- megjelent cikkei

Szatirikus mese felnőtteknek Ez megint egy olyan könyv volt a könyvesbolt forgatagában, amelyik rám nézett, vonzotta a szememet, nem engedett el, azt mondta, vigyem magammal. Ismeretlen magyar szerző, velencei álarcok a borítón. Ennyi. Jött velem, és nem bántam meg.

Nincs még egy ember, aki ennyire megosztaná a magyar közvéleményt, mint dr. Csernus. Nincs középút: csak gyűlölni lehet, vagy imádni. Én az utóbbiak közé tartozom, bár be kell vallanom, hogy sportoltam rajta egy jó fél évet, mire idáig jutottam.

Azon gondolkodom, milyen voltam 11 éves koromban. Arra biztosan emlékszem, hogy idétlen, piros télikabátom volt és szalvétát gyűjtöttem. Kamaszodni csak úgy 16 körül kezdtem. Akkor ezzel a kis méregzsákkal itt most mi van????

Állok a Mammut bejáránál. Olyan meleg van, hogy hirtelen a pokolba kívánok mindent és mindenkit, és nem is értem, miért ide beszéltem meg a találkozást a kollégámmal, aki persze csak nem akar megérkezni. És akkor meglátom a fiút.

"Meglévő szenvedélyeknek tárgy kerestetik..." - mondta Füst Milán. Nem lehet, hogy mindenki valahogy így van vele?

Sajnos előfordul, manapság nem is ritkán, hogy a család képtelen gondoskodni az idős, beteg szülőkről. Ma már mindenféle fenntartású, színvonalú és árú intézmények állnak rendelkezésre az idősek tartós, bentlakásos elhelyezésére, ha más megoldás nem kínálkozik.

Nem csak azért szeretem a Megasztárt, mert jó hallgatni, és tényleg tehetséges énekes – jelöltek maradtak fent a döntők rostáin. Persze ez is igaz, hiszen Evelyn egzotikuma, Gáspár Laci fantasztikus ősereje, Ibolya pimaszul nyers profizmusa minden héten rabul ejt.

Az öregedés számos kihívást, buktatót, problémát és nehézséget is rejt magában, ezeket nem lehet nem létezőnek tekinteni.

Valahonnan megsejtjük, hogy az egyik férfikollégánk belehabarodott a szőke kolléganőbe. Érezzük egy ismerősön, hogy nem kedvel minket, pedig sosem mondta. Honnan a boszorkányos képesség?

Furcsa pár voltak. A férfi magas, kisportolt, szép arcú. Testhez álló trikói kiemelték az izmos felsőtestét, a feszes farmerekkel a hatás lélegzetelállító volt. Fekete haja időnként belehullt a szemébe, gyakran beletúrt, vagy napszemüveget biggyesztett rá, avval tartotta kordában.

Nőnek lenni jó. Kivéve, ha szalad a harisnyád, és az egyik kezedben egy kisgyerek visít, a másikban meg egy mobiltelefon. A harmadikban a bevásárló táskák vannak.

Kell hinnünk valamiben. Kell hinnünk egy felsőbb hatalomban, aki megvéd, ha bajba kerülünk, akihez fohászkodhatunk, hogyha valamit nagyon szeretnénk elérni.

Olyan jó hozzáérni egy babához. Meleg, jó illatú, bársonyos bőrű kis csoda, akinek az érintésétől is ezer érzelem indul el az emberben, és boldog, hogy megérintheti.

Málta olyan, mint az Isten tenyere. Darabka föld a hatalmas tengeren. Kis szigetcsoport az örök napfényben fürdő Délen.

„…és ha kérdezed, hogy mi az Internet, én isten bizony így felelek: valami hu pont kukac hu” / Kern András / Magyarországon a családok elenyésző hányadának van otthon számítógépe és Internet–elérése. Még világviszonylatban is csak minden századik ember használja ezt a technikai eszközt. Van hát egyáltalán jelentősége beszélni a számítógépes, Internetes függőségről?

Menj el Párizsba, ha teheted. Párizs Európa legkülönösebb fővárosa, ezt nyugodtan mondhatom. Láttam a többit is, de Párizs kitűnik közülük másságával: mint egy különc, piperkőc kisasszony, magasra emelt fővel néz, felvonja szemöldökét, hogy sose tudhasd, mire gondol éppen.

Furcsa könyv ez egy amerikai írónőtől. Az USA-ban 1973-ban jelent meg először, s szerzőjét azonmód számkivetetté tette.

Ahogy a világ változik, úgy változnak a régi, jól ismert élethelyzetek elnevezései is. A régen vénlánynak nevezett harmincas ma szingli például, és ez az életforma, mint olyan, nem csak a Helen Fielding által elszabadult Brigit Jones őrületnek engedett teret, hanem megihlette a kutatókat, szociológusokat is.