„Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad, lerúgod a papucsodat,
és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.„

(Varró Dániel)

Öt gyermekes pedagógus édesanya lévén szükségem van leleményességre és gyors ötletekre. Az ötleteimet főleg a kicsik lefoglalása céljából hasznosítom, hogy nyugalmat teremtsek a kamaszaimnak. Ezeket az ötleteket az óvodában is sokszor fel tudom használni. A most elmesélendő ötletem is egy ilyen „ne zavarjuk a nagyokat” projekt után keletkezett.

Sok régi faxpapírt kaptunk, amit épp rajzlapnak daraboltam, gondolván, majd viszek be az óvodába is. Közben könyvnézegetés és mesélés, ahogy egy jó pedagógus teszi, a több legyet egy csapásra elvet működtetve. Ekkor jött az ötlet, hogy lerajzolom, amit mesélek. Mivel nagyon szeretek rajzolni és szerintem tudok is, így jó ötletnek tűnt ez a módszer. Ahogy mondtam a mesét, folyamatosan kihajtogatva, leporellószerűen rajzoltam meg képről képre a mesét, egy-egy szereplőt vagy kis jelenetet megjelenítve. Másnap kihasználva ezt az ötletet és gyermekeim által letesztelve ezt a módszert, az óvodai csoportomban is bevetettem. Előző nap kigondolva a mesét, a gyermekek közt elkezdtem rajzolni. Figyelmüket egyből felkeltettem és érdeklődve kérdezték mit csinálok. Mondtam nekik, hogy a mozizáshoz a filmkockákat rajzolom. Már is a segítségüket kínálták. Őket bevonva én csak megrajzoltam a kontúrokat, ők pedig kiszínezték.



Feltekertem a papírt egy hengerre és bekészítettem a „filmet”. Felragasztottam a szekrényre, csengettem és elkezdődött a vetítés. Folyamatosan tekertem ki a tekercset lapról lapra egészen a mese végéig. Nagy örömmel nézték és követték a szemükkel az eseményeket. Az arcukon csak úgy sugárzott az elégedettség, ahogy tátott szájjal nézték a mesét és engem is elöntött a boldogság. Büszkék voltak, hogy ők is részesek lehettek a „film” elkészítésében. A mese végén tapsoltak és fülig ért a szájuk. A felragasztott mesét fent hagytam, hogy egész nap nézegethessék és felidézhessék a történetet.

Azóta rengeteg filmtekerccsel gazdagodott a csoportunk. Ma már kezdeményezésképpen elkészítem a mozijegyeket, a gyermekek kiszínezik, és már találgatnak is melyik mese lesz aznap. Majd szerepjáték formájában eladjuk a jegyeket és már indulhatunk a mi kis képzeletbeli mozinkba. Mára már viccesre is vettem a figurát. A mozizásunk elején, mint az igazi rajzfilmek elején, mi is oroszlánüvöltéssel kezdjük a filmet. Aki a mozijegy készítésekor a leghamarabb kitalálja, melyik mese jön ő a kivágott karikán átdugva a fejét „üvölthet” és bemondhatja a mese címét. Ez a kis előjáték nagy örömöt okoz a gyermekeknek.

Rengeteg variációban használtam már fel ezt a mesélési módszert. Mint már az elején is írtam, van amikor előre megrajzolom a mesét, és van úgy, hogy együtt készítjük el a filmet.  Sokféle módon alkalmazom, készítem. Csak a fantázia szab határt.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.