SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Állatijó gyermekkor

Nagy Tímea [cikkei] - 2020-11-28
Mit tanulhatnak gyermekeink az állatoktól? Az állatok kimondottan ügyesen tanítják a gyerekeket a természet és a Világ működésére. Ösztönösen hamar egymásra hangolódnak, és szavak nélkül kommunikálnak.
Állatijó gyermekkor

A gyerekek legtöbb esetben különös vonzalmat éreznek az állatok iránt, ez teljesen megszokott jelenség a mai modern világunkban is. Így szinte minden családban előbb-utóbb lejátszódik az a jelenet, amikor a gyermek csillogó szemmel néz szüleire, hogy megtarthatja-e az éppen kezében dédelgetett tündéri kisállatot.
A szülők természetesen gyorsan felmérik az állattartás felelősségét, nehézségeit és eszerint adnak igenlő vagy nemleges választ. Ha nem viheti haza a gyerek a másodpercek alatt szívéhez növő kutyát/cicát/hörcsögöt/pónilovat bizony sokáig bánkódik miatta. Újra és újra nyaggatja szüleit, hogy mikor vesznek neki olyan állatot, ami a szíve leghőbb vágya. Rendületlenül bizonygatja, hogy de igenis gondoskodni fog róla, megeteti, kitakarítja, elviszi sétálni, és igenis már elég nagy hozzá. Néha hosszú évekig megy a küzdelem, de micsoda boldogság, mikor végre a kezében tarthatja az áhított kis kedvencet.

Nagyon gyorsan szoros kapcsolat alakulhat ki a gyerekek és az állatok között.
Ennek legvalószínűbb oka az lehet, hogy egy gyermek őszintén és közvetlenül kommunikál, kevésbé gátolják az előítéletek, a félelem, mint a felnőtteket. Gyorsan egymásra tudnak hangolódni, és bár a szülők gyakran aggódnak amiatt, nehogy valamilyen sérülést okozzon az állat gyermeküknek, az mégis nagyon ritkán fordul elő.

Viszont a gyermek olyan kötődést, szeretetet tapasztal meg az állatokkal való foglalkozás által, ami beleívódik a személyiségébe, és felnőttként nagyban segíti a kapcsolatteremtésben, érzelmi téren és egy egészséges világkép kialakulásában.

Valójában ez egy természetes folyamat. Hiszen egy gyermek nagyon fogékony a körülötte levő világra, és ha lehetősége van sokat a szabadban lenni, megfigyelni a növény és állatvilágot, akaratlanul is rengeteget tanul belőle. Egy idő után mi sem természetesebb számára, mint hogy a tyúkok hangos kotkodácsolással jelzik, ha tojást tojtak, vagy ha a mamacica hasa hirtelen kerekről laposra változott, akkor megszülettek a kiscicái, és ha ügyesen kifigyeli, akkor azt is megtudhatja, hová rejtette őket.

És ott van a környékbeli erdő, ott még több érdekesség történik, például áprilisban előjönnek a siklók, és kergetőznek, majd nagy gombolyaggá kuszálódnak, egész közel lehet menni olyankor hozzájuk.
Vagy mikor nyár elején a kis őzikék ott fekszenek a bokor alatt a fűben, és nem szaladnak el. Persze nem szabad hozzájuk nyúlni, mert az anyukája hamarosan visszajön hozzá.
És ott a közeli tó, ahol milyen sok madár fészkel, vagy tavasszal és ősszel megpihen a hosszú vándorút közben. Olyankor még több féle madarat lehet megfigyelni távcsővel.

Felsorolni sem lehet azt a sok élményt, és azt a sokrétű tudást, amit a gyerekek a természetben csupán megfigyelőként szereznek, és ez mind-mind elraktározódik bennük. A személyiségükhöz rengeteget tesz hozzá, amellett, hogy az egészségüknek is jobb, mint ha bent ücsörögnének a szobában a TV vagy a számítógép, manapság pedig inkább az okostelefonjuk előtt.

Viszont vannak gyerekek, akik nem vonzalmat éreznek az állatok iránt, hanem félnek tőlük. Ki tudja honnan ered ez a bizalmatlanság, de tény, hogy vannak ilyen gyerekek. Szerencsés esetben ők valamikor találkoznak olyan megnyugtató kisugárzású állattal, amitől mégsem tartanak annyira nagyon, és ha általuk szereznek egy jó élményt, felülkerekedhetnek a félelmükön, így talán felnőve nem marad bennük félsz.

A nagyobb állatok hamarabb megrémítik az emberek többségét, a kutyák viszont különösen alkalmasak arra, hogy jó „terápiás eszközként” feloldják a szorongó kisgyermekeket. Vannak kifejezetten erre a célra képzett terápiás kutyák, viszont vannak olyanok is, akik minden tanítás nélkül egyszerűen rendelkeznek azzal megnyugtató kisugárzással, különleges érzékkel, ami által a gyermekek ösztönösen közelednek hozzájuk.

Én is ismerek egy ilyen kutyát, Milost, a Sárhegyit. Ő egy nagytestű pásztorkutya, de hihetetlenül türelmes és kedves a gyerekekkel.

Ha elvisszük magunkkal egy gyerektáborba, minden apróság azon igyekszik, hogy megsimogathassa. Viszont vannak mindig olyan gyerekek, akik félrehúzódnak, nem mernek odamenni.
Milos egy idő után kiballag a gyerekek gyűrűjéből és odamegy a félénk gyerekek egyikéhez, leül vele szemben, és vár. Nem mozdul, csak nyugodtan ül, és kedves pókerarccal nézi a vele szemben ácsorgó riadt gyereket.
Minden esetben képes volt ezzel a tekintettel megbabonázni a visszahúzódó lurkókat, a következő pillanatban már azt látjuk, hogy nem csak megsimogatja, hanem a gyerek meg is öleli a nagy kutyát. Ő pedig meg sem mozdul, csak a farkát csóválja ütemesen.

Ilyenkor szoktak a gyerekek szülei szívinfarktust kapni a látványtól, hiszen ők mindig óvják gyermeküket a nagy és veszélyes állatoktól. Talán épp itt követik el a hibát, belenevelik a félelmet a gyermekbe. Talán azért, mert ők sosem találkoztak egy Miloshoz hasonló kutyával, akitől jó élményt kaphattak volna.

És bizony előfordul, hogy az addig állatoktól félő kisgyermek is elkezdi nyúzni a szüleit, hogy hagy kaphasson ő is egy kiskutyát. Pont olyat szeretne, mint Milos, mert őt nagyon a szívébe zárta. A szülők pedig vakarhatják a fejüket, hogy erről vajon hogy fogják lebeszélni. De ha a gyermekük elég kitartó, akkor előbb-utóbb ő is boldog kutyatulajdonos lesz, és rengeteg csodás élménnyel gazdagodik ezáltal.

Kérjük, támogasd munkánkat!

Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!

Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás

Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai

"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai

Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok. 
Holtan találták meg a kétéves szerb kislányt, akit már a magyar rendőrség is keresett

Holtan találták meg a kétéves szerb kislányt, akit már a magyar rendőrség is keresett

Rengetegen keresték a kétéves kislányt, sajnos már csak a holttestét találták meg.
"Az apám a saját nőgyógyászom, és ő közölte velem, hogy baj van" - kiakadtak a TikTokon a fiatal lány követői

"Az apám a saját nőgyógyászom, és ő közölte velem, hogy baj van" - kiakadtak a TikTokon a fiatal lány követői

Minden nő tudja, hogy a nőgyógyász kincs. Ez egy bizalmi viszony, így nem csoda, hogy olyan embert szeretnénk választani, aki szimpatikus, aki tudja kezelni az esetleges betegségeinket és aki felkészít a szülésre. Egy fiatal lány éppen ezért a lehető legközelebbi személyt választotta erre a nemes feladatra, aki nem más, mint az édesapja.
Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn

Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn

Láthatósági mellényben, csoportosan mennek iskolába reggelente a gyerekek Gödöllőn. A Pedibusz nevű kezdeményezést vezették be külföldi példák után - és rendkívül nagy sikere van. 
Erre a 8 dologra van szüksége egy kamasznak a szüleitől

Erre a 8 dologra van szüksége egy kamasznak a szüleitől

Szakértők szerint a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha folyamatosan tiltjuk őt mindentől. Egy kamasznak szüksége van egy biztonságos helyre, szabadságra, útmutatásra, biztatásra és persze arra, hogy bármennyire is felbosszant, érezze, hogy szereted őt.
A szerkesztő ajánlja