Napjainkban egyre nő a tanulási problémákkal küzdő gyerekek száma. Óriási jelentőséggel bír, hogy legyen elméleti és módszertani tudásunk, hogy kellő támogatást tudjunk nyújtani ezeknek a gyerkőcöknek. Az iskolában és otthon is szükséges a megfelelő tanulási környezetet kialakítani, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. Az intézményben nagyon fontos részünkről a nyitottság, elfogadás és megismerés. Tapasztalatból írom, ha a felnőtt elfogadja a diákot, akkor a társai is elfogadják. A pedagógus viselkedése minta a gyerekeknek, ha azt látják, hogy mennyire segítőkész, kedves azzal a gyermekkel is, akinek nehezen megy a tanulás vagy magatartási problémával küszködik akkor a gyerekek is segítőkészek lesznek egymáshoz. Hatalmas segítség lehet a gyermekeknek és pedagógusoknak ez az energia, hogy el tudják fogadni azt is, aki más képességekkel rendelkezik. Sok-sok szeretet és türelem, következetesség szükséges hozzá az tény, de meglesz az áldásos hatása. Egy jó közösség hatalmas támogató, lelki védőháló, biztonságot nyújtó pont a mindenki számára.

Megfelelő iskolai környezet kialakítása 

1. A problémákkal küzdő tanulókat az első sorba ültessük, mert így gyorsan segíthetünk, ha gond van, illetve minimalizáljuk az elterelő ingereket.

2. Az osztályban a tanulási segédeszközök jól láthatóan legyenek megjelölve és elrendezve, hogy a tanuló megtalálja azt.

3. A problémával küzdő gyermek mellé jól tanuló, igyekvő gyermeket vagy tanulótársat ültessünk, akitől akár órán, akár óra után megkérdezheti a pedagógus instrukcióját vagy magyarázatát. Mindig önkéntes legyen ez a gyerekek részéről, hogy ne tehernek érezzék. Dicsérjük meg őket, milyen büszkék vagyunk rájuk, hogy ennyire segítőkészek. Legyen ez egy kölcsönös segítségnyújtás, hiszen a „problémásunk” is sokat tud segíteni társainak. Mindenki ad a közösségbe és így fejlődik legjobban az osztály. A gyerekekben hihetetlen nagy segítőkészség van egymás iránt, ha jó mintát állítunk eléjük, a kulcs a mi kezünkben van!

4. Alakítsunk ki olyan érzelmileg biztonságos környezetet, hogy a gyermek szorongásmentesen érezze magát az osztályban. Hagyjuk a gyermekeket bátran kérdezni, az lenne az ideális, ha ők többet kérdeznének, mint mi. Bízzuk meg őket életkoruknak megfelelő feladatokkal, amiben sikerélményük lesz. Minden gyermeknek joga, hogy legyen sikerélménye az iskolában. Minden csemete jó valamiben és ennek adjunk is hangot. Lehet, hogy nem olvas szépen, de gyönyörűen rajzol. Lehet, hogy nem tud megülni órán, de nem azért mert nem szeretne, hanem azért mert nem képes rá, viszont nagyon jól tanul vagy segítőkész. Ne akarjunk minden gyereket ugyanúgy tanítani és ugyanúgy nevelni, mert lehetetlen. Fogadjuk el, hogy nincs két egyforma gyerek.

Iránytűk a tanításban   

1. Multiszenzoralitás: a tanulás akkor a legeredményesebb, ha az információk minél több érzékszervünkön keresztül jutnak el az agyunkba, éppen ezért a szemléltetés és a tanulás során ajánlatos minél több érzékszervi módozatot (látást, hallást, tapintást és mozgásérzékelést) aktivizálni. Pl. szituációs játékok, dramatizálás , minél több eszköz használata, amit gyerek meg tud fogni, hogy cselekedve szemléletesen tudjon az információkhoz jutni.

2. Ne beszéljünk gyorsan, egyszerre egy utasítást mondjunk el főleg az iskola első évében. A mai gyerekek többségének gondot okoz a beszéd megértése és követése.

3. Engedélyezzük a tanulási segédeszközök használatát. (szótár, számológép, laptop, helyesírás- ellenőrzők, szorzó tábla, számegyenes stb.)

4. A táblára egyszerre ne írjunk fel sok információt, ha mégis használjunk különböző színű krétákat, rajzokat. A táblára felírt információkat hosszasan hagyjuk fenn, hogy legyen ideje a gyerekeknek lemásolni, kerüljék a kapkodást.

5. Ne piros színnel javítsunk, illetve szerencsésebb azt kipipálni, ami jó és nem azt aláhúzni, ami rossz. Ha a rosszat javítjuk ki és húzzuk alá, az fog bevésődni a gyermeknek. A jó kiemelésével viszont a jó megoldásokat erősítjük meg. Pl. írásnál csillagozzuk meg azokat a betűket, szavakat amelyek helyesek, jók.

6. Ha verbálisan jobban ki tudja magát fejezni a tanuló, akkor szerencsésebb szóban feleltetnünk, amikor ez lehetséges.

7. Ha lassabb a tempója és nem készül el a dolgozattal 45 perc alatt biztosítsunk számára több időt, hiszen az a cél, hogy azt értékeljük amit tud és nem arra vagyunk kíváncsiak, amit nem tud.

8. Ha nem tud nyugodtan ülni dolgozatírás közben egy magatartászavarral küzdő gyerek, hagyjuk dolgozni akár a szőnyegen fekve. Nem az a lényeg milyen helyzetben készíti el a munkát, hanem az, hogy a tőle várható optimális teljesítményt tudja nyújtani.

Lehet, hogy a cikkem elolvasása után néhányatokban felmerül a kérdés, de mit szól ezekhez a többi gyerek? Erre azt mondom, a gyerekek nagyon elfogadók tudnak lenni egymással, ha tőlünk is azt látják. Ha az eltérő képességű és viselkedésű diákokhoz szeretettel, megértéssel fordulunk ők is ezt fogják tenni. Ez szemlélet kérdése. Ha mi pedagógusok mindig pellengérre állítjuk azokat a gyerekeket, akik nem tehetnek arról, hogy ők mások, a gyerekek is ezt fogját tenni. Nem azt állítom, hogy ez rövid út, mert akkor nem lennék őszinte. Ez egy hosszú, következetes folyamat, de a gyermekek életére olyan pozitív bevésődés, ami meghozza gyümölcsét higgyétek el, többször végig jártam már ezt a „nehezebb” utat, de mindig megérte. 

Fotó: Tumisu / Pixabay

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...