1. "Miért nincs hercegnő burgonya a vacsorához?" - kérdi apa

Amiért konfitált kacsamáj és flambírozott bambuszrügy sincs. Apa nagyon el tud csodálkozni azon, miért nem brillírozol már annyira a konyhában, kiváltképp, ha azelőtt vérbeli konyhatündér voltál.
Az apró trónörökös érkezésekor ugyanis mindez megváltozik. Már kitalálni is nehéz, mi az, amit mindenki szeret, ami egészséges, ami laktató és mindenek előtt hamar készen van. Amikor egész nap ugrásra késznek kell lenni, mert a csemete éhes, szomjas, álmos, telerakja a pelenkáját, vagy épp percenként lezuhanni készül valahonnan, az olyan fogások kiesnek az étlapról, melyek macerásak, és bár lehet, hogy csak 20 percig, de folyamatosan a tűzhely mellett kell állni velük.
Nincs egyben 20 percem. Olyat főzök, amit csak fel kell dobni és ott lehet hagyni a gázon - ráadásul két összetevő megpucolása között bármikor ki lehet pattanni a konyhából, ha szükséges. Ugyanezért úszik a konyha, mire Apa hazajön. Örülök, hogy főzni volt időm, mikor mosogattam volna el?
 

2. "Miért nincs összeszedve a szennyes?" - kérdi a nagyi

“Pedig igazán egyszerű lenne, csak be kell tenni a kosárba a fürdőben. Ha meg ott állsz, igazán dobálhatnád kétfelé a világosakat és a sötéteket. A zokniknak miért nincs meg a párja?” Az efféle észrevételeknek se vége, se hossza, amikor a nagymama unokázni jön. Az évek alatt bizonyára megfakul az emlék arról, hogy ahol gyerek van, ott folyamatosan mozgás van, főként, ha nem egy szem lurkót kell kergetni.
A zoknik rejtélyes módon leugrálnak a gyerekekről, teszik mindezt valami titkos helyen - félpár zoknik egész ármádiája várakozik alattomosan a homályban, csak arra várva, hogy csodás módon előugorjanak, amikor látogatók jönnek. Aki azt gondolja, nem nagy dolog bejuttatni a szennyest a tárolóba, valószínűleg nem próbálta még berámolni az összes, sikoltva rohangászó ivadékát a fürdőkádba, a gyerekek futtában elröppenő pólók, pelenkák és nadrágok vihara közepette - időre, mert a víz kihűl. Nem fogok még 15 kört futni a lakásban. Hétvégén nagymosás, akkor összeszedek mindent.
 

3. "Nem igaz, hogy nincs 5 perced visszahívni vagy írni" - méltatlankodik a barátnő

Talán nehéz elhinni, de tényleg nincs. Persze, ha szárazon nézed, előfordul 5 perc, hovatovább még 7 is egyben, amikor le tudnék ülni a gép elé, vagy megfoghatnám a telefont - csak épp mással van tele a fejem. Lehet, hogy épp fő az ebéd, megy a mosogatógép és fel kell hívnom a gázszolgáltatót is, mert túlszámláztak. Leülök, hogy valamihez hozzáfogjak, és már be is tölti a házat a visszhangzó ANYAAAA! kiáltás, mert bejött egy légy, az öcsi már megint rágókának nézte a legót, elázott a műzli, vagy a műanyag mackóról nem jön le a rá fröccsöntött póló. Az anyák feje egész nap zsong.
Maximum este jutok hozzá, hogy átgondoljam a napom, és éjjel kettőkor jutok el odáig, hogy az eszembe vágjon - kerestél. Majd holnap, sóhajtom és másnap kezdődik elölről minden. Az összes gyermektelen barátnőnek üzenjük: Bocs. Felhívlak. Egyszer tényleg.
 

4. "Még hogy nincs időd elmenni sehova?" - kérdezik a szuperanyuk

A neten, az anyukacsoportokban, a gyerekorvosnál, az ismerősök ismerősei között biztosan találkoztál már olyannal, aki egész nap pörög a gyerekeivel együtt. Kirándulnak, hordozós babamama tornára járnak, játszóházba mennek - te pedig akkor is tanácstalanul állsz és vakarod a fejed, ha el kell jutni két utcával odébb, az esedékes oltás miatt a gyerekorvoshoz.
Őszintén nem tudom, hogy csinálják a jövőmenő mamik, lehet, hogy szuperképességeik vannak. Ők nem visznek magukkal pelenkázótáskát, amiből biztos, hogy épp kifogyott a pelenka, nincs váltás ruha, vagy beleolvadt egy tegnapi szelet csoki maradéka. Az ő gyerekeik parancsra leülnek öltözni, nem szaladnak el harisnyával a fejükön, vagy válnak cseppfolyóssá, amikor megpróbálják rájuk adni a kabátot. Nem marad otthon a kedvenc alvós, a cumi, vagy a százas zsepi.
Velünk ez mind megtörténik, még a kapun se jutottunk ki, de eltelt egy óra és rólam már szakad a víz. És persze apa elvitte az utolsó buszjegyet, kerülni kell az automata felé, de nem arra, ahol a bácsik törik az aszfaltot, mert az félelmetes. Egész nap egy busz jön, ami nem alacsonypadlós, biztos, hogy akkor, mikor mi állunk ott a babakocsival - félúton se járunk és már a gyerek is és anya is totálkáros. Szóval, a mindenhova eljáró és odaérő anyukáknak őszinte hódolatom: Tudtok valamit, felnézek rátok, de tényleg!
 

5. "Semmi összebújás, semmi filmnézés?" - háborog ismét Apa

Gyakran felmerülő kérdés, hiszen a munkából fáradtan hazatérő apuka is szeretné megkapni a jussát Anya figyelméből, szeretetéből. Ennek este jön el az ideje minden házban. Mikor a gyerekek már alszanak és az esti mozi első kockái (vagy a légyotthoz készített illatgyertya első romantikus fényei) felvillannak - anya szuszogása, neadjisten horkolása azonmód meghitten betölti a lakást. Apa hoppon marad és el is kezdődik a házastársi feszültségek gyűrűzése.
Mivel anya a fent leírtak miatt egész nap rohan (egyszer biztos magamra szerelek egy lépésszámlálót!) és igyekszik mindent kézben és észben tartani, ezért amint vízszintesbe kerül, előbb alszik el, mint ahogy a feje a párnához érne. A szüntelen morgolódás helyett számtalan megoldás kínálkozik - egy-egy nap étteremből hozatni az ételt, néhanap kitakarítani helyette - a lényeg, hogy kicsit tehermentesíteni kell Anyát, mielőtt romantikát várnánk tőle.
Egy végtelenségig kimerült nő az összebújást is feladatnak fogja tekinteni és nem fog megszakadni azért, hogy még ezt is elvégezhesse. Ha akad egy-egy kevésbé húzós, nem csak egyedül vitt napja, biztos, hogy estére ő is élénkebb lesz. Egyszer-egyszer az apukák próbálják ki, hogy szabadnapjukon mindent ők csinálnak otthon - ám arra számítsanak, hogy aznap az esti “teljesítményük” nekik is ki fog merülni a horkolásban.
 

6. "Miért nem szánsz magadra egy kis időt?" - kérdezi mindenki

A leggyakrabban előforduló kérdés és mindenki megpróbálja megfejteni: miért nem jársz fodrászhoz, miért nem vagy kisminkelve, miért nincs kozmetikusod és manikűrösöd? Miért nem mégy el néha színházba, moziba, vagy miért nem olvasol el egy könyvet? És a nagyitól örökölt kézimunka készlet miért hever érintetlenül egyre vaskosabb porréteg alatt?
Kérdések, melyekre nem igazán létezik jó válasz. Talán csak egy. Anya vagyok. Az életem, a testem, a szívem, a lelkem és az időm is a gyermekeimé. A szépségemet ők őrzik, hiszen nincs az a smink vagy frizura, mely jobban megszépítene egy anyát, a gyermekeire ragyogó mosolyánál. Az önbecsülésemet az apjuk vigyázza azzal, hogy mackóban és bébipapi-mintás pulcsiban is én vagyok számára a legszebb. A jó sztorikhoz nem kellenek könyvek vagy filmek, a családban zajló élet megfelelően szórakoztat - nincs az a történet, mely kacagtatóbb vagy meghatóbb volna a mindennapi életünknél. Ha pedig alkotni szeretnék, főzök, ruhácskákat varrok és nevelek. És boldog vagyok. Ha pedig ez nem elég, majd megoldom valahogy azt a bizonyos én-időt.

Fotó: pxhere