Ez a technika lehetőséget nyújt a differenciált feladatadásra és feladatvégzésre. A gyermek maga döntheti el, hogy egy közös alkotásból mi az amit ő „bevállal”, amit ő el tud készíteni. Lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek segítsenek egymásnak, fejlődjenek társas kapcsolataik. E módszer alkalmazása során kiemelt szerepet kap az egyéni bánásmód, hiszen tehetségük, gyakorlottságuk, élményanyaguk, érzelmi életük alapján rendkívül eltérő szinten alkotnak. Arra törekszem – és ez a technika lehetőséget ad erre - hogy önmagához képest fejlődjön, lépjen előre minden gyermek. Fontos, hogy nyitott, egymást segítő közösség alakuljon ki, amely tiszteletben tartja az életkori sajátosságok mellett az egyéni különbözőségeket, és ezeket kiaknázva biztosítja az egyén és a közösség fejlődését.
 

Az általam alkalmazott vizuális tevékenység sarkalatos pontja, a családokkal való együttműködés. A szülők bevonása a teatasakok, szórólapok, címkék gyűjtésébe napi kapcsolatot biztosít a családokkal. A környezettudatos neveléshez szervesen hozzátartozik az újrahasznosítás fontosságának tudatosítása a gyermekekben. Ezt leghatékonyabban akkor érhetem el, ha a gyerekeken keresztül a szülők szemléletére is próbálok hatást gyakorolni. Ezzel hozzájárulok a családok környezettudatos életvitelének kialakulásához.
 

Amennyiben gyűjtő munkát végzünk, a gyereknek feladatot adok, és a család segít, hogy minél több anyagot sikerüljön behozni az óvodába. Mielőtt bármit is a szemétbe dobnánk, nézzük meg mire jó még, mit tudunk belőle kihozni, hogyan tudunk vele játszani.

E tevékenység megköveteli a speciális finommozgásokat, az elgondolások minél pontosabb kivitelezését. Észrevétlenül fejlődik gondolkodásuk, szépérzékük, gazdagodik fantáziájuk, gyarapodik szókincsük, hiszen a számukra idegen kifejezések cselekvéssel párosulnak. Nemcsak hajtogatnak, hanem az elkészült figurákból képet is alkothatnak kreativitásuk segítségével. Segíti egyéni kezdeményező készségük kibontakozását és megvalósulását, bevonja őket környezetük, a csoportszobák, a folyosók esztétikus berendezésébe, díszítésébe. Közben a gyerekek egyre több tulajdonságát ismerik meg a papírnak. A kis vakond a mesében megjavít egy szemétdombra kidobott esernyőt, ami meghálálja a gondoskodást és nagyszerű játéka lesz kis gazdájának.
 

Szükséges anyagok, eszközök, kellékek:

1. Szórólapok
2. Címkék
3. Teatasakok
4. Színes kartonok
5. Olló
6. Ragasztó

I. fejlettségi szint

• Figyelembe véve a gyerekek képességeit, a siker érdekében célszerű nagyobb méretű szórólapokat használni. Legalább 12 – 15cm legyen a négyzetek oldala /a későbbiekben lehet a négyzetek méretét csökkenteni/.  A tevékenységet megelőzően előkészületekre van szükség. A válogatásba, rendszerezésbe a gyerekek bevonhatók. Rendelkezésünkre álló anyagból négyzet alakú lapokat vágunk.
• Fontos! A négyzeteket úgy vágjuk ki, hogy a mintázata teljesen egyforma legyen. A későbbiekben az összeállításoknál ez lényeges esztétikai elem.
• A hátsó oldalon, a szemben lévő csúcsokat jelöljük meg, így könnyebb lesz a kicsiknek elmagyarázni a hajtás menetét: „A jelet illesszétek egymásra, egyik kezeddel szorítsd az asztalhoz, a másikkal simogassuk meg a négyzet átlóját többször is, így kendőcskét kapunk!”/átló hajtás/
• Fontos! A négyzet mintáját figyelembe véve, mindig ugyanarra a két csúcsra tegyük a jelet. Annyi „kendőcskét” hajtogassunk, ahány elem szükséges a képünk elkészítéséhez                                                      

II. fejlettségi szint

• Az I. fejlettségi szintre alapozva, ugyan azt a technikát alkalmazva kisebb négyzeteket készítünk.
• Ezen a szinten már próbálkozhatunk a tölcsérhajtással. Meghajtjuk az átlót, majd egyik csúcsból kiinduló oldalakat az átlóra hajtjuk.
• Fontos! Mindig azonos csúcsból induljunk ki, hiszen így kapjuk meg a kívánt mintát.
• „Hajtsuk ketté a lapot a szokott módon / jelölt csücsköket egymáshoz illesztünk/, majd újra nyissuk ki! Közepén látsz egy hajtásvonalat. A lapod jobb és bal oldalát illeszd pontosan erre a vonalra! Milyen a formája a lapodnak? / fagyi tölcsér, papír sárkány stb./
• Fontos! Jelöljük meg az átlónak azt a végét ahol a „tölcsér” csúcsa lesz, vagy a mintázat alapján határozzuk meg. Pl: „Mindig ott legyen a tölcsér csúcsa, ahol a világoskék széle van!” Ha a „tölcsérünket” a felső csúcsánál ismét behajtjuk, újabb elemet kapunk.
  
       

  
  A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.