Manapság a szülők a legtöbb esetben már tudatosan készülnek arra, hogy segítsenek elsőszülöttüknek a változás feldolgozásában, elfogadásában. A minap szembejött velem Lackfi János rövid írása, az Első testvér. Így hangzik:

„ELSŐ TESTVÉR - MINDEN NAPRA EGY SZTORI

Amikor először láttam a kórházban, kicsi csomag volt, aranyos, mondták a többiek, szerintem inkább furcsa, nem olyan aranyos, minek szereztek ilyet anyuék, nem tud még semmit, én pedig már annyi mindent, odatették aztán a karácsonyfa alá, mondták, ő a mi Kisjézusunk, ezért belebújtam a hálózsákomba, szájamba vettem egy dugót cuminak, és odafeküdtem a fa alá én is, be is kakáltam, mint Kisbubi, de nem örültek neki, és amikor mondtam, hogy cuki ez a Tesó, de ennyi elég volt, vissza kéne vinni vagy kidobni a kukába, akkor is csúnyán néztek, ezért inkább próbáltam kicsit okosítani, megetetni sóskával, tiszta maszat lett és bömbölt, anya sírt, hogy az a gyerek meg is fulladhatott volna, hát most mit csináljak vele, ha ennyire béna.”

(Lackfi János)

Azt gondolom, a humoros írás nagyon jól ragadja meg a „trónfosztott” első gyermek élmény- és érzésvilágát akkor, amikor a család tovább gyarapodik. Egy kisgyermek számára (legyen akár kettő, akár nyolc éves) kevéssé lenyűgöző egy csecsemő – az élet csodája, az apró kis napi szintű fejlődés monitorozása, a tudat ébredezésének megfigyelése. Gyerekszemmel egy csecsemő igencsak unalmas, ráadásul hirtelen mindenki a babára fókuszál az utcán, a játszótéren, rosszabb esetben a családi rendezvényeken is. A családba csöppent kis csomag ráadásul mintegy „rávarródik” Anyára – marha jó úgy társasozni, hogy mindig dobni és lépni kell Anya helyett… Cserébe egy újszülött igencsak hangos, büdöseket kakil hihetetlen gyakorisággal, böfög, és valamiért ezeknek a dolgoknak a felnőttek úgy örülnek, mintha szülinapjuk lenne… Egy szóval: a jövevény nem hoz túl sok mindent így első körben magával, ami jutalomértékű egy gyereknek, viszont elvisz rengeteg figyelmet, amiben eddig a trónörökös egymaga fürdőzhetett.

Miket tehetünk azért, hogy az idősebb testvér minél könnyebben viselje a veszteségeit, illetve hogy lassan a nyereségeket is elkezdje felfedezni?

1. Hozzon a baba ajándékot. Egyszerű „trükk”, amit egyre többen alkalmaznak is, hogy a kórházból az újszülött „hoz” a bátyjának vagy nővérének valami csodálatos ajándékot. Ennek előnye, hogy legalább egy kis időre ez köti le a nagy figyelmét, nem az, ahogy a kistestvér birtokba veszi a saját helyét a családban.
2. A nagytestvér fejezhesse ki az érzéseit! Ha a nagyobb csemete közli, hogy vissza kéne vinni a babát a kórházba, ő utálja a kistestvérét, vagy akár azt, hogy a baba haljon meg, ne szidjuk meg érte, hogy ilyeneket mondott! Ezek egészen normális, átlagos, általános megnyilvánulások. Fejezzük ki megértésünket, hogy ez most neki tényleg nehéz lehet, fel is sorolhatjuk, miért (mert sokat sír, mert folyton anya vagy apa ölében van, mert anya a baba miatt folyton fáradt, stb.). Utaljunk arra, hogy lesz ez még jobb: mondjunk konkrét példákat, hogy mi fog változni, és várhatóan kb. mikorra. Például mikor fog már mosolyogni a baba, ha a nagytesó valami vicceset csinál, mikor fog hosszabban aludni éjszaka, stb.
3. Ne engedjük, hogy bántsa a babát! Míg az érzések kifejezése legalizálandó, megértéssel reagálhatunk rá, a csecsemő felé irányuló verbális, még inkább a fizikai agressziót tiltsuk le! Buzdítsuk a gyermeket ehelyett az érzések kifejezésére.
4. Vonjuk be a gondozásba! Amennyiben nyitott rá nagyobb gyermekünk, kérjük meg, hogy segítsen odaadni a dolgokat a pelenkázásnál, fürdetésnél, kérjük meg, hogy énekeljen, ha sír a baba, hátha attól abbahagyja! Dicsérjük meg nagyon, ha ügyesen segített nekünk!
5. Erősítsük meg a Nagyot nagyságában! Dicsérjük sokat, hogy mennyire ügyes, milyen jó, hogy ő már ennyi mindent tud, ilyen okos, önálló, stb.
6. Teremtsünk külön időt a nagytestvérnek is! Ez komoly kihívást jelenthet, de meg kell oldani, hogy mindkét szülővel a kezdetektől tudjon kistestvér-mentes időket tölteni, még ha ez rövid is, főleg az első időkben.
7. Szóljunk a vendégeknek, hogy a nagynak hozzanak ajándékot, ne a babának, és a lakásba érkezve először a naggyal foglalkozzanak, neki köszönjenek és örüljenek, és őt kérjék majd meg, hogy mutassa meg a kistestvérét!

A testvérhelyzet, testvérkonfliktusok kezelése természetesen nem ér véget az újszülött családba érkezésénél, voltaképp a gyerekek kirepüléséig adódhat vele dolga a szülőknek (vagy tovább…), de az biztos, hogy az első időszak jó kezelése fontos, jó kiindulópontot jelent a további szakaszokhoz, mert a testvérek egyrészt a világon a legjobban ki tudnak hozni minket a sodrunkból, másrészt a jó testvérkapcsolat a leghosszabban kísér el minket életünk során és a közös gyermekkori élmények mentén az egyik legközelebbi érzelmi kapcsolatunk lehet, ahol őszintén megértjük és támogatjuk egymást.

Nyitókép: Omar Medina Films képe a Pixabay -en.

betöltés...