Az élmény, hogy 12 apró gyermek, akár 20 hetestől 3 éves koráig a nap túlnyomó részében rám van bízva – frenetikus! A bölcsődei beszoktatás után élményszerű, amikor már hajlandó rám mosolyogni, jól érzi magát, elfogadja tőlem az ételt, engedi, hogy öltöztessem, pelenkázzam, elalszik - gyakran az ölemben – játszik velem és sokszor csak néz rám és várja… hogy megöleljem. Nagyszerű látni, ahogy cseperednek, egyre értelmesebbek, mert számtalan apró, és alapvető dologra megtanítottam én is őket! Előfordul, hogy én látom az első lépéseiket, nekem szólalnak meg először. Más ez a helyzet, mint otthon, hiszen itt sok mindenkihez alkalmazkodni kell. A kisgyermekek kb. másfél éves korukig nem igénylik, hogy a másik kisgyermek játsszon velük, inkább riválisnak, mint jó barátnak tekintik egymást. Nagyon különböző a természetük, a mentalitásuk. Mindegyikük másképpen reagál, ha sérelem éri, márpedig egy ilyen közösségben igenis érik sérelmek őket. Nem játszanak együtt, de szeretnének játszani azzal és éppen azzal, nem a másik ugyan olyan játékkal, ami a másiknál van. Azt még nem tudják, hogyan kell elkérni, hogyan kell megosztozni, de azt igen, hogy hogyan vegyék el. És ez bizony konfliktus a javából!

A kisgyermeknevelő munkája minden pillanatban nagy koncentrációt igényel. Meg kell látni és azonnal tenni kell valamit, ha a viharfelhők közelednek, hiszen az összezördülést megelőzni sokkal könnyebb, mint később orvosolni! A magyarázatra mindig készen kell állni. Igaz, hogy kicsik ezek a gyermekek, de nagyon jól megértik, ha elmagyarázzuk nekik a miérteket – nem egyszer, nagyon sokszor! - de mindig türelmesen. Van olyan kisgyermek, akinek határozott elképzelése van arról, hogy mit is kellene csinálnia az egész csoportnak: „menjünk ki az udvarra, gyurmázzunk, fessünk, ebédeljünk”. Ezek a dolgok mind helyénvalóak, de nem biztos, hogy pont abban a pillanatban, amikor ő kitalálta.  És igen, itt következhet a hiszti!

A mai gyerekek nagy része el van kényeztetve, sok családban nincsenek szabályok, a kisgyermek megtehet mindent, amit szeretne. Ha valamit megkíván, azt megkapja, vagy ha egyből mégsem, akkor addig követeli, amíg mégis… Nehéz azt megértetni vele, hogy a bölcsődében más a helyzet. Nem ő az egyedüli, akinek „joga” van a játékokhoz, és ha szeretné megkapni, akkor mi is a módja, hogy hozzá jusson. Elfogadjuk a kisgyermekek ötleteit, hogy éppen milyen közös tevékenységet folytassunk, de csak akkor, ha az beleillik a napirendnek abba a szakaszába, ahol éppen tartunk.

Van, aki hangoskodással próbálja érvényesíteni az igazát, van aki „nagy jelenetet” rendez a földön fekve, van, aki csapkod, dühöng. Otthon sem könnyű az ilyen gyermeket lecsillapítani és ebben a környezetben sem! Előfordul, hogy annyira „bezárkózik a hisztibe”, hogy szinte megközelíthetetlen. Úgy vélem, ebben a helyzetben egy idő után már nem az a probléma, hogy nem kapta meg az óhajtott játékot, vagy nem csinálhatta azt, amit ő kigondolt, hanem az, hogy nem ő volt a középpontban.

Azt gondolhatjuk, 3 éves kor alatt nem beszélhetünk agresszióról. Véleményem, tapasztalatom szerint azonban mégis, ha egészen enyhe formában is. Vannak olyan erős egyéniségek, akik már ebben az életkorban is képesek erre. Próbálják a társaikat erőszakosan irányítani, sakkban tartani - fél szemmel a szülőt, nevelőt figyelve, hogy megtudják, mi a felnőtt reakciója, meddig mehetnek el a próbálkozással. Született rossz gyerek viszont biztos, hogy nincsen! A kisgyermek „rosszalkodik”, csintalankodik, amit a felnőttnek a helyén kell tudni kezelni. Fontos lehet a magyarázat, és hogy kellő empátiával megtaláljuk azt a módot, amivel kibillentsük a helytelenített szituációból.  Jó, ha el tudjuk terelni a figyelmét, új tevékenységet ajánlunk fel neki, amiben aztán örömét leli, sikerélménye lehet. Nagyon könnyen belesodorhatjuk a „rosszalkodót” a rossz gyerek skatulyába, ha nem megfelelő a reakciónk. Ezzel aztán ő maga is azonosul, a szerint fog viselkedni folyamatosan, és kellő segítség nélkül nem fog tudni kievickélni belőle.

„A megoldás nem mindig a szó, hanem egy ölelés, amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit szeretne hallani, de az ölelésben éppen azt fogja hallani, amire szüksége van. TÉGED…”

Csitáry-Hock Tamás

Fotó: tobbo / Pixabay

A kisgyermek éltető eleme a szeretet. A legtöbben napjában többször – nagyon sokszor - megkérdezik az anyukájuktól, szereti-e őt, vagy odabújnak hozzá, megölelik, és azt mondják: „szeretlek”. Felemelő élmény, amikor én, mint kisgyermeknevelő élhetem át ugyanezt! Nem minden kisgyermek ilyen közvetlen. Van, aki csak sóvárog az után, hogy kimutassa az érzelmeit, mert ő nem képes megtenni, és nagyon várja a szeretett személytől is mindezt. Lehet, hogy tudat alatt, de az is lehet, hogy nagyon is tudatosan kérdezi tőlünk a rosszalkodásával: „így is szeretsz?”.

Nagy próbatétel ez mindnyájunknak, anyáknak és pedagógusoknak egyaránt, hogy abban a kritikus helyzetben képesek vagyunk-e valóban feltétel nélkül szeretni őt… Félre tudjuk-e tenni a nemtetszésünket, felül tudunk-e emelkedni önmagunkon, és a helyett, hogy „hirtelen felindulásból” megbüntessük, inkább magunkhoz öleljük, hogy megnyugodjon? Aztán egy nagy levegővétel után igen is elmondjuk - de csak néhány szóval, röviden - hogy miért volt helytelen a viselkedése, mi volt az, amit nem szeretnénk, ha máskor is megtenne. Vezessük át egy újabb játéktevékenységbe, amit élvezettel csinál, feledtessük el vele a korábbi konfliktust.

Az érintés, simogatás, ölelés nagyúr! Megváltoztatja a gyermek hangulatát, csökken a feszültsége, szorongása, félelemérzése. Mindezek természetesen kihatással vannak a viselkedésére. Sokkal együttműködőbb, könnyebb őt a helyes irányba terelgetni, ha fizikai értelemben is úgy érzi, szeretjük. Kicsik még a bölcsődések, nem mindig tudják elmondani, ha valami bántja őket. Nem tudnak beszámolni az esetleges otthoni konfliktusokról, vagy bármilyen vélt, vagy valós sérelmükről, de mindenképpen meglátszik a viselkedésükön, ha valami „nincs rendben”. Fontos, hogy ezt felismerjük, megpróbáljuk ellensúlyozni!

Mindenkit csak arra tudok bíztatni, próbálja ki, ölelje gyakran a rábízott gyermekeket akár otthon, akár az intézményben! Sokkal hamarabb feloldódik a kisgyermek hisztije, ellenkezése, agressziója a szeretetben, mint a fegyelmezésben, büntetésben! 

Kép: 95839 / Pixabay

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.