Fontos számomra, hogy „korunk pedagógiája elismerje az egyének közötti különbözőségeket, a másságot, és a különböző egyének együtt nevelését célozza meg” 
Papp Gabriella (2006.): A differenciálás megközelítésének néhány szempontja a tanulásban akadályozott tanulók együtt és különnevelése során; Fejlesztő Pedagógia 2006/6. 12-16.

Az óravezetés során minden pedagógusnak fontos eszköze a differenciálás. Nemcsak a tanulók képességbeli és munkatempóbeli különbségeiből adódó munkavégzésben segít, hanem kiváló eszköze lehet az empátia fejlesztésének is. A másik elfogadását, az önbizalom megerősítését segíti a párban tanulás, a hagyományos csoportmunka és a kooperatív technikák alkalmazása.

A kooperatív szemlélettel azonosuló pedagógus rengeteget tud segíteni a kiközösítés megelőzésében, a hátrányos helyzetű gyermek beilleszkedésében, a kirekesztés megelőzésében, az integrált gyermek elfogadásában. „A kölcsönös tiszteletre alapozott együttműködést és a közösség minden tagjának egyéni teljesítményét előtérbe állító szemlélet ellentétben áll a versenyszellem hangsúlyozásával, ahol az egyének a csoport többi tagját igyekszenek túlszárnyalni.” 
http://www.ofi.hu/tudastar/ohidy-andrea-eredmenyes

Az osztályomba járó gyerekekkel és szüleikkel elsőtől negyedik osztályos korukig van napi kapcsolatom. A gyermekek, és hangsúlyozom a szülők szemléletének alakítása első osztály szeptember 1-jén kezdődik.

Gyakorlataimból a legegyszerűbb és jól bevált módszer a beszélgetés. Minden reggelt beszélgető körrel indítok. Ez spontán témákkal indul. Elmondhatják a gyerekek, hogy milyen hangulatban érkeztek az iskolába, előző nap milyen fontos esemény történt velük. Van olyan gyermek, aki hetekig, hónapokig nem kapcsolódik be a beszélgetésbe. Ez természetes. A beszéd soha nincs kényszerítve. Egyszer mindenkinél eljön az az idő, amikor nyit kifelé. Fontos, hogy megtanulják a gyerekek kulturáltan meghallgatni a másikat, és tudjanak kérdezni egymástól. A reggeli beszélgetés során a tanulók pillanatnyi lelkiállapota azonnal kirajzolódik. Ha kiderül, hogy valaki szomorú, rosszkedvű, megbeszéljük, hogy őrá aznap különösen figyelünk.

Szívesen alkalmazok egyfajta hangulattérképet is. Például felsorakoznak a tanulók az osztályterem két vége között egy képzelt vonalon hangulatuk szerint. A vonal egyik végén a kiváló, a másik végén a rossz hangulatban lévő tanulók állnak. Egy percet vesz igénybe és megkönnyítheti az egész napi munkánkat a gyerekek lelkiállapotának ismerete.

Amikor már tudunk írni és olvasni, gyakran alkalmazom az „Ez vagyok Én” játék valamelyik változatát. Papírdarabra írja minden gyermek 5-5 jellemző tulajdonságát (később iskolafokozattól és tananyagtól függően lehet kérni igét, rokon értelmű szavakat, mellékneveket a papírlapra). Feltétel, hogy a jó tulajdonság legyen többségben. Csak egy negatívumot fogadunk el. A papírlapokat összegyűrjük és kosárba dobjuk. Mindenki húz egyet és felolvassa a ráírtakat. 

Megpróbáljuk kitalálni, ki írt magáról. Időigényes tevékenység, de nagyon szeretik a gyerekek. A tanító számára nagyon hasznos. Kiválóan fejleszti az önértékelést és az empátia készségét.

Az agresszió kialakulásának megelőzésében, az önbizalom megerősítésében tapasztalatom szerint rendkívül fontos szerepe van a dicséretnek. Az agressziót elmarasztalással, tiltással, fekete ponttal hatékonyan nem lehet visszafojtani. Nincs az a gyermek, akit ne lehetne valamiért megdicsérni. Ezt a valamit kell megtalálni. Persze, mindenkihez más a kulcs. Lehet az egy érintés, piros pont, egy elismerő szó, egy tekintet, egy pótfeladat, egy szerepvállalás.

Kiváló eszköze a közösségépítésnek az ünnep. Nálunk mindenki megtarthatja a születésnapját. Az ünnepeltnek énekelünk, rajzolunk. Az szülinapos tortával, süteménnyel kedveskedik az osztálynak. Ebben a helyzetben mindenki fontosnak érzi magát. A szülinapos azért, mert őt ünneplik, a többiek pedig azért, mert ők a vendégek. 

A jó közösség nemcsak a gyerekekről szól. Úgy tudunk elfogadó, barátságos közösséget formálni, ha a szülői közösséget is ápoljuk. Erre évente két nagy iskolai rendezvény során (farsangi bál, gyereknap) van lehetőségünk, továbbá a tanév során még két alkalommal rendezünk szülőkkel közös osztályprogramot. A közös főzés, játék, kirándulás során lehetőség nyílik olyan beszélgetésekre, amelyek közös célunkat, a gyermekek fejlődését segítik. 

Egy szeretetteljes, elfogadó közösséget bátran bocsájtok útjára a felső tagozatba. Azt gondolom, az alsó tagozat négy éve nagyon meghatározó a gyerekek életében.

„A nevelő munkája az olyan kertészéhez hasonlatos, aki különféle növényeket ápol. Az egyik növény a tűző napsugarat kedveli, a másik a hűvös árnyékot, az egyik a patakpartot, a másik a kopár hegycsúcsot, ez homokos talajon nő a legjobban, az kövér agyagban. Valamennyit a neki megfelelő módon kell ápolni, különben sohasem fejlődnek ki teljesen.”

/’Abdu’l – Bahá/

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.