Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem! Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól. Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait, és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!"

Nem tudom, van-e gyermek, aki ezt ilyen egyszerűen, pontosan meg tudja fogalmazni. Pedig erről szól a szülő-gyermek kapcsolat. Ha ez nem működik, akkor a gyermek elveszíti azokat a korlátokat, amik gátat szabnak szertelenségeinek, de egyben mankót is adnak neki. 

A drogprevenciónak /megelőzésnek/ nem az iskolában, hanem a családban kell kezdődni. Gondoljuk végig, miért nyúlnak a gyerekek a droghoz? Ehhez érdemes azt is végiggondolni, milyen is a gyerekek, kamaszok lelkivilága, melyek a mozgatórugóik.
A gyerekek az alapvető viselkedésmintákat a szülőktől tanulják. Jól működő családban 5-8 éves korig szinte kritika nélkül szemlélik szüleiket, teljes mértékben elfogadják látásmódjukat, értékrendjüket. A kiskamaszkor és a pubertás hozza az első komoly változásokat.

Ez az az időszak, amikor az egyébként jól működő családban is rengeni kezd a talaj. Nő a gyerek, nő a látóköre, vele együtt a kritikai képesség, s a saját út keresésének igénye is. Ha ezt a szülők - vagy akár csak egyik szülő - nem tudják kezelni, számos későbbi probléma forrása lehet. 
 

1. "Add nekem az idődet!"

A gyereknek fontos a biztonságérzet. Ha úgy érzi, hogy teljesítménye, "jósága" alapján értékelik és fogadják el csupán, s nem saját magáért, ez a biztonságérzet alapjaiban inog meg. Hiszen egy átlag tizenévesnek nem igazán fontos, hogy mennyit teljesít. Felfedezte, hogy az életben rengeteg izgalmas, klassz dolog van. Ez sokkal fontosabb. Ha odahaza ezekről nem beszélgetnek, ha nincs társ, segítség, partner ezekhez - kívül keres társakat. A saját korosztályából. Hogy ez ne következzen be, ne csak anyagilag adjuk meg a gyereknek, amire szüksége van! Töltsünk vele minél több időt! Közös programok, túrák, nagy beszélgetések, amik nem feltétlen úgy kezdődnek: Na, mi volt ma az iskolában? Vagy: Mi újság veled, fiam? Ezekre sokszor semmitmondó válaszokat kapunk. De a közösen végzett tevékenységek során, mégha az csak kocsimosás vagy kutyasétáltatás is, remek beszélgetések alakulhatnak ki. Szánjunk időt a gyermekeinkre!
 

2. "Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!"

Amikor beszélgetünk, az ne úgy fessen, hogy én, az okos felnőtt, elmondom mindenről a megfellebbezhetetlen véleményemet! Hallgassuk meg, mit gondol a világ fura dolgairól, mit lát ő, azzal a tiszta, még előítéletmentes nézőpontjából! És ne utasítsuk el, ha nem egyezik a véleményünk /már pedig nem fog! /, hanem vitassuk meg! És lássuk be, ha valamiben tisztábban lát, jobban értékel. Ismerjük el, ha neki van igaza! Ha valamilyen korábbi konfliktushelyzetünket beszéljük át, ne szégyelljük beismerni, ha mi hibáztunk! Úgyis tudja. Ettől nem csökken a tekintélyünk, inkább megerősíti sarjunkat abban, hogy partnernek tartjuk őt közös dolgainkban.
 

3. "Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól."

A kamaszkorú gyerek keresi a helyét a világban, s ebben az időszakban hangsúlyozottan fontos a kortársak véleménye. Ha nem kapja meg a felnőttektől az értő, segítő támogatást, kizárólagossá válik a kortárscsoport hatása. És itt rejlik a legfőbb veszély! Mert "elviszik" egymást. Kipróbálnak mindent, amire lehetőségük nyílik. Sokszor csak vagányságból, a csapathoz való tartozás vágyából teszik meg gyakran végzetes lépéseiket!
  Hogyan óvhatjuk meg gyermekeinket a drogtól és az alkoholtól? Szeretettel, bizalommal, türelemmel, idővel és megértő, toleráns fegyelemmel.

Fotó: Joana Croft/FREEIMAGES