Mese a furcsa faluról
Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam, ő is a nagyapjától, az pedig a dédapjától. Szóval nagyon-nagyon régen, amikor még mécsessel és lámpással világítottak az emberek - lóval szántottak és kézzel vetettek és még a Duna is visszafelé folyt -, volt egy falu. Kétféle nép élt ott: a Morcok és a Vidorcok.
A Morcok nagyon furcsák voltak. Az öklüket rázták mérgükben, ha sütött a Nap, vagy ha az éltető eső áztatta a vetést. Ha sok volt a termés morogtak, hogy nincs hová tenni, ha kevés volt a termés morogtak, hogy nincs mit enni. A Férfiak morogtak az öregekre és gyerekekre, hogy naplopók, a Nők morogtak a Férfiakra, hogy rendetlenek. A gyerekek morogtak a felnőttekre, mert azok nem figyeltek rájuk.
Bezzeg a Vidorcok nevettek mindenen. Ha eleredt a zápor a gyerekek kiszaladtak az esőre és nevetve bukfenceztek a sárban. Az anyukájuk nevetve mosta tisztára a ruháikat. És a férfiak nevettek, ha a gyerekek a baromfiudvarban fogócskáztak a Kakassal és pirospozsgás arccal szaladtak az öregekhez, hogy mesélje el még egyszer a kedvenc meséjüket.
Tehát e két nép élt a faluban és mindkettőnek volt Vezetője. A Vidorcok a legbölcsebbet választották és megünnepelték. A Morcok a legmérgesebbet és hátat fordítottak Neki. A Vidorcok nagy házakban laktak, 8-10 család egy helyen, kicsik-nagyok vegyesen. A Morcok kicsi, sötét, ablaktalan kunyhókban.
Egy napon a két vezető: Torzom Morc és Vidor Vilmos szembetalálkoztak az utcán.
- Mi ez a nagy sürgés-forgás nálatok Vidorcoknál? - tudakolta Torzom Morc.
- Készülünk a Karácsonyra, alig egy hónap és eljön. Tudod az Én népemnél ez a nap a Szeretet Ünnepe. Az asszonyok finomságokat sütnek-főznek, mi férfiak feldíszítünk egy csodaszép fenyőfát és ajándékokat teszünk alá a gyerekeknek - felelte Vilmos.
- Aztán azt meg minek? Hát hiszen a fenyő szúr, mint a Sün. A gyertyafény bántja a szemem. Az asszonyok meg napokig láb alatt lennének a sürgölődésben. A gyerekek meg visítanának az ajándéktól, mint a malac az ólban. De az a Szeretet, amiről beszélsz az miféle dolog? Neked van olyanod? Megmutatod?
- Hát Én azt Néked meg nem mutathatom, de elmondom ha akarod. Ha a napi munka végeztével hazamegyek, megköszönöm a páromnak, hogy vezeti a háztartást és gondját viseli a gyermekeknek. Örömmel tölt el, hogy egészséges és okos gyermekeimnek az édesapám esti mesét mond.
- A Kakas csípje meg őket, nem vagyok kíváncsi rájuk - mondta Torzom Morc.
- Ide figyelj Morc komám. Mondok én néked valamit. Ha ennyire nem bírod elviselni őket, akkor építsetek nagy házakat és lakjatok abban külön-külön. Egy ház a gyerekeknek, hogy ne zavarjon a visongásuk. Egy az asszonyoknak, hogy ne legyenek láb alatt. Egy ház a mihaszna öregeknek és legvégül egy nektek férfiaknak.
Úgy legyen! - mondta Torzom Morc és nagyot dobbantott cipőjével.
Négy hét alatt elkészült a négy ház. Minden Morc beköltözött a helyére. A gyerekeknél sötét volt és hideg, mert nem volt aki tüzet rakjon és olajat hozzon a lámpákba. Éhes gyomorral tértek nyugovóra. Az öregek sem ettek, bár volt lámpájuk és melegedhettek a tűz mellett. A nők főtt ételt ettek, de sötétben, csak a tűz adott némi fényt a vacsorához. A férfiak korgó gyomorral nézték a tűz táncoló fényét a falakon. A gyerekek másnap már sírva feküdtek le. Harmadnap a férfiak gyűlést tartottak és meghányták-vetették a döntéseiket, majd rájöttek arra, hogy nagyot hibáztak. Végre megértették, hogy mit jelent a szeretet. Küldöttséget menesztettek az asszonyok házához és most először kérték őket, hogy nem laknának-e megint együtt, ha lehet, az öregekkel és a gyerekekkel? Az asszonyok könnyes szemmel rábólintottak a dologra és szépen összeköltözött 10-12 család a nagyházakba. A nők ezután hozzáláttak a sütéshez-főzéshez. A férfiak tyúkot, libát és hízót vágtak. Az öregek fát és lámpaolajat hordtak. A gyerekek telerakták a hasukat étellel. A Vidorcok estére négy nagy fenyőfát díszítettek fel a Morcok házaiban és telerakták az alját ajándékokkal.
Hogy, hogy nem pont szentestére esett a dolog és ettől a naptól fogva nem voltak többé Morcok és Vidorcok csak boldog, összetartó falusiak. Ahol mindenkinek meg van a maga feladata. A férfiaknak a munka, a nőknek a háztartás vezetése és a gyerekgondozás, az öregeknek a tüzifa és lámpaolaj hordása, és az esti mesélés. És legvégül a gyerekeknek a játék és a tanulás.
S mivel ilyenek az Emberek, a mese végét itt leled.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Megáll az idő
Téli történet
LEGOLVASOTTABB
Így irányítja az életed egy manipulatív szülő
Így mondj szépen és eredményesen nemet a gyerekednek - nagy szükség van erre időnként
Egy betegség, amelyet félreértések és előítéletek kísérnek - május 24. a Szkizofrénia Világnapja
Számoljunk le a szívelégtelenséget övező leggyakoribb tévhitekkel!
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: