hogy az ember hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni. Ősi ösztönként él bennünk a muzikalitás, nincs joguk a felnőtteknek ezt megváltoztatni, sőt engedni kell a gyereket, hogy hozzájuthasson ehhez a kincshez.
Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a zene nagymértékben befolyásolja a gyerek fejlődését. A korán elkezdett zenetanulással a zene második anyanyelvvé válik. Az aktív zenélés növeli az intelligenciát, fokozza az agy teljesítőképességét, erősíti a koncentrációt, fejleszti a szociális viselkedést, jótékonyan hat a gyerek miden más tevékenységére, segíti rendezettebbé válását.
A zenetanulás soha nem lehet teher, ha nem akarja a gyerek, nem kell erőltetni. Viszont lehetőséget kell biztosítani számára, hogy minél többféle hangszerrel, zenével kerülhessen kapcsolatba. A komolyzene nem „divat” a fiatalok körében. Ha a családban nem hallgatnak klasszikus zenét, nem mutatják meg a gyereknek, milyen egy Mozart, Beethoven mű, nem viszik el hangversenyre, akkor máris hátrányba kerül. Olyan darabok bemutatásával lehet a gyerek érdeklődését felkelteni a komolyzene iránt, amelyek közelebb állnak az ő világukhoz, például amelyekben állathangok utánzása hallható, vagy játékos, könnyű dallamokkal színezettek.
Felmerül a kérdés, hogy milyen hangszeren tanuljon a gyerek? Ha van a családban otthon hangszer, kipróbálhatja, valószínűleg utánozni is fogja a szülőket, akik játszanak rajta. De ahány személyiség és ahány gyerek, annyiféle igény létezik. Egy örökmozgó gyereknek nem biztos, hogy menni fog az egy helyben ülés és gyakorlás. Valamilyen ütős, esetleg fúvós jobban le fogja kötni. Azt a gyereket, amelyik nehezen nyílik meg, nem terhelhetjük énektanulással, helyette valamilyen hangszer ajánlatos, viszont egy állandóan cserfes kisgyereknek jót tesz, ha énekléssel fejezheti ki folytonos mondandóját. Igaz, általános érvényű szabályt nem alkothatunk, hiszen minden gyerekben ott rejlik a művész, és a hangszer és a zene által kapcsolatba léphet a világgal, kihozhatja magából a csodákat.
A zenetanulás a nem csak a zenei fejlesztés szempontjából jótékony, egyúttal érzékenyebbé, kreatívabbá, kitartóvá, fegyelmezetté, befogadóvá válik általa a gyerek. Mindenképp kitartást igényel mind a szülő, mind a gyermek részéről, hiszen többféle tevékenység egyszerre történő összehangolásából áll a zenetanulás: olvasás, memorizálás, mozgáskoordináció, érzelemkifejezés…
Yehudi Menuhin mondta 1975. október 1-jén Torontóban ezekkel a szavakkal buzdította az embereket közös muzsikálásra:
"Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói."
A zene olyan természetes számunkra, mint a levegő. Már észre sem vesszük, hogy mennyire kitölti az életünket. Amint felkelünk, bekapcsoljuk a rádiót, tv-t, a buszon is sokszor szól valamilyen zene, az autóban ugyancsak benyomjuk a rádiót vagy betesszük a kedvenc cd-ket, közben önkéntelenül dúdolni, énekelni kezdünk, lábunkkal, ujjainkkal ütjük a ritmust. A gyerekek mp3 lejátszóval a fülükben mennek az iskolába. Arról nem is szólva, hogy úton-útfélen megszólalnak a mobilok ismert dallamokkal. Ha öröm ér bennünket, világgá akarjuk kürtölni boldogságunkat, ilyenkor sokszor énekelünk, vagy jó hangosra tekerjük az éppen szóló hangforrást, de hasonlóan cselekszünk bánatunkban is, csak épp lágy és halkabb zenére hangolódva tesszük ugyanezt – vérmérséklettől és egyéniségtől függően. Valamit tud a zene, ami bennünk zajlik, amit szavakkal nem lehet kifejezni… Miben rejlik titka?
Kodály a következőképpen fogalmazta ezt meg:
„A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”
A zene mindenkiéAz emberiség pótolhatatlan és nélkülözhetetlen szükséglete a zene. Kortól, nemtől, kultúrától függetlenül minden időben és korszakban a világ minden részén él a zene, a zene iránti fogékonyság. A zene mindenkié: öregeké, fiataloké, gyerekeké, magzatoké, betegeké, egészségeseké, vakoké, süketeké, szegényeké, gazdagoké…
Az ember veleszületett tulajdonsága, hogy hangot, ritmust képez valamilyen módon. Az őskori társadalomban együtt zenéltek a vadászat előtt, hogy csökkentsék a félelmüket. A zene hatása mit sem változott azóta, segít feloldani a feszültséget, levezetni a stresszt, kifejezni azt, amit másként nem tudunk, összehozza az embereket. Közös nyelv volt és lesz az idők végezetéig, mert a zene sokkal mélyebbre hatol, mint a szó, és azt is képes kifejezni, amit a szavak már nem tudnak.
Már a magzati korban fontos szerepe van a zenének. Az első ritmus, amivel a baba találkozik, az édesanyja szívhangja. A huszonhetedik héttől kezdve kifejezetten pozitívan hat a pocaklakóra, ha zenét hallgat a mama. Tévedés, hogy nem hallja, a magzatvíz felerősíti a hangokat, valamint az anya lelkiállapotának változását is érzékeli a kicsi, amit a zene vált ki a mamájában. Később is egyfajta összehangolódás lehet a gyerek és a szülő között a közös zenehallgatás, esetleg közös zenélés, vagy a legegyszerűbb mód: az éneklés. A zene tehát híd a gyerek és a szülő között.
A zene kapocs a siket és halló emberek között is, hiszen a siketek „hallják” a zenét, vagyis érzékelik a rezgéseket, amelyek nyugtatólag hatnak rájuk is.
A zene gyógyít: zeneterápia
Ókori tudósok rájöttek a zene testi-lelki gyógyító hatására. "a hangszerek és a húrok játéka segít az egészség megőrzésében és az elveszett egészség visszanyerésében. A hangok a rossz kedély számára ugyanazt jelentik, amit az orvosság a beteg test számára."
Zeneterápiával ma is nagyon sok betegség gyógyításában érhetünk el eredményeket. Főleg a zene feszültségoldó hatását lehet kihasználni az orvostudományban, teszik is ezt például fogorvosi kezeléseknél, szülésnél.
A hangok varázsa feloldja a hangulatbetegségeket, javítja tájékozódási képességet, segíti a koraszülöttek túlélési esélyeit, az epilepsziás rohamok elkerülését, erősíti az immunrendszert. Zene hatására az immunsejtek erősödnek, számuk növekedésnek indul, így az áttétek, káros sejtek pusztulásra vannak ítélve, tehát segíti a rákos betegek gyógyulását. Zene hatására több kalcium termelődik a szervezetben, amely hat a dopamin nevű anyagra, aminek az idegsejtek közötti információ átvitelben van feladata, egyúttal csökkenti a vérnyomást is.
Zenetanulás síppal, dobbal, nádi hegedűvel…
Ha a zene és zenélés mellett ennyi érv szól, miért nem kedvelik a gyerekek az énekórákat, miért nem mernek sokan mások előtt énekelni, miért érzik kínszenvedésnek a szolfézst, a rengeteg krampácsolást, gyakorlást, ha hangszeren tanulnak?
Talán nem is a gyerekekben van a hiba, hanem a felnőttek hibásak. Valamit elrontunk a gyerekek zenei nevelése során, nem jól vezetjük őket be a zene világába. Antropológiai vizsgálatok mutatják, hogy az ember hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni. Ősi ösztönként él bennünk a muzikalitás, nincs joguk a felnőtteknek ezt megváltoztatni, sőt engedni kell a gyereket, hogy hozzájuthasson ehhez a kincshez.
Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a zene nagymértékben befolyásolja a gyerek fejlődését. A korán elkezdett zenetanulással a zene második anyanyelvvé válik. Az aktív zenélés növeli az intelligenciát, fokozza az agy teljesítőképességét, erősíti a koncentrációt, fejleszti a szociális viselkedést, jótékonyan hat a gyerek miden más tevékenységére, segíti rendezettebbé válását.
A zenetanulás soha nem lehet teher, ha nem akarja a gyerek, nem kell erőltetni. Viszont lehetőséget kell biztosítani számára, hogy minél többféle hangszerrel, zenével kerülhessen kapcsolatba. A komolyzene nem „divat” a fiatalok körében. Ha a családban nem hallgatnak klasszikus zenét, nem mutatják meg a gyereknek, milyen egy Mozart, Beethoven mű, nem viszik el hangversenyre, akkor máris hátrányba kerül. Olyan darabok bemutatásával lehet a gyerek érdeklődését felkelteni a komolyzene iránt, amelyek közelebb állnak az ő világukhoz, például amelyekben állathangok utánzása hallható, vagy játékos, könnyű dallamokkal színezettek.
Felmerül a kérdés, hogy milyen hangszeren tanuljon a gyerek? Ha van a családban otthon hangszer, kipróbálhatja, valószínűleg utánozni is fogja a szülőket, akik játszanak rajta. De ahány személyiség és ahány gyerek, annyiféle igény létezik. Egy örökmozgó gyereknek nem biztos, hogy menni fog az egy helyben ülés és gyakorlás. Valamilyen ütős, esetleg fúvós jobban le fogja kötni. Azt a gyereket, amelyik nehezen nyílik meg, nem terhelhetjük énektanulással, helyette valamilyen hangszer ajánlatos, viszont egy állandóan cserfes kisgyereknek jót tesz, ha énekléssel fejezheti ki folytonos mondandóját. Igaz, általános érvényű szabályt nem alkothatunk, hiszen minden gyerekben ott rejlik a művész, és a hangszer és a zene által kapcsolatba léphet a világgal, kihozhatja magából a csodákat.
A zenetanulás a nem csak a zenei fejlesztés szempontjából jótékony, egyúttal érzékenyebbé, kreatívabbá, kitartóvá, fegyelmezetté, befogadóvá válik általa a gyerek. Mindenképp kitartást igényel mind a szülő, mind a gyermek részéről, hiszen többféle tevékenység egyszerre történő összehangolásából áll a zenetanulás: olvasás, memorizálás, mozgáskoordináció, érzelemkifejezés…
Családinet hozzászólások:
Következő hír
Voksán Virág diplomáját a jövőre tartogatja
LEGOLVASOTTABB
Őrizetbe vettek egy 13 éves fiút, miután játszótéri balesetben meghalt egy 12 éves gyerek
Tragédia történt egy játszótéren: egy 12 éves fiú életét vesztette, miután leesett a körhintáról, amelyet egy elektromos kerékpár segítségével hajtottak meg. A rendőrség egy 13 éves fiút gyanúsítottként vett őrizetbe.
Kettős tragédia: egy édesapa a fia temetésén halt meg
Egy brit család szívszorító veszteségen ment keresztül, amikor Norman "Nosha" White, egy szerető apa meghalt szívrohamban fia temetésén Middlesbrough-ban. A család már amúgy is egy mély gyásszal küzdött, hiszen a fiút, David Beilickit temették augusztus 21-én, amikor az újabb tragédia lecsapott rájuk. Ez a kettős gyász mély emberi fájdalmat és összetartást mutat fel, amely mindenki szívét megérinti.
2025/26-os tanév rendje és naptára: szünetek, vizsgák, felvételik, beiratkozások és érettségi időpontok
Hivatalossá vált a 2025/26-os tanév rendje: összesen 181 tanítási nap várja a diákokat, az első óra szeptember 1-jén csenget be, a nyári szünet pedig június 20-án kezdődik. Összegyűjtöttük a legfontosabb időpontokat a szülőknek és diákoknak - szünetek, vizsgák, felvételik, beiratkozások és témahetek részletesen.
Egy fiú, aki rendkívül ritka bőrbetegséggel született - így néz ki ma Tomm Tennent felnőttként
Amikor 1993-ban megszületett az ausztrál kisfiú, Tomm Tennent, az orvosok és a szülei is megdöbbentek: úgy tűnt, mintha "túl sok bőrrel" jött volna világra. Ritka állapota évekig rejtély maradt, és még a szakemberek sem tudták pontosan, mi állhat a rendellenesség hátterében. A kisfiú története azonban nemcsak orvosi különlegesség, hanem inspiráló példa is arra, hogy a szeretet és a kitartás milyen messzire vezethet.
Hihetetlen csoda Missouri-ben: Egy 10 éves kisfiú fejét átszúrta egy nyárs, csodával határos módon életben maradt
Egy elképesztő történet járta be a világot: Xavier Cunningham, egy 10 éves kisfiú Missouri államban nagyon súlyos balesetet szenvedett az udvarukon lévő fáról lezuhanva, mégis életben maradt. A döbbenetes esetben egy húsnyárs szúródott át az arcán és a koponyáján, ám a gyerek mégis csodával határos módon megúszta a traumát.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: