Nemrég a wmn.hu-n jelent meg egy cikk egy édesanya tollából, aki megütközött az óvónők kérésén

Miszerint a nyári szünetben tartsa otthon nagyobb gyermekét, aki otthon van a kicsivel. Az írás - bár nem támadó, inkább gondolkodó stílusú - sok reakciót váltott ki, szülői és pedagógusi részről is heves érzelmeket kavarva. Egy GYES-en lévő óvodapedagógus olvasónk úgy döntött, nyílt levélben elmondja véleményét.
 

Kedves Judit!

Először is a kollégák és a szakma nevében szeretném sajnálatomat kifejezni az ismerősöd felé az elhangzott "utasítás" miatt.

Az óvodák (főként az államiak) már évtizedek óta nem intézhetnek ilyen kategorikus "kérést" a szülők felé, sőt, csinos csomagolásban sem nyújthatunk át ilyen óhajt az anyukáknak.

Persze ha hihetünk a krónikáknak, régen fel sem vették azokat a gyerekeket óvodába, akiknek anyukái GYES-en vagy háztartásbeli státuszban voltak, de ez manapság már nem lényeges. Az ottani kollégák nyilván hibáztak.

A te írásod inkább gondolatébresztő szándékúnak tűnik, de a cikk és a rá érkezett kommentek összessége szép képet fest a nagy magyar valóságról.  Szeretnék pár dologra reflektálni, és néhány tévhitet eloszlatni illetve pár kérdésem is felmerült.

Először is érdekelne, hogy írásod valójában kinek védelmében, és kit bírálandó született meg. Bár a cím és a bevezető szerint a GYES-en lévő anyukákat sodorja nehéz helyzetbe, hogy "nem vihetik" a gyermekeiket óvodába nyáron (a vita kedvéért tételezzük fel, hogy létezik ez a szabály), ám a cikked nagyobb részt arról szól, hogy a dolgozó anyukákat milyen nehéz helyzetbe sodorja az öt (valójában csak négy) hetes időtartam, amíg az óvoda zárva van.

Egy újabb bekezdésben arra is kitérsz, hogy a nyári összevonás milyen rosszul érintheti a gyerekeket, ami pedig már egy harmadik téma. Mivel ez egy válasz a te cikkedre, a fenti felosztás szerint én is három részre szedem a válaszom és remélem, segíthetek megérteni pár dolgot.
 

1. Az összevont csoportról ejtsünk pár szót.

Azt jelenti, hogy ha egy oviban négy csoport van, akkor abból csak három vagy kettő üzemel, ahogy a bejáró gyerekek létszáma engedi. Egy csoport ellátásához két óvónő és egy dadus kell. Ha egy csoport felszabadul, akkor hárman szabadságra mehetnek. Az összevonásra azért van szükség, hogy egymást váltva az óvoda minden dolgozója elmehessen szabadságra. Ahogy bármely más munkahelyen, ha valaki szabira megy, helyettesíteni kell, ez már csak így van. Ha minden csoport üzemel, senki nem megy sehova. Pont.

Írásodból kiderül, hogy rossz ötletnek, a gyermekek és szülők számára nehézségnek érzed ezt a rendszert - és a te szemszögedből nézve igazad is van -, de őszintén érdekelne, milyen ötleted van helyette?
Ha rossz az, hogy a gyerek más csoportban, másik óvó nénivel van, és az is, hogy otthon kell lennie szegény fáradt anyukájával, akinek két gyereket kell ellátnia, akkor csak egy megoldás létezik: az ovi nem zár be, a szabadságokat nem adják ki, így a nyári időszakban is üzemel minden csoport, és nem kell összevonni sem.
Mivel a cikkedben kitértél rá, milyen nehéz két-három folyton éhes, szomjas, rohangáló, hisztiző gyereket kézben tartani egyedül, 10 hétig, feltenném a kérdést: tényleg úgy véled, hogy üdvös lenne olyanra bízni az életed értelmét, a gyermekeidet, aki harminc síró, rohangáló, hisztiző gyermeket terelget a nap nagy részében egyedül, és évi 52 héten keresztül soha nem megy szabadságra?
 

2. A dolgozó anyukák kérdése.

Nos, ők azok, akiket soha semmilyen körülmények között nem kérnénk arra, hogy ne hozzák gyermekeiket.
Bár számunkra nincs annál szomorúbb, mikor egy gyermek folyamatosan az oviban van, megértjük azt, aki nem tehet mást, hiszen dolgozni, számlát fizetni kell, és erre való az óvoda, hogy ez idő alatt ellássa a gyermeket. Nem igazán értem azt a mondatodat, mi szerint "az óvoda nem segít". A legtöbb fővárosi óvodában több tagintézmény van, melyek váltásban zárnak be 4 (ismétlem, négy!) hétre, ez idő alatt, aki igényli, viheti a lurkót a másik tagintézménybe. Ahol ilyen lehetőség nincs, ott is van kijelölt ügyeletes óvoda, ahová be lehet vinni a gyereket, ha nincs mit tenni, így nem kell senkinek a főnök elé állnia.
De amikor GYES-en lévő anyukák gyermekei kezdik úgy az iskolát szeptember 1-én, hogy augusztus 31-én még óvodába járnak, és egy pillanatnyi szünetük sincs a kettő között, nos, az szánalomkeltő.
Ha az idegrendszer nem pihen, kapcsol ki, áll át másfajta ingerhalmazra időnként, annak a gyermekek látják kárát, tanulási és viselkedési zavarok jelentkezhetnek és ezt utólag már nem lehet visszacsinálni, ahogy azt az időt sem, amíg otthon az anyukájával lehetett, pocsolyába ugrálhatott, kiabálhatott és akkor pisilhetett (volna), amikor akart.
 

3. Ahogy a te írásod bevezetője is kitér rá, valóban nincs jogi alapja semmiféle megkülönböztetésnek a gyerekek között.

Az óvoda alanyi jogon járó szolgáltatás, mindenki számára. A GYES-en, GYED-en lévő anyukák gyermekeit épp ugyanazok a jogok illetik meg, mint a főállású anya-státuszúak és a dolgozó anyukák gyermekeit. Régen volt erre szabály, tényleg nem jöhetett oviba az a gyerek, akinek az anyukája tehetett mást, ezt emlegetik a nagymamák és a nagyi korú óvó nénik.
De akkoriban még a bölcsőde/óvoda arra szolgált, hogy kihúzza a bajból, aki rászorult, és nem pedig az volt a cél, hogy ott aszalódjon 8-10 órát minden gyermek, "mert ott a jó neki".
A gyermek családban nevelkedett, némelykor ott is tanult, a bölcsőde/óvoda szükséges rossz volt. Ma persze már más a helyzet. Behozhatod függetlenül attól, hogy amíg az ovis nálunk van, te dolgozni sietsz vagy haza a picihez.
Ha pedig óvatosan, finoman javasoljuk, hogy tartsd otthon a nagyot is, annak nem az az oka, hogy közben a Bahamákon töltendő nyaralásunkat tervezgetjük, aminek épp a te gyereked áll az útjában.
 

Helyette száz más okunk van erre, leírok párat.

Amit az előző ponthoz leírtál, igaz: az összevonás igen sokszor rosszul érinti a gyerekeket, van, akit egyenesen megvisel, hogy nem a megszokott helyén, az ismert játékok között, saját óvó nénijeivel van.
Sokkal jobb otthon, az anyukájával és a testvérével lenni, természetesen ha az anyának módjában áll. Márpedig aki otthon van, annak módjában áll, hogy a gyermekével legyen hiszen erre való a GYES. Ha többgyermekes vagy, bizonyára nem ismeretlen a testvérféltékenység - ezt még jobban kiélezi, ha a kicsi otthon lehet anyával, amíg a nagynak óvodába kell mennie.

A legfontosabb azonban: a gyermeked is fáradt!
Az óvoda csak játék és szórakozás, na meg móka - gondolják a legtöbben, de ez nem így van. Maga a játék sem olyan egyszerű, mint otthon a saját szobában, hiszen sokkal többen vannak a gyermek körül: nagyobb a zaj, szűkösebb a hely, és osztozni is kell az eszközökön. Az elmélyülést folyton megzavarja egy feldőlő szék, egy hangos vita, egy kiboruló legósdoboz és így tovább.
És akkor még ott vannak a szabályok-kötöttségek, melyek közül sok nem érvényes otthon - hogy melyik játék mire használható, mikor kell mosdóba menni, enni és aludni. Pont akkor kell pakolni, mikor az utolsó emelet is elkészülne a toronyházból. Nincs még öt perc, most van pakolás. Nem szabad hangoskodni, sem a csúszdán visszafelé mászni.
Mindezeken túl még a foglalkozásokról nem is beszéltünk, amikor az óvó nénire kell figyelni, feladatot végrehajtani, verset, dalt kell tanulni. Összességében tehát a gyermek agya, idegrendszere folyamatos szolgálatban van, a gyermek ilyenkor "dolgozik", ez az ő "munkája".  8-10 órás műszakot húz le minden nap, minden héten, ugyanakkora igénybevétellel dacolva, mint az iskolások, vagy épp te a munkahelyeden. Nekik is jár a több hét vakáció!

Kedvelt szülői érv: "De hát szeret óvodába menni!"
Igen. Egész nap csokit enni, és rajzfilmeket nézni is szeret, fogat mosni és zöldséget enni pedig nem. De nem mindig jó is a gyermeknek az, amit szeret. A szülőnek pedig az a felelőssége, hogy azt tegye a gyermek, ami valóban, hosszú távon jó neki.

Szándékosan nem tértem ki arra a kérdésre, hogy miért van annyi szabadsága a pedagógusnak, amennyi. Úgy érzem, bújtatva ugyan, de ezt is bírálod az írásodban. Ennek a szintén megosztó és tévhitekkel dúsan teli témának kifejtése más cikkekre vár, hosszabban nem is mennék bele.
Több szabadságuk van a gyermekekkel foglalkozóknak (az alap 46 nap) - ugyanis ki kell pihennünk magunkat, hiszen nem tárgyakkal és nem is a frusztrációt már ismerő felnőttekkel dolgozunk, hanem ártatlan gyerekekkel, akik nem kötelesek és nem is képesek tolerálni, ha mi fáradtak és idegesek vagyunk.
Vannak ilyen szakmák, ebbe bele kell törődni, ha pedig úgy érzed, ingyen vágják ezt utánunk, mert 30 gyereket felelősen, szeretettel, soha el nem fogyó türelemmel nevelni álló nap olyan könnyű… nos, kedves Judit, akkor úgy hiszem kettő-három saját gyermek igazán nem okozhat akkora gondot ;)

Indexkép: flickr - lupuca