800 ezer forint. Ennyit kért másnapra egy állami kórház jó hírű meddőségi centrumának vezető orvosa a petesejtekért cserébe Rékáéktól. Csak félmillió forintot tudtak összeszedni valahogyan, s boldogok voltak, hogy így is elvállalta őket a professzor. A pénz a donornak kell magyarázzák, ám az adományozó oldalról egészen másképp fest a történet.
Ugyanazt a szakembert Nóra is felkereste. Donorként. Őt azzal fogadta az intézet feje, hogy nem tudnak költségtérítést fizetni. Nóra furcsállotta, hogy az orvos a pénzügyeket helyezi előtérbe, mert benne fel sem merült, hogy ellentételezést kérjen. Jelezte, hogy a törvény szerint járó utazási költségtérítést és a kiesett munkaidővel elvesztett munkabér megtérítését sem kéri.
„Az én klinikámon Ön nem fog adni.” – hangzott végül az intézetvezető ítélete. Sérelmezte, hogy a lehetséges petesejt adományozónak határozott elképzelése van róla, hogy miként szeretne törvényes keretek között a rendelkezésére állni. A donor csupán annyi visszajelzést kért, hogy a kezeléssel hány petesejtet is nyertek tőle, azokat sikerült-e megosztással több rászorulóhoz eljuttatni és eredményes volt-e végül a közreműködése.
Pár hónapra rá azonban valaki ajánlott Nórának egy másik meddőségi központot. S persze nem véletlenül. A hölgy is oda járt ugyanis. És sajnos már egyre sikertelenebbül. Így az orvos jelezte, hogy ő már csak akkor tudna segíteni, ha petesejtdonor jelentkezne, akinek felhasználhatná a több, fiatalabb, egészséges petesejtjét.

Ez meg is történt, s ki is derült, hogy Nóra 15 petesejtet termelt közel minimális hormonkezelésre. Jó donornak bizonyulva meg is ismételte az adományozásokat. Négyszer. Félszáz petesejtet juttatva 5 rászorulóhoz összességében. Vagy egy kicsit többet. Ő félszázról tud. Egy embriológus ismerős ugyanakkor elárulta, hogy ha 15 petesejtet is ki tudnak nyerni, akkor gyakorta ebből csak tizet vallanak be, így a többit rászoruló párokhoz juttathatják.
Nóra minden stimulált ciklusa eredményesnek bizonyult, rendre terhesség lett a programok eredménye. Kétszer sajnos méhen kívüli terhesség is előfordult, de többszört tapadtak meg a lehető legjobb helyen – a befogadó anyuka méhében – a kicsinyek. Egyikük-másikuk meg is született azóta.
 

De ennek is megvolt az ára. S nem csupán a hetven-nyolcvanezer forintnyi gyógyszerköltség. Vagy a néhány százezer forintos magánklinikai számlák. Hanem embriókban is. Mert sok szép szabályos embrió kell egy lombik programhoz. Ha nem sikerül elsőre, frissen megtermékenyített petesejtből terhességet létrehozni, akkor újabb ciklusban, újabb esélyt kaphat a meddő nő a maradék, fagyasztott embriókból. Persze ha a kezelés elsőre sikerül, akkor nincs szükség rájuk.
Legalábbis az eredeti párnak nem kellenek. Mert más anonim felajánlásként megkaphatná az embriókat is. Nóra meséli, hogy az első stimulációból megtermékenyült 12 petesejtből kettő kis babakezdeményt ültettek be, négy párat pedig le tudtak fagyasztani. Viszont a maradékkal nem tudtak mit kezdeni, mert elsőre ikerbabák születtek és a szülők nem is gondoltak már a fagyasztóban várakozó embrióikra. Az apuka pedig egyébként sem akart spermadonor lenni. Nehezen tudta volna elfogadni, ha az ikerpárjuknak bárhol idegenben genetikai értelemben testvérei születnek.

Másodjára, egy másik befogadó párnak pedig le sem fagyasztották a Nórától nyert 12 sejtből megmaradt hat embriót. Őket a hetedik napig tenyésztették, s csak ekkor közölték a reménykedő szülő-jelöltekkel, hogy már életképtelenek. Aznap a két legszebb embrió pedig már benn ült a befogadó Judit méhében és meg is kezdete a beágyazódást. Erre a maradéknak esélye sem lehetett. Legfeljebb még idegen befogadó tehetett volna velük egy próbát, de ezt a klinikán nem ajánlották fel.
Fagyasztani igazándiból a petesejt leszívástól számított ötödik napig lehet, mert a hatodik napon megreped az embriót védő, vastag burok. Tehát ettől kezdve nem élheti túl károsodás nélkül a hibernálást, osztotta meg velünk az interneten Dr. Török Attila. Más helyütt így fogalmaz az egyik magánklinika szakértője: „A punkciótól számított hatodik napon az embrió kikel, kibújik a petesejtet illetve az embriót körbeölelő burokból, és megtapad a méh falán.”
A fejlett, több száz sejtes állapotot az ötödik napon egyébként az ember kezdeményeknek csupán körülbelül a harmada éli meg. Csakis a legjobbak. Működik a természetes szelekció. Tehát ötödik napi beültetésből sokkal gyakrabban lesz terhesség. Már, ha marad egyáltalán beültethető embrió.
Tehát Judit még szerencsés is volt, hogy az ötödik napon megkaphatta két gyönyörű embrióját. De azért fáj a szíve a hat maradék emrióért, akikről csak egy teljes héttel a megtermékenyítés után mondták ki, hogy már életképtelenek.
A program azonban sikerült: magas volt a terhességi hormon szintje már az első vérvételen. A második alkalommal viszont a sárgatest hormont alacsonynak találták, s már kicsit vérezgetett is a kismama. Ezért az orvos ki sem engedte a konzultációról Juditot, hanem helyben azonnal beadta neki a saját, kincstári progeszteron injekcióját. Ettől kezdve már csak napi egy injekció kellett. 74 napon át. Izomba. Ami fáj bizony. Judit mégis végigcsinálta. Megszenvedett érte. De szült egy szép kisfiút. Aki mindennél többet ér neki.