A 21. századi gyerekkor, ahol szinte mindenki valamilyen szindrómában szenved

Bár a férfiak sok feladatot átvállalnak a nőtől, mégis nagyon nagy a teher az anyákon, akik egyszerre próbálnak helyt állni a munkában, miközben próbálnak megmaradni anyának és nőnek is, ez a lelki stressz pedig átragad a gyerekekre is.

Ráadásul a szülők már egyre korábban elkezdenek aggódni azon, hogy mi lesz a gyerekből, figyelik a képességeit és kétségbe vannak esve, ha nem tudja két évesen kirakni a 9 darabos kirakót, vagy nem beszél folyékonyan másfél évesen.

”Egyfolytában olyanokon kattog az agyam, hogy aznap eleget hintáztunk-e, baj-e ha ma nem meséltünk neki elalvás előtt, vagy ha például hiába terveztük, nem fért bele a napba, hogy gyurmázzunk vagy rajzoljunk” – mondja Noémi, egy 2 éves kisfiú anyukája.

Janky Béla szociológus szerint ez egyáltalán nem ritka jelenség manapság. Ahogy a helikopterszülőség sem. Ők azok akik mindig a gyerekeik felett ,,lebegnek”, mindentől óvják és féltik őket.

”Vannak olyan óvodák, ahol sorban állnak a szülők, hogy a gyerek bekerülhessen, hiszen már az óvoda meghatározhatja, hogy utána milyen iskolába kerül a gyerek. De gyakori jelenség az is, hogy a szülők jövőbeli iskolához költöznek, akár még a gyerek születése előtt.”

Kép: Depositphotos.com

A szakértő hozzáteszi, hogy az is kifejezetten a mai korra jellemző, hogy egyre fiatalabb életkorban diagnosztizálnak a gyerekeken valamilyen zavart, szindrómát, ebben pedig nagy szerepe van az aggódó anyáknak.

”A játszótereken az anyák beszélgetnek egymás között, és ha valakinek a gyereke még nem beszél 2 évesen, akkor a másik anya készségesen elmondja, hogy az ő kisfia is pontosan így volt, és nemrég állapították meg róla, hogy autista. Az az anya pedig már rohan is valahova szakvéleményért. Amerikában egyébként nagyon korán elkezdik a gyerekek gyógyszeres kezelését is.”
 

Régen nem volt annyi kütyü és akkora lelki teher sem

Ez igaz, volt azonban más. Gyerekmunka, testi fenyítés, korai gyermekhalál, rideg, tekintélyelvű szülő-gyerek kapcsolat és nagyon sok mozaikcsalád a szülők fiatalkori halála miatt.
 

A 20.század eleji gyerekkor

Fotó: Fortepan / Bejczy Sándor

A falvakban a várandós nők szinte az utolsó pillanatig kemény fizikai munkát végeztek, gyereküket gyakran egy teknő fölött guggolva szülték meg.

”Megvoltak az eszközeik arra, hogy a gyerekeket kordában tartsák, például gödröket ástak és beleállították őket.”

Nagyon korán elkezdték hozzászoktatni őket a munkához, 4-5 éves korukban már libapásztorkodtak, őrizték és etették az állatokat, emellett pedig a mezei munkába is besegítettek, kapáltak, szőlőt kötöztek. A házimunkából is kivették a részüket, a lányok nagyon korán, 10 éves korukra megtanultak főzni. Ennyi idősen álltak napszámba.

”A szülő-gyerek kapcsolat nem volt melegséggel teli, sokkal inkább rideg és tekintélyelvű. Az apa döntött mindenről, ő adott szót a gyerekeknek, és az ételből is a szülők szedtek először, ezzel is mutatva a hierarchiát.”

Városban valamivel könnyebb volt a gyerekeknek, már ami a gyerekmunkát illeti, de a szülő-gyerek kapcsolatot itt is a távolságtartás jellemezte.

”Dajkák gondoskodtak a csecsemőkről, a gyerekek pedig a nevelőjükhöz sokkal jobban kötődtek, mint a szüleikhez. A testi fenyítés bevett szokás volt a családoknál, egy szabály volt, hogy ne idegenek előtt verjék a gyerekeket.”

A gyerekek magázták a szüleiket, és felnőttként is a lekötelezettjeik voltak. A mozaikcsaládok is gyakoriak voltak a 20. század elején, de nem a válás miatt, hanem mert korán meghaltak a szülők.

”Sok árva, félárva gyerek volt, magasabb volt a gyerekhalálozás is.

Azok a dolgok, amikkel ma pszichológushoz megyünk, akkoriban természetesek voltak.”

Fotó: Fortepan / Hanser Mária

A 20. század második felében lehetett a legjobb gyereknek lenni

A szociológus szerint a második világháború utáni időszakban lehetett a leglazább gyerekkor, amikor a gyerekek felszabadultak a munka alól, de még nem kezdődött el a továbbtanulás miatti nyomás, ami a 21. századra jellemző. Vagyis nem stresszeltek azon, ha a gyerekükből szakmunkás lett.

”Egyre gyerekcentrikusabb lett a világ és ennek egyik példája az, amikor ebben a korban már a gyerek vehetett először ételt az asztalnál. A nőket egyre több gép kezdte el segíteni, de még nem volt mobiltelefon, ami beszippanthatta volna őket, több idő jutott a gyerekre.”

Kép: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

Indexkép: Fortepan / Lovas Rita