Nem jött ki a lépés – a medvekucsmás díszőrség esete az útjukba tévedt fiúval

A királynő testőrsége sokak szerint nevetséges, szinte cirkuszi mutatványt ad elő a palota előtt az őrségváltás idején, melyre utazók széles közönsége tart igényt. A turisták egy része úgy tekint az eseményre, mint London egyik látványelemére, holott a katonák nem színészek, és szigorú előírásokat követ a mozgásuk, súlyos alaki kiképzésen tanulták meg az előírt mozgásformát. Ennek része, hogy szabályos útvonalon közlekednek, dinamikus, erőt sugárzó díszlépésben masíroznak, és nem kerülgetnek senkit. Nőt sem, gyermeket sem.

Ezúttal egy hét év körüli gyermek tévedt az útjukba, és ahogy a felvételen látszik, az egyik testőr először rákiáltott a gyermekre, majd fellökte őt, azután átlépve rajta tovább haladt ceremoniális feladata szerint. Az elképedt anyuka ezek után magához húzta a gyermeket, és ezzel eleget is tettek a minden embernek kijáró tizenöt perc hírnév kihívásának.
 

Nem cirkuszi mutatványosok, hanem parancsra engedelmeskedő katonák

A királynő testőrsége csupa szép szál legény, válogatott „kirakati arcok”. Ennek ellenére szabályos katonai küldetésekben is részt vesznek, jól képzettek, fegyelmezettek és szabálykövetők: parancsnak engedelmeskedő katonák. A turisták nap mint nap próbára teszik, provokálják őket, előszeretettel feszegetik a korlátokat. A kordon ugyanis nem kőfal… Az ilyen játékok közé tartozik, hogy szelfiznek az őrségben mozdulatlanul álló katonákkal, hogy minden módon próbálják megnevettetni őket, pedig számukra tilos az arcizmaikat megmozdítani (elzárásra ítélik, aki mosolyog), ölelgetik őket, vagy mellettük menetelnek. Divattá vált, hogy megpróbálják a medvekucsmásokat kizökkenteni a szerepükből, azokat a szolgálatot teljesítő katonákat, akik a waterlooi csata óta hordják ezt a tradícionális fejfedőt, annak tiszteletére, hogy 1815-ben sikerült legyőzniük a francia császári gárdát.

Az említett konfliktus abban az egy pillanatban csúcsosodott ki, mikor a vörös zubbonyosok egyike az útjába kerülő kisfiút nemes egyszerűséggel fellökte, majd megállás nélkül átlépett a gyereken. Az őr volt érzéketlen? A szülő hibázott, amikor nem mondta el gyerekének ennek az országnak a hagyományát? Mi lenne hónapok múltával, ha a díszőrség egyre-másra kerülgetné az eléjük futó embereket? Sétáló bácsikká válnának, akik óvatosan kitérnek a bámész-komisz gyerekek útjából, és a bohókás műsor után kilépnének a színészbejárón át?

Mi lett a fellökött gyerekkel? Azzal szembesült-e, hogy a tetteknek bizony következménye van, vagy azzal, hogy az erőfölénnyel vissza is lehet élni?

@user7312510220627 Nobody is safe 😢 #england #royalguards #foryou #foryoupage #london ♬ original sound - user7312510220627

Fontos kérdések, amiken érdemes elgondolkoznunk

A londoni nyaralás nyilván nem maradt élmény nélkül, semelyik résztvevő-elszenvedő számára sem. Ha egy kis időt szánunk az eset kapcsán felmerülő kérdésekre és tanulságokra, talán élhetőbbé válik számunkra a világ, és a más kultúrájú emberek között kevesebb lesz a konfliktus. Mert a gyerekeinket mi, felnőttek alakítjuk, és a világot pedig a gyermekeink. Tehát:

• Tájékozódunk-e az adott ország hagyományairól, mielőtt oda utazunk?
• Elfogadjuk-e őket akkor is, ha nem értünk vele egyet, ha nevetségesnek tartjuk, vagy akár értelmetlennek?
• Miért kekeckedünk az angol gárdaőrséggel, és miért nem a Vatikáni őrséggel?
• Betartjuk-e templomnézéskor, hogy a vállunk ne maradjon szabadon, vagy hogy az afrikai törzsek tagjai nem szeretik, ha fényképezik őket, vagy hogy Dubai-ban nem nudizunk?
• Elfogadjuk az arab női viseletet, a burkát? Ha az egyiket igen, a másikat miért nem?
• A hagyományok tisztelete felülírja-e a gyermeki kíváncsiságot, kreativitást?
• Mennyire átjárhatóak ezek a határok, mikor kell merevnek lennünk a nevelésben, és mikor rugalmasnak?
• Felfuthatnak-e a gyerekek a színpadra egy koncerten, és futkoshatnak-e a pincérek lába alatt?
• Kiszaladhatnak az úttestre?
• Lehet-e minden elé helyezni a gyermek akaratát, vágyát? Mi elé nem?
• A testi fölény, az erőszak is egy kommunikációs szint?
• A provokáció vicces, vagy agresszív műfaj?
• Mennyire teszünk jót a gyerekeknek, ha a határok feszegetésére tanítjuk őket?
• A hagyományok tisztelete a nevelés része kell, hogy legyen? Ha igen, miért is?
• Ebbe más kultúrák hagyományai is beletartoznak?
• Ha külföldön vagyunk, akkor is? Vagy a tabuink nem utaznak velünk? Azokat otthon hagyjuk?
• Végül: mit ér meg nekünk és gyermekünknek tizenöt perc hírnév?

Ha ezeket végig gondoljuk, talán nem volt hiába az eset.

Indexkép: Depositphotos.com