Feledhetetlen emlékeim vannak a nagyszüleimről, a gyerekkorom fontos résztvevői, mindig szeretettel gondolok rájuk. Azóta pedig a tudomány is állást foglalt abban, hogy a nagymamák-nagypapák rettentő fontos szerepet játszanak az unokáik életében.

Az elmúlt időszakban, amikor karanténból esünk karanténba, alig lehetünk együtt a szülőkkel, nagyszülőkkel. Pedig már tudjuk, hogy a nagyik jelenléte sok szempontból pozitívan befolyásolja a gyerekeink érzelmi életét, ráadásul a nagyszülő–unoka kapcsolat nem egyirányú: ők maguk is jól járnak, ha rendszeresen vigyáznak kisunokájukra.

Miért jó a gyerekednek?

A nagyszülők teljesen más impulzusokat közvetítenek az unokáik felé, akiknek nemcsak az érzelmi világa gazdagodik ezzel.

Az Oxford University tudósai több mint 1500 kisgyereket vizsgáltak meg a közelmúltban az Egyesült Királyságban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nagymamák aktív jelenléte határozottan javítja a kicsik közérzetét, és életük első időszakában kevesebb viselkedési, valamint érzelmi zavarral kell megküzdeniük.

A gyerekek sokkal alkalmazkodóbbá válnak, ha egy nagyszülő is van körülöttük, és könnyebben megbirkóznak az érzelmileg megterhelő helyzetekkel, legyen szó akár iskolai szekálásról vagy a szülők válásáról. A kutatások szerint a nagymama korábban alábecsült jelentőségű szerepet tölt be a gyerekek életében, ha felbomlik a család, hiszen ő a biztos pont, amíg nem rendeződnek a dolgok körülöttük. 

A várható élettartam kitolódásával egyre több időt tölthetnek együtt nagyszülők és unokáik, utóbbiak szépen lassan felnőtté cseperednek a papák és mamik mellett. Az amerikai Boston College szakemberei arra voltak kíváncsiak, van-e valamilyen egészségügyi hatása a rendszeresen együtt töltött időnek, és azt találták, hogy mindkét fél esetében csökkenhet a depresszió kialakulásának kockázata.

Bruce Feiler amerikai író és televíziós személyiség A boldog családok titkai című népszerű könyvében írja, hogy a nagyszülőknek sokat kellene mesélniük a régi időkről. A családi históriák megismerése abban segít a gyerekeknek, hogy elhelyezzék magukat a családban, rájöjjenek, hogy a világ sokkal tágasabb a közvetlen környezetüknél. Ha ismerik a nagyszüleik, dédszüleik élettörténetét, megélt nehézségeit, később magabiztosabban állhatnak bele a saját küzdelmeikbe.

Miért jó a nagyszülőknek?

Mindannyian tudjuk, hogy milyen sokat tanulhat egymástól nagyszülő és unokája. Míg a mama és papa bölcsessége olyan nézőpontokra világíthatnak rá, amelyek egy fiatalnak nem jutnának eszébe, az unoka lendülete könnyedén magával sodorhatja a nagyszüleit, és új dolgokat tanulhatnak. Ma már a 70 feletti nagymamák is lenyűgöző határozottsággal kezelik az okostelefonokat, és ismerik az Internet nyújtotta lehetőségeket.

Vagyis a szoros kapcsolat a nagyszülők számára is előnyös, nem is akármennyire! A Berlin Aging Study vizsgálata szerint azok a nagyszülők, akik rendszeresen vigyáznak unokáikra, tovább élhetnek, és ebben az az érdekes, hogy a felügyelt gyerekeknek nem kell a saját rokonuknak lennie, a hangsúly a gyereken van.

A lurkókkal való foglalkozás egyrészt arra kényszeríti őket, hogy fizikailag aktívabbak legyenek, másrészt a közös móka segít a stressz levezetésében. Az együtt eltöltött idő hozzájárul az agy fittségének megőrzéséhez, és a rendszeres társas érintkezés javítja a közérzetet. Persze mint mindenben, itt is meg kell szabni az egészséges határokat, mert a túlzásba vitt unokázás pont az ellenkező hatást válthatja ki.

Ó, mamikám, amikor ott szaladgáltunk a hobbin, és Te készítetted a madártejet, gondoltad volna, hogy az több volt mint finomság? A gyerekkorom meghatározó íze!

Kezdőkép: Ekaterina Shakharova/Unsplash