A Malomvölgyi lovaskalandok című sorozatban egy függelék keretében praktikus tanácsokat is megoszt a lótartással kapcsolatban: a harmadik részből (Tarts ki, Anna!) megtudjuk például, milyen hely az öreg állatok otthona, a negyedik részből (Anna új barátja) pedig azt, hogyan nyújtsunk elsősegélyt lovas balesetnél.

Sarah Bosse Tarts ki, Anna! 104 oldal Alexandra Kiadó	Sarah Bosse Anna új barátja 104 oldal Alexandra Kiadó

A Tarts ki, Anna! egy igazi detektívtörténet - ráadásul. A detektívek nem mások, mint az első két kötetben megismert Anna és Lujza, akik a lovastanyán élnek szüleikkel. Történik egy nap, hogy megjelenik a tanyán egy zilált külsejű, hippi hölgy két eladó pónilóval. A pónikat meg is veszi a család, mert szükség van rájuk a kibővülő lovasiskola miatt. Csak ezután jön rá a két lány, hogy a pónikat valójában körözik, mert elvesztek. A feladat: megtalálni az eredeti gazdát. A kérdés pedig: vissza tudják-e adni az új kedvenceket, miután úgy megszerették őket. A nyomozás mellett a lányoknak természetesen a vizsgáikra is tanulniuk kell, ami még inkább megnehezíti a dolgokat.
Ha emez nyomozósdi, akkor az Anna új barátja inkább tanmese. A konfliktust az váltja ki, hogy Anna szülei szeretnék átépíteni a lovastanya egyik istállóját vendéglakásokká, az építési engedélyt azonban úrnapjáig sem kapják kézhez. A tanyát ellepik a traktorok, betonkeverők és egyéb mezőgazdasági gépek, ami elborzasztja a lányokat. A zajt a pónik sem szeretik, egyikük balesetet is szenved a zűrzavarban, s még a gyógyulás után is ijedős marad. A sorozatban ez az első kötet, amelyben halványan felébred Annában a másik nem iránti érdeklődés. A pünkösdi szünetben sok gyerek meglátogatja a tanyát, közöttük a hírhedt Bastian is, aki a zajos motorok helyett az állatok iránt érdeklődik - s Annának ez felettébb szimpatikus.

A világtól elzárt pónirajongó lányok mindig tisztelettudóan és választékosan beszélnek, kiegyensúlyozott véleményük van a környezetvédelemről és a továbbtanulásról, de ettől függetlenül nagyon könnyen eltörik náluk a mécses (vagy a teáscsésze, amit zokogás közben a falhoz vágnak). Szinte minden fejezetben sírnak egy kicsit, hol egy igazságtalan helyzet, hol az emberek gonoszsága vagy egy póniseb miatt. Merthogy a világ, amelyben élnek, nem annyira a hiper-környezettudatos huszonegyedik századi Németország, hanem egy nosztalgikus, idealisztikus leányvilág. A hangulathoz illőek Stephan Baumann illusztrációi: a halvány pasztell oldalak biztonságos, napsugaras és érzékeny mesevilágot ábrázolnak.