Gyerekeinknek szükségük van rá, hogy értékeljük művészi erőfeszítéseiket. Ez egyértelmű jelzés számukra hogy büszkék vagyunk rájuk, amitől erősödik az önbecsülésük. De mit is csináljunk azzal a sok művészi alkotással?
Van egy szisztéma, aminek segítségével szortírozhatjuk, raktározhatjuk és megszabadulhatunk gyermekeink műremekeitől.

Akasszuk ki!
Az egyik legalapvetőbb dolog, amit tehetünk, hogy létrehozunk egy mini-múzeumot, így  időt takarítunk meg és megóvjuk a kis  egójukat.
Ahogy új művek szivárognak az iskolából, levesszük a régebbi installációkat, amelyekhez gyermekünk kezd kevésbé ragaszkodni. 
Próbáljunk meg kifeszíteni egy ruhaszárító kötelet  a gyerekszobában vagy a játszószobában és akasszuk rá a műremekeket ruhacsipesszel. A folyamatos csere egyszerű, a ruhaszárító kötél nem állandó, és a ruhacsipesz nem károsítja lukakkal a műveket.

Szortírozzunk!
Tervezzük el, hogy válogatunk az iskolaév végén, vagy ha több gyermekünk van, még gyakrabban. Addig tároljuk a ki nem állított műveket egy irattartóban. Tartsunk kéznél egy nagyobb méretű irattartót, borítékot és címkéket, valamint a címjegyzékünket, egy tollat, egy filctollat és egy szemétkosarat. A helyről, ahol dolgozunk, takarítsunk el mindenféle rendetlenséget és piszkot. Készítsünk négy kupacot: egyet kiállításra, egyet félrerakásra, egyet elküldésre és egyet kidobásra.

1. kupac: a bekereteznivalók
Úgy mutathatjuk ki legjobban, mennyire értékeljük gyermekünk művészetét, hogy az évek során kiválasztunk egy-két kedvenc alkotást, professzionálisan bekereteztetjük ezeket, és kitesszük,
mint egy vásárolt alkotást. Biztosítsunk gyermekünk műremekének kiemelt helyet otthonunk központjában. Amikor gyerek voltam, büszke voltam az alkotásaimra, amelyeket édesanyám bekereteztetett, meséli Adam Gould egy brooklyni festő. Tudtam, hogy valami különöset hoztam létre.

2. kupac: félrerakásra
Tartsuk meg a műveket, amelyekre gyermekünk büszke, és a műveket melyek mérföldkövek, mint az első kollázst. Ha egy ideig csak cápákat rajzolt, válasszunk ki néhány legjobbat. Ezután a kiválasztott darabokat tegyük az irattartóba, és lássuk el a nevét és az évszámot feltüntető címkével. Töltsük fel ilyen módon az irattartót, majd ha tele van, írjuk rá az utolsó év dátumát. A művészeti kellékek boltjában árusított irattartók elrejthetők egy szekrényben vagy az ágy alatt.

3. kupac: elküldendők
Gyermekünkkel együtt döntsük el, kinek küldjünk az alkotásaiból (nagyszülők, keresztszülők, egykori baby-sitterek, kedves barátok), és azonnal címezzük meg nekik a borítékokat. Közben, hogy a mű személyesebb legyen, gyermekünkkel írassuk rá a hátoldalra a nevét vagy egy rövid szöveget. A címzett örülni fog a váratlan küldeménynek, és gyermekünk rajzának.

4. kupac: eltüntetendők
Ennek a kupacnak a nagy része egyenesen mehet a szemétkosárba, de gondoljuk meg, nem használható-e néhány színes darab csomagolópapírként. Ha gyermekünket mindvégig beavattuk, nem kell
eltitkolnunk, hogy ezt a kupacot kidobjuk. Ne feledjük: mutassunk jó példát. Rostáljuk meg saját holminkat is rendszeresen, ápoljuk az elgondolást, hogy vannak dolgok, amiket megtartunk, és vannak olyanok, amiktől megszabadulunk.