Mint minden, az idősellátás is piac, amelyben működik a kereslet és kínálat elve. Az 1993. évi III. törvény lehetőséget ad arra, hogy bármely szervezet, vagy magánszemély normatív támogatást igényelhessen, amennyiben a jogszabályi feltételeknek megfelelően ellátja a feladatot.

Ez a lehetőség teremtette meg azt a piacot, ahol a bentlakásos ellátásokban az állami intézmények mellett megjelentek a nonprofit szervezetek által fenntartottak, az egyházi intézmények és a gazdasági társaságok által működtetettek is.

Érdemes megnézni típusonként, hogy melyiknek milyen előnye, illetve hiányossága van.

Állami fenntartású intézmények

Nagyon vegyes képet mutatnak. A legszélsőségesebb végletek is megtalálhatók közöttük országszerte. Az mindenesetre a legtöbbjüket jellemzi, hogy személyi térítési díjuk átlagosnak mondható, megfizethető szinten mozog. Az átlagos, illetve alacsony nyugdíjjal rendelkezőkből tevődik össze az igénybe vevők köre, akik nem képesek megfizetni a magasabb színvonalú ellátásokat. Természetesen azok is jogosultak az igénybevételére, akik nem rendelkeznek semmilyen rendszeres nyugdíjszerű ellátással, vagy nyugdíjuk nem fedezi a térítési díj összegét.

Mivel az ellátást igénylők nagy része állami intézményt vesz igénybe, megyénként eltérően, de jellemzően mindenütt hosszabb-rövidebb várakozólista előzi meg a bekerülést. Ez kéthetes időtartamtól hosszú hónapokig terjedő várakozást is jelenthet, sőt a szakosított otthonoknál nem ritka az egy-, másfél éves várakozás sem (mivel a fluktuáció csak a bentlakó gondozottak halálával lehetséges).

A bentlakás minősége nagyon különböző, sok tényező függvénye. Az újonnan létrehozott intézmények már általában megfelelnek a törvényi követelményeknek, és átlagos színvonalat nyújtanak. A hosszú évek óta létező, sok helyen kastélyokban működő intézményekben azonban nem ritka a 6-8 ágyas szoba sem, az intimitás teljes hiánya, a zsúfoltság és a rossz körülmények. A többször módosított kormányrendelet a szakmai és tárgyi feltételek biztosításáról előrelépést jelent a színvonal emelése szempontjából, de van jó néhány olyan intézmény, amely a feltételek hiánya miatt évről évre csak ideiglenes működési engedélyt kap a közigazgatási hivataltól.

Szakmai szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak a városokban működő idősotthonok, hiszen könnyebben találnak megfelelő szakképesítéssel rendelkező munkatársakat, szociális munkást, mentálhigiénés szakembert, mint a falvakban működők. Az alacsony közalkalmazotti fizetésért kevés kvalifikált szakember megy falura dolgozni.

További problémát jelent az is, hogy ezek az intézmények szívják fel azt a réteget is, amely még nem nyugdíjkorú, de az önkormányzatok számára nem ígérkezik más megnyugtató megoldás számára. Ők azok a lecsúszott, alkoholbeteg beutaltak, akiket másutt nem lehet elhelyezni, intézményi háttér híján. Az állami intézményekben élők 5-10 százalékát teszik ki, bizony, igen megkeserítve a többi bentlakó életét. Ezt a helyzetet csak megfelelő mennyiségű rehabilitációs intézet létrehozásával lehetne hatékonyan rendezni.

Nonprofit szervezetek által fenntartott intézmények

Általában megfelelő színvonalú ellátást nyújtanak, magasabb térítési díj ellenében, mint amely az állami intézményekben jellemző. A nonprofit szervezeteknek ugyan lehetőségük van a normatív támogatáson kívül egyéb forrásokat bevonni (adományok, hozzájárulások, pályázati pénzek), de általában híján vannak az állandó önkormányzati támogatásnak, tehát nehezen szerzik meg a hiányzó összegeket. Jellemző az egyéb gazdasági tevékenységet is folytató nonprofit szervezetek dominanciája, ahol a profit segít a fenntartásban.

Szakmai szempontból kedvezőbb a helyzetük, mert a közalkalmazotti bérnél többet is tudnak ígérni a szakembereknek.

Egyházi intézmények - speciális ellátás

Általában igen jó körülmények közt működő intézmények olyan idősek számára, akiknek fontos az állandó vallásgyakorlás lehetősége.

Térítési díj szempontjából az átlagos kategóriába tartoznak ezek az intézmények. Itt kötelező belépési díjról nem beszélhetünk, ám jellemző a gondozott által az egyház számára felajánlott jelentősebb pénzösszeg, illetve ingatlan.

A szakmai színvonal sajátosan egyházi, hitbéli arculatot kap, a bánásmód jó, a légkör általában családias.

Gazdasági társaságok által fenntartott intézmények

A forprofit szektor számára ez egy ugyanolyan üzleti vállalkozás, mint bármelyik más tevékenység. Rendkívül igényes körülményeket biztosít magas térítési díj ellenében, valamint az ellátás igénybevételének feltétele egy belépési díj is, amely a néhány százezer forinttól a milliókig terjedhet. Ez természetesen attól függ, hogy apartman-szerű, vagy önálló házas megoldást nyújt-e.

Ezek a nyugdíjas-otthonok, pihenőfaluk csak egy kis réteg számára megfizethetőek. Ők nagyon sok pénzt kell, hogy fizessenek a magas színvonalú lakhatásért. Nem biztos, hogy elegendő hangsúlyt kapnak ezekben az intézményekben a szakmai szempontok, ez sok esetben elcsúszik a szolgáltatások irányába. (Szociális munkás nincs, de szauna és fodrász igen.) Ám sok esetben értesülhetünk ilyen jellegű intézmények csődjéről a médiában, ezért az irántuk tanúsított bizalom egyre csökken.

Kialakult egy olyan kínálati piac a szakellátásban, amely reagál arra a keresletre, amely terjed a legszerényebb ellátástól egészen a luxuskörülményeket biztosítóig. Minden igényre válaszol egy ellátási forma. Sajnos a jellemző az, hogy azok az idősek, akiknek anyagi körülményei csak az állami szintű ellátást engedik meg, nem minden esetben juthatnak megfelelő színvonalú ellátáshoz, illetve sokat kell várakozniuk arra.

(ha épp lehetőséget keres: nyugdijas.lap.hu - a szerk.)

betöltés...