Kína a hetvenes években elindult a modernizáció útján. Megugrott az életszínvonal, javult az egészségügyi ellátás, jobbak lettek a higiéniás viszonyok, aminek következményeképpen a népesség is addig példátlan módon növekedni kezdett. Félő volt, hogy ha a gyarapodás az addigi ütemben folytatódik, a lakosság száma a 21. századra eléri a 1,5 milliárdot.

A Kínai Kommunista Párt ezért először arra biztatta a párokat, hogy minél később és minél nagyobb korkülönbséggel vállaljanak gyerekeket, majd amikor ez nem hozta meg a kívánt eredményt, 1980-ban bevezették az egy család-egy gyerek szabályozást. A kezdetben rendkívül szigorú törvényen később fokozatosan lazítottak – a kisebbségeknek például az elejétől fogva lehetőségük volt két gyereket vállalni, és 1984-től a vidéki családok számára is megengedetté vált a második szülés abban az esetben, ha az első lány lett – ám így is számtalan egyéni és közösségi tragédia fűződik a szabály betartásához.

Közösségi szinten a legnagyobb probléma a társadalom elöregedése lett. A keleti tradíció értelmében a gyereknek kötelessége idős felmenőiről gondoskodni, ami jelen esetben azt jelenti, hogy egyetlen fiatalnak kell eltartania két szülőjét és négy nagyszülőjét.

A másik súlyos gond a jelentős férfitöbblet. Kínában a fiúgyermek értékesebb, mivel ő viszi tovább a család nevét, és ő gondoskodik idős szüleiről, miközben a lány felnőve a férje családjához fog tartozni. Így, ha már csak egy gyermeket lehet vállalni, a családok mindent megtettek, hogy az fiú legyen: abortálták a lánymagzatokat, megölték őket szülés után, vagy egyes helyeken egyszerűen nem jelentették be a születésüket. A 2010-es népszámlálás szerint ma 13 millió be nem jelentett gyermek és felnőtt él Kínában, akiknek így az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz sincs joguk. Közben pedig 100 nőre 117 férfi jut az országban, ami példátlanul nagy egyenlőtlenségnek számít – becslések szerint ma 30-40 millió kínai férfi hiába keres magának feleséget.

A propaganda lázasan ontotta magából az egygyerekes modellt dicsőítő anyagokat. A hivatalos ideálnak megfelelő családok mosolyogtak a plakátokról és a gyufaskatulyákról, az eszme jelszavai voltak kifüggesztve az utcákon, és a kisiskolások boldogan énekelték az új indulót: „Szüleim egyetlen gyermeke vagyok én / Nem kell nekem hugica, öcsike.”

Fotó: flickr.com

Egy kínai nő, Nafu Wang a Ted.com-on tartott előadásában arról beszélt, milyen volt ebben a légkörben felnőni. Nagyapja kérvényezte a hatóságoknál, hogy fiúunokája is születhessen, aki továbbviszi a család nevét. Ezt végül meg is engedték nekik, azzal a kikötéssel, hogy legalább öt év korkülönbséget kell hagyni a gyerekek között. Nafu kizárólag egykékkel volt körülvéve, és egész gyerekkorában szégyenkezett a testvére miatt. Felnőttként beszélgetett egy bábával, aki számtalan kényszerabortuszt és sterilizációt hajtott végre, és volt, hogy a már megszületett csecsemőket ölte meg. Bár már akkor is rettenetesen érezte magát emiatt, idős korára a termékenységi gondokkal küzdő családok megsegítésére tette fel az életét.

Ha ugyanis a meggyőzés nem működött, a hatóságok az erőszaktól sem riadtak vissza. Rengeteg gyermeket abortáltak a terhesség hatodik vagy akár kilencedik hónapjában is, köztük olyanokat, akiknek a szabályozás értelmében is joguk lett volna megszületni, csak a szüleik nem tudták időben beszerezni a szükséges dokumentumokat. Ha mégis sikerült megúszni az abortuszt, a „felesleges” – vagy éppen szerencsétlenségükre lánynak született – gyermekeket egyszerűen kidobták a kukába.

Kína egyik nemzeti hőse, Lou Xiayoing 30 kidobott gyermek életét mentette meg. Az idős hölgy a lakhelyéhez közeli szemétlerakókból szedte össze a babákat. Négyet közülük sajátjaként nevelt fel, a többiek számára pedig biztonságos otthont keresett. A legfiatalabb gyermekét 82 éves korában fogadta be.
 

Fotó: flickr.com
 

Az egykepolitikát Kína 2016-ban eltörölte, de addigra felnőtt egy testvér nélküli generáció, akik nem igazán szeretnének már a megismert szokásaikon változtatni. A felmenőik eltartásával is küszködő fiatalok mindössze 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen vállalna egynél több gyermeket. A jelenség egyébként nem példátlan, hiszen az elöregedő társadalom gondjával ugyanígy küzd Japán és Dél-Korea is.

Szakértők szerint a modernizálódó életforma és a városiasodás hatására a kegyetlen intézkedések nélkül is megtorpant volna a kínai népességrobbanás.

Kapcsolódó cikkeink:

• "Gratulálok, anyuka, kislány! Hogy kívánja megölni?" - 200 millió lánycsecsemő rejtélyes eltűnése Kínából és Észak-Indiából
• A kötelező szülőlátogatás is kijátszható Kínában
• Hatalmas üzlet a terhesturizmus Kínában
• Megszületett a kistestvér és meghaltak az elvek - 12 dolog, amire csak akkor jössz rá, ha már két gyereket nevelsz

Indexkép: LIYUSHAN/ pixabay

betöltés...