Nekem jelenleg csak egy gyermekem van, így én nem tudok erről véleményt mondani, ám a családban nem is kell messzire mennem példákért: a fiatalabb bátyám és közöttem 3 és fél év van, ami viszonylag normális korkülönbségnek tekinthető, viszont az idősebb bátyám 16 és fél évvel korábban született, mint én. Anyukám már nem gondolt arra, hogy a két fiú mellé kellene még egy kislány is, de hát én jöttem, és azóta is színesítem az életüket. Míg a kisebb testvéremmel állandóan öltük egymást fiatalkorunkban, dúlt a féltékenység, hol az ő, hol az én oldalamról, addig az idősebb bátyám mindig egy olyan felnőtt volt az életemben, akihez bármikor fordulhattam. Ő örült neki, ha vigyázhatott ránk, elvitt minket számtalan helyre, és tényleg úgy óvott bennünket, mintha a saját gyerekei lennénk. Mostanra már a fiatalabb bátyámmal is normalizálódott a viszonyunk, így tényleg nem tudok dönteni, hogy, melyik verzió jobb.

Timi gyerekei 10 és 11 évesek. Összesen 14 hónap van közöttük, az anyuka nem sokat várt azzal, hogy kétszeres szülők legyenek a párjával. „Én tényleg azt gondoltam, hogy a szoptatás majd megvéd a következő terhességtől, de tévedtem. A nagyobb nem igazán tudja, hogy milyen egyedüli gyereknek lenni, hiszen a kicsi mindig ott volt mellette, olyan, mintha ikrek lennének, ráadásul így a nagyot is tovább tudtam szoptatni, nem kellett elszeparálnom magamtól. Most, hogy mindketten itthon tanulnak, nagyon egymásra találtak újra, de persze veszekedni is tudnak, ha arról van szó. Sajnos a második szülésnél komplikáció lépett fel, így nem szülhetek többet, de hamarosan szeretnénk örökbe fogadni egy kislányt, hogy teljes legyen a család.”

Tímea még csak most lett kétgyermekes anyuka, ugyanis napokban született meg a legkisebb gyermek a családban. Ők sem tervezték ennyire korán a kistesót, Olivér decemberben múlt 2, ráadásul tavaly, a pandémia kezdetén műtötték meg egy ritka májbetegséggel, ahol csak a transzplantáció volt a megoldás. „Olivér egyelőre még nem fogta fel, hogy nagytesó lesz. Persze puszilgatta a hasam, beszélgetett hozzá, simogatta, de fel vagyunk arra készülve, hogy féltékeny lesz. Így pár nappal a szülés után még furcsa számára a helyzet, de már közeledik hozzá, egyszer meg is simogatta. Szerettünk volna várni még egy évet, nehéz volt a műtét és az utána következő rehabilitáció, de Vince úgy döntött, jönni akar. 25% esélye volt annak, hogy Vince is örökli a betegséget, de voltunk genetikai vizsgálaton, és szerencsére csak hordozó lesz, viszont kérdés nélkül újra csinálnánk az egészet. Harmadik babát nem szeretnénk, minden gyermeknél 25% esély van arra, hogy PFIC2-vel születik.”

Anitáék tervezetten vállalták 2,5 év különbséggel a gyermekeket, a pici baba még csak 5 hetes, így itt is friss az élmény. Amilyen jól indult eleinte a két gyermek összeszoktatása, annyira lett nehéz a pandémiának köszönhetően. „Sokat beszélgettünk a terhesség alatt Eszterrel, hogy kisöcsije lesz, nagyon várta is a kisbabát. Az első pár, itthon töltött nap elég nyugis volt, Eszternek az újdonság erejével hatott, hogy kisbaba van a háznál. Csak őrszem kisasszonynak hívtuk, mert állandóan a kiságy mellett állt és nézte a kisöccsét. Ha csak megmozdult Ákos, már kiabált, hogy "Anya/Apa valami történik!" Ekkor igazából játékbabaként tekintett rá, megpróbálta felemelni, húzkodta a kezét, megpróbálta megetetni. Persze ezeket nem hagytuk, elmagyaráztuk neki, hogy mit szabad és mit nem. Mostanra azt gondolom, ezt teljesen jól meg is értette, ha esetleg piszkálja őt, azt már direkt csinálja. Vagy azért, hogy az öcsi felkeljen, vagy azért, hogy az én/mi figyelmünket felhívja. Az első 2 hét viszonylag könnyen telt, Apa elég sokat itthon volt, csak 1-1 rövid napot ment dolgozni. Ekkor mindkét gyerkőc megkapta a teljes figyelmet, egyáltalán nem volt gond. Miután Apa rendes műszakban kezdett el dolgozni, és hármasban maradtunk a két gyerkőccel, mondhatjuk, hogy elszabadult a pokol. Eszter kimondottan komisz lett, válogatott rosszaságokat talált ki, hogy felhívja magára a figyelmet. Ehhez még hozzájött, hogy az óraátállítás teljesen megzavarta a délutáni alvását, több napig nem volt hajlandó egyáltalán lefeküdni délután. Szerencsére anyukám a segítségemre sietett, így gyorsan vége lett ennek az állapotnak, azonban a féltékenység maradt. Ez nála úgy nyilvánul meg, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy csak vele foglalkozzunk, de már ez is sokat javult az elmúlt időben. Most inkább bohóckodik, táncol, énekel, illegeti magát és persze várja a dicséretet érte. Egy ideje újra jár bölcsibe is, ami szintén sokat javított a helyzeten. A másik dolog, ami a kistesó születésével van összefüggésben, hogy Eszter nagyon nehezen alszik éjszaka az ágyában, ami pedig már nagyon jól ment neki, körülbelül 80-20% volt az aránya a saját ágyában alvás javára, ám ez sajnos most megfordult. Megmondom őszintén, most az állandó visszapakolgatásra sincsen erőnk, egy ideje velünk alszik, de szerencsére nem zavar bennünket, így nyugodtabbak az éjszakáink. Amiben folyamatos javulást látok, az a féltékenység, legalábbis pár hétnyi tapasztalat után. Persze ehhez az kell, hogy folyamatosan megkapja azt a figyelmet, amit igényel, mindezt úgy is, hogy csak Apával vagy csak velem van kettesben. Egyébként, ha bárhová megyünk, az első kérdése, hogy Öcsi is jön? Mindig megkérdezzük, hogy jöjjön? Mindig az a válasz rá, hogy igen. Úgyhogy szeret vele lenni, csak az a lényeg, hogy a kistesó mellékszereplő legyen a történetben.”

Mónikáék esetében pedig az a jó, hogy van nagy korkülönbség, és kis korkülönbség is a gyerekei között, a lánya 11 éves, a fia 9, és az ikrei pedig 2. „A lányom és a fiam az előző házasságomból van, páromnak is van két gyermeke, de szerettünk volna egy közöset is. Többször próbálkoztunk, de csak nem sikerült, több babát is elveszítettünk. Úgy voltunk vele, hogy még egyszer utoljára megpróbáljuk, és ekkor spontán terhes lettem, ráadásul ikrekkel. Nekem is van egy egypetéjű ikertestvérem, úgyhogy egyáltalán nem meglepő számomra, hogy két babával gazdagodott a család. Igazából fel sem tűnik, hogy nem édestestvérek, nem vettem észre a viselkedésükön semmilyen furcsaságot, ugyanúgy szeretik a kicsiket, nincs féltékenykedés.”

Teljesen mindegy, hogy kis korkülönbséggel, vagy nagy korkülönbséggel vállalunk gyerekeket, a lényeg, hogy szeressük őket, és szerető családban nőjenek fel. Egy kis testvérféltékenység, egy kis viszály belefér, de ők aztán mindig ott lesznek egymásnak, amíg világ a világ.

Neked hány év van a gyermekeid között?

Indexkép: Markus Spiske/Unsplash.com