Több okból lehet valaki egyedülálló szülő, bár a leggyakoribb ok a válás. Legtöbbször az anyánál maradnak a gyerekek, az apának "csak" láthatást biztosítanak.

Az egyedülállóság sokaknak nemcsak érzelmileg teher, hanem komoly anyagi megpróbáltatás is. Jómagam is az elváltak táborába tartozom, de sosem éltem ezt meg kudarcként, pedig a válás folyamán kezdtem el dolgozni és közalkalmazotti fizetésem nem volt álomszerű.

Ekkor találkoztam egy hölggyel, aki felnyitotta sok gyermekét egyedül nevelő szülő szemét! A problémára rávilágított és a következőket tanácsolta: Az öszteneinket, megérzéseinket mindig kövessük habozás nélkül! Adjunk ezeknek esélyt, mert így eljutunk majd oda, ahova szeretnénk! Ha bezárunk, akkor a negatív energiák és a stressz rabságába kerülünk! Ha pozitívan gondolkodunk és megszabadulunk a rossz beidegződésektől (pl: én ezt úgysem tudom megtenni, vagy ennyi pénzből mit lehetne kihozni, vagy ez nem az én világom), akkor rengeteg jó ötletünk lesz akaratunk megvalósításához. Minden álmunkba bele kell élni magunkat, mert csak így érezhetünk elég szenvedélyt a továbblépéshez. Le is írhatjuk a vágyainkat. Hagyjuk, hogy a rezgéseinkben bekövetkezzen a változás! Ezt gyerekeink is érezni fogják, látják, hogy boldogabbak vagyunk, jobb a kedvünk, így ők is ráhangolódnak a pozitív frekvenciára. Mennyivel jobb egy boldog szülővel élni, mint egy állandó elkeseredéstől szenvedő, búskomor anyával vagy apával. Nem kell az apróságokat terhelni a problémákkal! Azok vagyunk, aminek gondoljuk magunkat!

betöltés...