Ági egy kisfiú (8,5) és két kislány (7,5 és 2,5) édesanyja. Napjaik hasonlóan mindenki máséhoz rendkívül zsúfoltak, iskola, óvoda, foci, matek, aerobic, fejlesztő órák, anyukájuk mégis aktív munkatársa a családi vállalkozásnak.

Még a gyerekek megszületése előtt a helyi Takarékszövetkezetben dolgoztam. Sokat is agyaltam, miből fogunk élni, ha már gyerekeink lesznek. Ilyenkor a férjem mindig azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, ő mindig fog találni nekem munkát.

Ági érettségivel a zsebében, kisgyerekkel a karján, nekiállt a családi vállalkozás adminisztratív feladatainak. Nulláról kezdte, hónapról hónapra sajátította el a szükséges számítógépes programok használatát és a vállalkozáshoz kapcsolódó ismereteket.

Gabonatermeléssel és szarvasmarha hízlalással foglalkozunk. Mivel a mezőgazdasághoz nem konyítottam, egyértelmű volt az adminisztráció. Mégiscsak foglalkozzon mindenki azzal, amihez ért, így gördülékenyebb a munka.
Férjem kimondottan örül részvételemnek: egy szekeret tolunk, nem kell másokkal bajlódnia, másokat fizetnie, tudom, mire gondol, rengeteg közös témánk van, a problémák is egyek. Előfordul ugyan, hogy annyi a munkám, úgy érzem, megszakadok, azonban kárpótlásul, amikor a gyerekeimnek szüksége van rám, félretehetem a munkát. Én osztom be a munkaidőmet, és határidő előtt legalább 2 nappal kész vagyok. Legjobb az egészben: ha elég ügyes vagyok, akkor július utolsó két hetében, valamint augusztusban szinte alig kell napi 1 órát dolgoznom. Ezt nem cserélném el semmire!

Három gyerek élete sűrű, de Ági és a gyerekek nem feltétlenül a kapkodást élik meg benne.

A nap legkésőbb reggel 7 kezdődik, a gyors készülődés után a legkisebb gyereket is 8-ra „leszállítottam” a helyi Csanába. Pont akkor indult, amikor nekünk szükségünk lett rá – szoktam is mondogatni, hogy biztos a kedvemért nyitották meg. Hetente egyszer intézem a házon kívüli teendőket, mint posta, takarék, önkormányzat stb. A bevásárlást is ilyenkor szoktam útba ejteni, nem megyek nagy áruházakba, helyben is mindent megkapok. Így időt spórolok és meglátogatom a szüleimet is, amit kérnek, nekik is elviszem, elintézem.

Naponta egy órát foglalkozom a lakással: gyors pakolászás, mosógépbe bedobom a ruhát stb. Nem idegesítem magam az alaposság hiányával, arra ott a hétvége. ½ 4-ig aztán dolgozom a nappalinkból nyíló irodában. Utána megyek a gyerekekért, onnan a különféle különórákra.

Délután hatra otthon van mindenki. Amíg a gyerekek írják a leckét, én főzök. Őszintén bevallva a főzés talán az egyetlen kínos témakör az életemben. Ezért nagy hajlandóságot mutatok az egyszerű megoldásokra, mert szerintem tiszta időpocsékolás minden főzéssel eltöltött perc. Nyitott vagyok minden megoldásra: nagyobb adagokat főzök, a maradékot lefagyasztom, jó minőségű fagyasztott készételeket veszünk, sláger apa tejbegríze és imádjuk, ha a nagyszülők hozzák a friss ebédet.

Vacsora után rövid játék, fürdés, esti ima, fekvés 8 órakor. Esti mese nincs, azt inkább a játék során ejtjük meg. Néha még 9 órakor is hallok kuncogást, ezzel nem tudok mit kezdeni, de 8-kor kötelező ágyban lenni. Elég következetes vagyok, így nagyon nem csúszunk el időben. Már mindenki tudja, mi a feladata. A nagyok önállóak, és szívesen segítenek a kicsi körül.

Ha marad munkám, este még leülök az irodába. 11-ig bírom, tovább, csak, ha muszáj.

Hétvégén lehetőleg otthon vagyunk, a gyerekek az udvaron, addig én a lakásban intézkedek. Vasárnap szentmise. Ez nem maradhat el. Ha van kedvük a gyerekeknek, ilyenkor hívhatnak barátot, unokatesót, vagy ők mehetnek vendégségbe.

Hála férjemnek, ő is aktívan részt vesz úgy a gyereknevelésben, mint a házimunkában. Ha kell, ő vigyáz a gyerekekre – mindig ott segít, ahol éppen szükség van rá.

Mint minden anyának, Áginak is vannak mániái, pontokba szedve már sorolja is:
A háztartási munkát más nem végezheti - kivétel: főzés.
Tanulni csak én tanulhatok a gyerekekkel.
Ha betegek, én akarok velük lenni.
Minden évben 10 nap nyaralás belföldön, amikor szigorúan csak egymással törődünk.

Lehet, hogy nem vagyok jó háziasszony, de jó anya és jó feleség sem lehetnék, ha nem dolgozhatnék. Csak úgy tudok minden feladatomban kiteljesedni, ha azt is tehetem, amit szeretek. A munka soha nem gátolt meg abban, hogy a család töltse be az első helyet az életemben. Mondjuk úgy, én mindig akkor dolgozom, amikor más sorozatot néz, bulvár újságot olvas, vagy az utcán beszélget. Ha nem dolgozhattam volna kismamaként, frissen szült anyukaként, azt hiszem, nem is vállaltam volna harmadik gyereket. Nem volt egyszerű soha, de jó szervezéssel, tudatosan minden megoldható.