Egy gyermek élete első néhány évében az édesanya játsza a legfontosabb szerepet. Mindent, ami majd felnőtt korában jellemzi, a közvetlen környezetéből tanul meg. Ha egy felnőtt ember pszichológushoz fordul, elmeséli problémáját, legtöbbször az a kérdés hangzik el: “Talán elváltak a szülei? Meséljen a gyermekkoráról!" És valóban, sokszor a szülők nem akarnak, vagy nem tudnak odafigyelni saját cselekedeteikre. Persze erre is találhatunk magyarázatot; nem érünk rá, egész nap csak a munka, építjük a karrierünket...

Ma már mindenki rohan, reggel elmegy munkába, délután az otthoni teendők várják. Sok gyermeket csak akkor “vesznek észre" a szülei, ha rossz fát tesz a tűzre, amit a gyermek tökéletesen meglát, ezért ha mással nem tudja felhívni szerettei figyelmét, hát marad a rosszalkodás. Ha szorgalmasan tanul, otthon is elvégzi a munkáját, az persze természetes, így a dícséret megint csak elmarad, pedig leginkább a gyerekeknek van szüksége a pozitív visszajelzésekre.

Egy olyan édesanya számára, aki gyermekeit a legnagyobb odaadással neveli, mindez idegenül hangzik, de sajnos vannak szülők, akik számára a karrier, a szórakozás, vagy a barátok állnak az első helyen, vagy úgy érzik: nem várt gyermekük romba döntötte gondosan eltervezett életüket.

Amit tudni kell(ene) a depresszióról

Ha azt mondom; “depresszió", sok ember első gondolata az, hogy az illető akaratgyenge, vagy szimulál. Talán az egyik legkevésbé megértett betegség. A depressziós emberre sokan egyszerűen azt mondják “nem normális", vagy “olyan furcsa ez a gyerek", pedig mennyivel egyszerűbb lenne a gyógyulás, ha a beteg környezete némi toleranciát mutatna! Persze nehéz elviselni a tehetetlenséget, hogy hozzátartozónkon nem tudunk segíteni, hiszen megfázásra vehetünk gyógyszert vagy vitaminokat, de ha nap mint nap olyan emberrel kell élnünk akinek folyton borongós a hangulata, az mindenkire negatív hatással van.

A depressziónak több fajtája is ismert. Az exogén depresszió külső hatás folyamán jön létre, ez lehet egy közeli hozzátartozó halála, problémás párkapcsolat, gyermekeknél a szülőktől kapott folyamatos negatív visszajelzések, és gyakorta a túl magas elvárások. Gyógyítása jóval egyszerűbb, mint az örökölhető endogén depresszióé. Talán nem is gondolnánk, de a legtöbb ember életében legalább egyszer átesik egy depressziós cikluson. Ez tarthat egy-két napig, néhány hétig, de akár hónapokon át is, alkattól, és a kiváltó októl függően.

Tünetek és gyógymódok

A depressziósokat nagyon egyszerű tünetek jellemzik; a szorongás, kedvtelenség, fáradtság, csökkent szellemi képesség(romló tanulmányi eredmények). Ezek a tünetek más betegségekre is utalhatnak, de ha napok múltán sem szűnnek meg, nagy valószínűséggel valamilyen mentális probléma hírnökei. Léteznek természetes gyógyszerek, melyek antidepresszív hatással bírnak (pl. Orbáncfű), de a legjobb módszer a kiváltó ok megszűntetése.

Mielőtt belefogtam a cikk megírásába, elgondolkodtam azon, miért is nem tudjuk megoldani a problémáinkat, hiszen évszázadokkal ezelőtt nem voltak pszichológus szakemberek, mégis jóval kevesebb volt a mentális betegségek, és ezáltal az öngyilkosságok száma. Nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy az emberek saját maguknak sem vallják be, hogy valamivel gond van. Számtalan tönkrement házasság van, mely csak a kényelem, a vagyon vagy a megszokás miatt nem ért véget. Sokszor magunkban tartjuk a problémáinkat, melyek előbb-utóbb összegyűlnek és fizikai- vagy lelki betegség formájában hírt adnak magukról. Az egyetlen probléma az, ha gond merül fel, a némaságba burkolózunk, és akárcsak a depressziósokat, minket is egy dolog vesz körül: a csend.

Fotó: www.foter.com