Figyelmesen olvassuk el az alábbiakat, és igyekezzünk elkerülni ezeket a tipikus hibákat, ha nem akarjuk negatívan befolyásolni gyermekünk fejlődését!

1. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi gyerekünk hibátlan. Ha történik valami, mindig a más gyerekét hibáztatjuk, és úgy véljük, hogy a világ összeesküdött a mi gyerekünk ellen.

2. Megadjuk magunkat, ha gyerekünk valamit hisztérikusan kér. S ha ez gyakran fordul elő, az azt jelenti, hogy nevelési elveinket készek vagyunk feladni, ha nehézségbe ütközünk, ám ennek hosszú távon a gyerek látja kárát.

3. Nem engedjük, hogy gyerekünk kifejtse véleményét valami kapcsán. Nem egészséges, ha mindig igyekezünk ráerőltetni a saját akaratunkat, elképzelésünket és ízlésünket a gyerekünkre, hiszen ezáltal nem fejlődik egyénisége, hanem saját magunk másolatát hozzuk létre.

4. Nem tulajdonítunk kellő jelentőséget és tiszteletet gyerekünk döntései iránt. Ahelyett, hogy bátorítanánk őt a fontos döntések meghozatalában, inkább lebeszéljük, hiszen "úgysem sikerült volna számára az adott cél elérése".

5. Tabuként kezeljük az intimitás témáját. Igyekezzünk nyíltan beszélni erről a témáról, mert jobb, ha tőlünk kap hiteles információkat, mintha másokhoz fordul a kérdéseivel, esetleg egészségügyi panaszaival.

Egy kis segítség: Nagy felvilágosító könyv teszt

6. Megsértjük az érzéseiket. Ha idegesek vagyunk, sokszor durvábban fogalmazunk, mint szeretnénk - ám ezekre a sértésekre egész életükön át emlékezni fognak!

7. Saját családi életünk problémáival terheljük gyerekünket. Ha így teszünk, előbb-utóbb azt hiheti, ő maga a családi konfliktusok oka.

8. Testi fenyítést vagy kiabálást alkalmazunk. Ha gyerekünk őszintén bevallja, hogy rosszat cselekedett, a leghelytelenebb dolog, amit elkövethetünk, hogy megverjük vagy kiabálunk vele. Legközelebb szinte biztosak lehetünk benne, hogy bármit is tesz, azt titkolni fogja előlünk.

Olvasd el ezt is: Ilyen súlyosak a következményei annak, ha egy gyerekkel rendszeresen ordítoznak a szülei

9. Folyton másokhoz hasonlítgatjuk. Ne hasonlítsuk őt sem a testvéreihez, sem más gyerekekhez; helyette fogadjuk el azt a tényt, hogy minden gyerek más és egyedi személyiség.

10. Megoldjuk helyette a problémáit. Természetesen mindig kövessük figyelemmel, mi történik vele, de hagyjuk, hogy ő maga találja meg a megoldást, s ha nem sikerül, csak akkor adjunk számára néhány hasznos irányvonalat.

11. Örök megalkuvó gyerekeket nevelünk. Ne várjuk el, hogy mindig azt tegyék, ami számunkra az ideális, mert így felnőtt korukra könnyen befolyásolható és dominálható személyiségekké válhatnak.

12. Tökéletesnek állítjuk be magunkat. Ismerjük be előtte saját hibáinkat, s ha kell, igenis kérjünk bocsánatot. Hamarosan ő is ugyanígy fog tenni, hiszen minket utánoz - nem az számít, mit mondunk neki, hanem hogy hogyan viselkedünk.

13. Nem biztosítunk számára szabadságot. Azzal, ha valamennyire szabadjára engedjük gyermekünket, még nem szűnünk meg szülőnek lenni. Hagyjuk, hogy egyedül hozzon meg bizonyos döntéseket, és okuljon belőle, ha valami rosszul sült el.

14. Nem tartjuk tiszteletben a magánéletét. Ne ellenőrizgessük folyton a telefonját, ne kutassunk a holmijai között - bízzunk meg benne és ezt éreztessük vele is.

15. Nem tiszteljük eléggé. Fontos, hogy tiszteljük, mint személyt és ezzel együtt az érzéseit is. Ismerjük el, hogy igenis, az ő problémáinak is van súlya, az ő tevékenységei is pontosan olyan fontosak, mint a mieink. Ne hágjuk át a döntéseiket, tiszteljük őket, s ők is így tesznek majd irányunkban.

Forrás: Filanropikum.com
Kép: Bess-Hamiti / Pixabay

betöltés...