Ahogy a szülő látja

A kamasz lányom vörös rúzzsal mázolja ki a száját, lila szemhéjfestéket ken a szemhéjára, majd az egészet megkoronázza egy vastag fekete tussal. A haját fakószőkére vagy ébenfeketére akarja festetni, és mínusz tíz fokban vékony harisnyában, feneket alig takaró szoknyában indul suliba, miközben a felsőjéből kibuggyan a melle. A kamasz fiam minden lehetséges helyen kivágja a vadiúj farmerét, mert most ez a menő, napokig nem fürödne, ha erre nem figyelmeztetném minden este. A haját viszont minden reggel fél órán át formázza, miközben az ajtón dörömbölök, hogy el fogok késni.
 

Ahogy a kamasz látja

Anyám szívinfarktust kap, amikor felveszem a szatén miniszoknyámat, de én mindig mondom neki, hogy ez a divat. Amikor neccharisnyát veszek fel, azt mondja, hogy kurvásan nézek ki. Miért nem néz bele a régi fényképalbumaiba? Amikor óriási veszekedés után letörlöm a vörös rúzst, nem is sejti, hogy az első tükörnél azonnal visszafestem. A rám kényszerített béna sapkát pedig az első saroknál a táskámba gyömöszölöm. Más nem is kellene, mint hogy a haverok ebben az idétlen cuccban lássanak!
 

Ezért öltözik hülyén

A kamasznak csak az számít, hogy menő legyen a saját csoportjában, ezért minden olyan idétlen cuccot felvesz, ami a hangadók szerint menő, és belehal a szégyenbe, ha a szülője valami vérciki darabot akar rákényszeríteni. Nyugodjunk meg, pár év, és elmúlik. Egy-két év múlva már nem lesz szüksége külső szimbólumokra ahhoz, hogy menő legyen, mert a menőség jelei már belülről fognak fakadni. De addig is miért ne hagyhatnánk, hogy úgy öltözzön a barátai körében, ahogy akar? Azt persze megbeszélhetjük vele, hogy különleges alkalmakra, fontos eseményekre felöltözik rendesen.
 

Mit engedjünk, és mit ne?

A smink ellen is harcolhatunk persze, és megakadályozhatjuk, hogy mini Lolitának festve kilépjen az ajtón, de biztosak lehetünk benne, hogy az első adandó alkalommal visszateszi magára a festéket. Akkor pedig miért játsszuk el a szigorú börtönőrt? Annyit azért megjegyezhetünk, hogy szolidabb sminkben sokkal csinosabb. Lehet, hogy forgatja majd a szemét, de megjegyzi. Hidd el, az első állásinterjúra már nem így fog menni!

Persze jogunk van megtiltani egy-egy durvább ruhadarab viselését, de próbáljunk meg toleránsak lenni, amennyire csak bírunk. A „márpedig ebben nem mész ki az utcára!” mondatot tartogassuk a tényleg nagyon durva ruhadarabokra! Ha minden esetben leszóljuk a gyerek öltözködését, legfeljebb annyit érünk el, hogy elmérgesítjük a viszonyunkat. Amikor bírjuk, tényleg muszáj hagyni, hogy érvényesüljön a kamasz ízlése, így a szavainknak nagyobb súlya lesz akkor, amikor igazán fontos dolgokban akarjuk majd meggyőzni őt. Például hogy nem érdemes drogozni…
 

Hány éves korig szólhatok bele az öltözködésébe?

10-11 éves kortól már hagyhatjuk neki, hogy vásárláskor megválassza a színt és a stílust úgy, hogy kisebb tanácsokkal segítjük. 14-15 éves kortól már meg kellene engedni neki, hogy a pénztárcánk kontójára kiválassza a saját ruháit. Persze hangot adhatunk a véleményünknek, de jó, ha tiszteletben tartjuk az érzéseit, és kerüljük az ehhez hasonló bántó mondatokat: „Fogalmam sincs, kitől örökölted ezt a pocsék ízlést!”, vagy „Ebben a szerelésben úgy nézel ki, mint egy madárijesztő”. Ezek a mondatok mélyen elülnek majd benne, és ripityára törik az amúgy is ingatag önbizalmát. Nem kellemes megélni, hogy anyám/apám, akitől a feltétel nélküli elfogadást várom csúnyának és idétlennek lát. Érdemesebb inkább óvatosan fogalmazni: „Nahát, mennyire más az ízlésünk! Én biztos inkább azt a másikat választanám.”
 

És egy kis vigasz a szülőknek

Ha kételkedünk abban, hogy a kamasz előbb-utóbb civilizáltan fog öltözködni, vegyük elő a saját fényképalbumunkat, és lapozzuk végig. Ma is ugyanúgy öltözöl? Nagy valószínűséggel nem. Hidd el, ez is csak egy korszak. Éppen olyan, mint amikor a kedvenc sárga papucsában akart óvodába menni a szakadó hóesésben. Elmúlik. Épp oly fölösleges harcolni ellene, mint az időjárás ellen. Addig meg hadd csinálja!

Ha pedig szeretnénk megtudni, hogy a csemeténk vajon magáévá tett-e bármit is az öltözködési elveink közül, kérdezzük meg tőle, hogy ő vajon megengedné-e a saját gyerekének ezt a ruhát vagy azt a sminket. Meg fogunk lepődni, hogy legbelül odabent mennyire konzervatívak.

Fotó: karennagato/pixabay