Mikor veszi észre? Észreveszi-e egyáltalán - még mielőtt súlyos állapotba kerül a gyerek, még mielőtt rendőrök érkeznek érte? És ha észreveszi, vajon mit tehet? Hogyan segítsen? Mit tehet a pedagógus? Harmincegynéhány gyerek között feltűnik-e neki, ha egyik másképp más, mint a többi? Mit kellene figyelni? Jogunk van-e figyelni egyáltalán? És ha gyanú támad, vajon mit tehetünk? Drogozással gyanúsítani valakit nem kis felelősség. És az vajon kinek a felelőssége lesz, ha a gyerek tönkremegy, vagy meghal? Kell-e, lehet-e felelősséget vállalnunk? És ha igen, akkor kiért? A saját gyerekünkért? A barátaiért is? Vagy minden gyerekért?

A minap történt egy lakótelepi általános iskolában, hogy egy negyedikes kisfiú rosszul lett. Orvost hívtak hozzá, aki hamar - és meglepve - megállapította, hogy a srác be van lőve. Tízévesen. Sem a pedagógusok, sem a szülők, de még az orvosi személyzet sem akarta elhinni, hogy ez megtörténhetett. Később kiderült, nincs egyedül a fiú a drogozással. Egész díler-hálózatot lepleztek le az iskolában.

És ilyenkor vajon mi a teendő? Sokan rendőrért, bíróért kiáltanak, és rács mögé akarják dugni a vétkeseket. Esetünkben egy tízéves gyereket. Mert bíznak az igazságszolgáltatás elborzasztó erejében. Egy tízéves gyereket elborzasztani nem nagy mutatvány. Talán észre kellett volna venni idejében, mi nincs rendben körülötte. Igen, hibás a szülő, a pedagógus, a takarítónő az iskolában - hibás minden felnőtt, aki, amikor ugyanezt a tízéves fiút látta dohányozni a sarkon, csak vállat vont, mert dohányozni, alkoholt fogyasztani, azt lehet, hiszen mi magunk is így élünk - de mélyen elborzadunk és megvetjük azt, aki tudatmódosító szerekkel él.

Összeállításunkat vitaindítónak szánjuk. Várjuk az olvasók tapasztalatait, véleményét a fiatalkori drogfogyasztással kapcsolatban - és arról, mi a teendő.

Néhány elborzasztó adat

A gyermek- és fiatalkorúak megoszlása az egészségügyi intézményben megjelent összes drogfogyasztó között 1995-ben 7,1%, 1998-ban 18,2% volt, 1999-ben pedig 18,3%. 1995-höz képest több mint nyolcszorosára növekedett a kezelésre megjelent drogfogyasztó gyermek-, illetve fiatalkorúak száma.

Egy 1994-95-ös, az ország általános iskoláira kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy az iskolák 33%-ában van valamilyen rendszerezett, tantárgyszerűen oktatott iskolai drogprevenció -, ebből következően az általános iskolák kétharmadában nincs.

Külföldi tpasztalatokból tudjuk, hogy a prevenció (beleértve a közösségi, a média és az iskolai prevenciót) hatásai megbízható adatok formájában csak hosszabb távon, évek múlva jelentkeznek.

Egy 1998. év végén középiskolai pedagógusok körében végzett  közvéleménykutatás  eredményei szerint a tanárok 90 százaléka szerint nőtt a kábítószer-fogyasztás a középiskolás korúak körében, ugyanakkor csak egyharmaduk ismeri el saját iskolájában a kábítószer-probléma növekedését. Szervezett formában csak 47 %-ban kaptak ismereteket drogmegelőzéssel kapcsolatban illetve  a drogok felismerésére vonatkozóan. A pedagógusok 72 %-a szerint a drog-megelőzési tevékenység csak kismértékben, 17 %-uk szerint pedig egyáltalán nem hatékony. 84% nyilatkozott úgy, hogy Magyarországon sürgősen szükség van a drogmegelőzési és felvilágosító tevékenységek fokozására.

Fotó: Grant Cochrane / FreeDigitalPhotos.net