Két nő nehezen fér meg egy háztartásban, hiszen - ellentétben azzal a felfogással és színleléssel, hogy a család „rugója” a férfi -, saját tapasztalatainkból merítve, biztosan tudjuk, hogy ki az, aki valójában irányít.

Egy tinédzser lány, aki épp kezdi felfedezni magában az irányítás szellemét, elég nagy veszélyt jelent a családot összetartó marcóna anyuka egyeduralmára. Ezek a tinilányok ugyanis nemcsak a saját, hanem szüleik életét is véleményezik, egyben határozott kijelentéseket tesznek azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami jó nekik, illetve rossz. Ezen ténykijelentéssel szembeszálló anyukák bizony rossz fát tesznek a tűzre, fellobbantva azt a lángot, ami lassan, de biztosan felégeti a kettejük között kialakult bensőséges kapcsolatot. Egyre gyakoribbak lesznek a hangos veszekedések, a gyerek elzárkózik előlünk és figyelembe sem veszi, hogy mit szeretnénk elérni a folytonos hegyibeszédünkkel.

Az anyák bizony gyakran esnek ebbe a süllyesztőbe, hiszen csak azt látják, hogy a kislányuk újabban azt csinál, amit csak akar, és eget-földet megmozgatva próbálnak tenni ellene, a megfelelő módszert viszont a legtöbben sosem találják meg. Innen egyenes az út ahhoz, hogy fiatal felnőtt gyerekünk már szóba sem kíván állni velünk, hiszen azt gondolja, hogy ugyanazt szeretnénk folytatni, mint egykor – és valóban sokan ezt is teszik –, vagyis beleerőszakolni az akaratunkat az életükbe.

Néhány hasznos tanács:

• Nagyon fontos, hogy megértsük azt, hogy a gyermekünk nem a mi életünket éli, neki is megvan a saját világa, amiben a saját döntéseinek látja majd előnyét, hiszen ez alapján tudja rendszerezni a jót és a rosszat!
• Ahhoz, hogy teret adjunk gyermekünknek, elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, aminek már a tinédzserkor előtt ki kell alakulnia! Ez rengeteg időt és odafigyelést igényel, de ne hanyagoljuk el semmiképp, mondván, hogy ő még messze áll a felnőttek világától! Szinte észrevétlenül eltelik majd az idő, és mielőtt felfoghatnánk mi történik, már túl is vagyunk rajta.
• Próbáljuk megérteni, hogy mit miért tesz, mégha nehezen is megy! Ne tereljük arra a hangsúlyt, hogy vehemensen ellenezzünk vagy javasoljunk valamit! Fogjuk vissza magunkat, hiszen ennek úgyis csak veszekedés lenne a vége! Gondoljuk át az érveit, mondjuk el a véleményünket és beszélgessünk el vele!
• A legfontosabb szempont, hogy elkerüljük a vitát, vagy a közönyösséget. Gyermekünk a veszekedésektől ugyan nem fog minket kevésbé szeretni, még akkor sem ha úgy érezzük, viszont többször fog elzárkózni előlünk lelkileg, vagy pedig igyekszik a lehető legrövidebb időtartamot otthon tölteni.  

Ha arra törekszünk, hogy a fent említett rövid, de lényegre törő tanácsokat megfogadjuk, gyermekünk nem veszi majd egyből menekülőre az irányt a szülői háztól, mihelyt arra alkalma adódik, és nem fog kirekeszteni minket az életéből később sem. Érezni fogja a támogatásunk, a jó tanácsaink szükségét, az anyai szív megbocsátó gyöngédségét, és remélhetőleg éjszakákat fogunk majd együtt tölteni az élet nagy csalódásainak és felhőtlen örömeinek csavaros történetekbe illesztésével, miközben könnyeinkben és mosolyunkban egyaránt osztozunk. 

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.

Fotó: www.foter.com