A kapcsolati függőségen innen és túl
Szőke Judit [cikkei] - 2008-07-22
A szakirodalom szerint a függőségek hátterében (mint majdnem minden más esetben) a szülői mintakövetés, a gyerekkor áll.
Igaz ez a kapcsolati, vagy más szóval társfüggőségre, idegen szóval kodependenciára is. Nálunk ez a fogalom még nem igazán ismert, két évtizede van jelen a szakkifejezés a pszichológusok szótárában is, ám annál inkább jellemző a mögötte lévő élethelyzet, sokszor a dráma.
Igaz ez a kapcsolati, vagy más szóval társfüggőségre, idegen szóval kodependenciára is. Nálunk ez a fogalom még nem igazán ismert, két évtizede van jelen a szakkifejezés a pszichológusok szótárában is, ám annál inkább jellemző a mögötte lévő élethelyzet, sokszor a dráma.
Az emberek általában kedvelik a teszteket, melyek lehetnek játékosak, inkább szórakoztatók, sem mint tudományosak, de nem egy közülük valóban elgondolkodtató eredményre vezet és nem alaptalan. Hogy melyik kategóriába tartozik a következő, nehéz eldönteni, mindenesetre arra igen alkalmas, hogy a társfüggőségről gyakorlati szempontból is fogalmunk legyen. A kérdésekre nemtől függetlenül lehet válaszolni. Minél több az igen, annál társfüggőbb a teszthasználó – állítólag.
TESZT
1. Partnerem problémáinak megoldása vagy fájdalmának enyhítése a legfőbb dolog az életemben, bármekkora érzelmi árat is kell fizetnem érte.
2. Hogy jól érzem-e magam, attól függ, kapok-e a partneremtől elismerést.
3. Megvédem őt viselkedése következmenyeitől. Hazudok miatta, fedezem őt, és nem engedem, hogy bárki is rosszat mondjon róla.
4. Azon igyekszem, hogy a dolgokat úgy csinálja, ahogy én.
5. Nem figyelek arra, hogy érzem magam, és mire van szükségem. Csak azzal törődöm, ő hogy érzi magát, és neki mire van szüksége.
6. Mindent megteszek, hogy ne dobjon el magától.
7. Mindent megteszek, csak hogy ne haragudjon meg rám.
8. Sokkal több szenvedélyt élek meg egy viharos, drámákkal teli kapcsolatban.
9. Maximalista vagyok, és magamat hibáztatom mindenért, ami nem sikerül.
10. Dühös vagyok, és sokszor úgy érzem, nem szeret, hanem kihasznál.
11. Azt színlelem, hogy minden úgy jó, ahogy van.
12. Az életem nagy részét a küzdelem teszi ki, hogy megszerettesem magam vele.
Miért válik el, mikor már boldog lehetne?
Hétköznapi szóhasználatban a függőség alatt ragaszkodást, hozzászokást, nélkülözhetetlenséget, szükségletet értünk. A jelenség – így magában, elszigetelve – semleges. Hogy tartalma pozitív vagy negatív-e, azt az a környezet határozza meg, melyben előfordul. Egy újszülött mondjuk függő abban az értelemben, hogy az anyja nélkül – extrém esetek kivételével – kiszolgáltatott, akár az életben maradása múlik rajta. Ahogy haladunk előre az időben, az életkorban, a függetlenség egyre jellemzőbb. Normál esetben. Ha az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok, szenvedélybetegségek alakulnak ki. A függőséget a köztudat főleg ebben az értelemben ismeri, azaz úgy, mint drog,-alkohol,-nikotinfüggőség. De idesorolhatók a játékszenvedélyek is (kártya, játékautomata), ha nélkülük valaki nem tud meglenni, ha hiányában „elvonási tünetek” lépnek fel. Újabb jelenség a munkamánia, a költekezési, vásárlási szenvedély, az internetfüggőség. Ezek ölthetnek valóban kényszeres, kóros, a személyiségen uralkodó, domináns formát, elérhetik/túlléphetik akár a kriminalitás határát is.
A szakirodalom szerint a függőségek hátterében (mint majdnem minden más esetben) a szülői mintakövetés, a gyerekkor áll.
Igaz ez a kapcsolati, vagy más szóval társfüggőségre, idegen szóval kodependenciára is. Nálunk ez a fogalom még nem igazán ismert, két évtizede van jelen a szakkifejezés a pszichológusok szótárában is, ám annál inkább jellemző a mögötte lévő élethelyzet, sokszor a dráma. Nyilván a magatartásnak nincs tudatában az érintett személy, azaz fogalma sincs, hogy tulajdonképpen miért válik el, amikor mondjuk a férje végre kigyógyult az alkoholizmusból, amitől pedig ő oly sokat szenvedett. Ahelyett, hogy élnének végre boldogan. A társfüggő - nyilván tévesen - a külvilág, a dolgok, az események és az emberek feletti uralommal próbál hatalmat gyakorolni saját belső érzései, késztetései felett. Számára az élet központi kérdése minden vonatkozásban az uralom, az uralkodás. Annak hiánya pedig a függőség. Számára a pszichikai kielégülést a mártír, megmentő, hős szerepek játszása jelenti, ezektől válik függővé, így ha a „játékszer” elvész, a szereprendszertől megfosztatik. Ismerős lesz mindjárt egy rokonjelenség is, a "kodependens radar". A társfüggő valahogy mindig megtalálja épp azokat az embereket, akik hozzá hasonló problémában szenvednek. Ez leginkább a párválasztáskor (képesek elviselni minden megaláztatást is) és a pályaválasztáskor (gyakran választanak segítő, „megmentő” szakmát, lesznek szociális munkások, ápolók stb.) mutatkozik meg.
Miért főleg a nők?
A kapcsolati függő éretlen személyiség, fenti típusú döntései sem érettek, így egyszer csak jelentkezik a bánat, az elfojtás, depresszió, kiábrándultság, kiégés, boldogtalanság, bizonyítási-megfelelési kényszer, menekülés a realitás elől. Kapaszkodás például a kémiai szerekbe, vagy az önjutalmazó falánkságba... A kondependens általában olyan partnert választ – nem tudatosan - akit irányíthat, így felsőbbrendűnek érezheti magát, számára előnyt jelent, hogy a másikat okolhatja saját sikertelenségéért, felmentheti magát, ezáltal elfogadható önértékeléshez juthat.
A kodependencia jellemzően női betegség. Valószínűleg ennek az a társadalmi elvárás az oka, mely szerint a nő, az anya minden körülmények között tartsa össze a családot. Hányszor hallhatjuk a fodrásznál, a munkahelyünkön a panaszt: gyötrelem minden párkapcsolatom. Ha meg egyedül maradok, jön a depresszió… vagy értsd meg, szüksége van rám, nélkülem elveszne vagy de hát mi lenne vele nélkülem? Mániákusan próbálnak társra lelni, ám ha ez sikerül, máris kezdődik a reszketés: mikor hagy el?
Ám a kapcsolati függők nem csak a férfi-nő relációban okoznak önmaguknak – nem szándékosan – szenvedést, hanem családtagjaik esetében is igaz: számukra nélkülözhetetlen az érzés, kényszeresen, betegesen vállalnak felelősséget akár az egész világért, önmagukat leszámítva.
Romboló kapcsolat, de hol a határ?
A környezetük felett állandó kontrollra törekszenek, hiszen ha valakik, hát ők aztán tudják, mi jó a másiknak. Ugye, Ön is ismer anyákat, akik felnőtt korban lévő gyermekeik kezét nem engedik el? Tetszetős indokokat találnak ki, irracionálisak, de mutatósak a magyarázatok.
A romboló kapcsolatban élők számtalan problémával, pszichikaival, pszichoszomatikussal küzdenek. Ezeknek a hátterében csak a tapasztalt szakember ismeri fel a társfüggőséget. Pedig ez a betegség (?) kezelhető, ráadásul egyedül is. Az már veszélyes tévedés, ha gyógyszeres terápiát javasol valaki, mert akkor tényleg és könnyen függővé válhat.
Vajon hol a határ a természetes és normális „szükségem van valakire, akinek szüksége van rám” és a kóros „pszichikai parazita” között? És vajon hazánkban, ahol közel egymillió alkoholistával, tizenötezer kábítószeressel élünk együtt (az egyéb függőkről nem is beszélve) vajon hány kodependens gyötrődik közvetlenül körülöttünk anélkül, hogy betegségéről és a gyógyulás lehetőségéről bármit is sejtene?
TESZT
1. Partnerem problémáinak megoldása vagy fájdalmának enyhítése a legfőbb dolog az életemben, bármekkora érzelmi árat is kell fizetnem érte.
2. Hogy jól érzem-e magam, attól függ, kapok-e a partneremtől elismerést.
3. Megvédem őt viselkedése következmenyeitől. Hazudok miatta, fedezem őt, és nem engedem, hogy bárki is rosszat mondjon róla.
4. Azon igyekszem, hogy a dolgokat úgy csinálja, ahogy én.
5. Nem figyelek arra, hogy érzem magam, és mire van szükségem. Csak azzal törődöm, ő hogy érzi magát, és neki mire van szüksége.
6. Mindent megteszek, hogy ne dobjon el magától.
7. Mindent megteszek, csak hogy ne haragudjon meg rám.
8. Sokkal több szenvedélyt élek meg egy viharos, drámákkal teli kapcsolatban.
9. Maximalista vagyok, és magamat hibáztatom mindenért, ami nem sikerül.
10. Dühös vagyok, és sokszor úgy érzem, nem szeret, hanem kihasznál.
11. Azt színlelem, hogy minden úgy jó, ahogy van.
12. Az életem nagy részét a küzdelem teszi ki, hogy megszerettesem magam vele.
Miért válik el, mikor már boldog lehetne?
Hétköznapi szóhasználatban a függőség alatt ragaszkodást, hozzászokást, nélkülözhetetlenséget, szükségletet értünk. A jelenség – így magában, elszigetelve – semleges. Hogy tartalma pozitív vagy negatív-e, azt az a környezet határozza meg, melyben előfordul. Egy újszülött mondjuk függő abban az értelemben, hogy az anyja nélkül – extrém esetek kivételével – kiszolgáltatott, akár az életben maradása múlik rajta. Ahogy haladunk előre az időben, az életkorban, a függetlenség egyre jellemzőbb. Normál esetben. Ha az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok, szenvedélybetegségek alakulnak ki. A függőséget a köztudat főleg ebben az értelemben ismeri, azaz úgy, mint drog,-alkohol,-nikotinfüggőség. De idesorolhatók a játékszenvedélyek is (kártya, játékautomata), ha nélkülük valaki nem tud meglenni, ha hiányában „elvonási tünetek” lépnek fel. Újabb jelenség a munkamánia, a költekezési, vásárlási szenvedély, az internetfüggőség. Ezek ölthetnek valóban kényszeres, kóros, a személyiségen uralkodó, domináns formát, elérhetik/túlléphetik akár a kriminalitás határát is.
A szakirodalom szerint a függőségek hátterében (mint majdnem minden más esetben) a szülői mintakövetés, a gyerekkor áll.
Igaz ez a kapcsolati, vagy más szóval társfüggőségre, idegen szóval kodependenciára is. Nálunk ez a fogalom még nem igazán ismert, két évtizede van jelen a szakkifejezés a pszichológusok szótárában is, ám annál inkább jellemző a mögötte lévő élethelyzet, sokszor a dráma. Nyilván a magatartásnak nincs tudatában az érintett személy, azaz fogalma sincs, hogy tulajdonképpen miért válik el, amikor mondjuk a férje végre kigyógyult az alkoholizmusból, amitől pedig ő oly sokat szenvedett. Ahelyett, hogy élnének végre boldogan. A társfüggő - nyilván tévesen - a külvilág, a dolgok, az események és az emberek feletti uralommal próbál hatalmat gyakorolni saját belső érzései, késztetései felett. Számára az élet központi kérdése minden vonatkozásban az uralom, az uralkodás. Annak hiánya pedig a függőség. Számára a pszichikai kielégülést a mártír, megmentő, hős szerepek játszása jelenti, ezektől válik függővé, így ha a „játékszer” elvész, a szereprendszertől megfosztatik. Ismerős lesz mindjárt egy rokonjelenség is, a "kodependens radar". A társfüggő valahogy mindig megtalálja épp azokat az embereket, akik hozzá hasonló problémában szenvednek. Ez leginkább a párválasztáskor (képesek elviselni minden megaláztatást is) és a pályaválasztáskor (gyakran választanak segítő, „megmentő” szakmát, lesznek szociális munkások, ápolók stb.) mutatkozik meg.
Miért főleg a nők?
A kapcsolati függő éretlen személyiség, fenti típusú döntései sem érettek, így egyszer csak jelentkezik a bánat, az elfojtás, depresszió, kiábrándultság, kiégés, boldogtalanság, bizonyítási-megfelelési kényszer, menekülés a realitás elől. Kapaszkodás például a kémiai szerekbe, vagy az önjutalmazó falánkságba... A kondependens általában olyan partnert választ – nem tudatosan - akit irányíthat, így felsőbbrendűnek érezheti magát, számára előnyt jelent, hogy a másikat okolhatja saját sikertelenségéért, felmentheti magát, ezáltal elfogadható önértékeléshez juthat.
A kodependencia jellemzően női betegség. Valószínűleg ennek az a társadalmi elvárás az oka, mely szerint a nő, az anya minden körülmények között tartsa össze a családot. Hányszor hallhatjuk a fodrásznál, a munkahelyünkön a panaszt: gyötrelem minden párkapcsolatom. Ha meg egyedül maradok, jön a depresszió… vagy értsd meg, szüksége van rám, nélkülem elveszne vagy de hát mi lenne vele nélkülem? Mániákusan próbálnak társra lelni, ám ha ez sikerül, máris kezdődik a reszketés: mikor hagy el?
Ám a kapcsolati függők nem csak a férfi-nő relációban okoznak önmaguknak – nem szándékosan – szenvedést, hanem családtagjaik esetében is igaz: számukra nélkülözhetetlen az érzés, kényszeresen, betegesen vállalnak felelősséget akár az egész világért, önmagukat leszámítva.
Romboló kapcsolat, de hol a határ?
A környezetük felett állandó kontrollra törekszenek, hiszen ha valakik, hát ők aztán tudják, mi jó a másiknak. Ugye, Ön is ismer anyákat, akik felnőtt korban lévő gyermekeik kezét nem engedik el? Tetszetős indokokat találnak ki, irracionálisak, de mutatósak a magyarázatok.
A romboló kapcsolatban élők számtalan problémával, pszichikaival, pszichoszomatikussal küzdenek. Ezeknek a hátterében csak a tapasztalt szakember ismeri fel a társfüggőséget. Pedig ez a betegség (?) kezelhető, ráadásul egyedül is. Az már veszélyes tévedés, ha gyógyszeres terápiát javasol valaki, mert akkor tényleg és könnyen függővé válhat.
Vajon hol a határ a természetes és normális „szükségem van valakire, akinek szüksége van rám” és a kóros „pszichikai parazita” között? És vajon hazánkban, ahol közel egymillió alkoholistával, tizenötezer kábítószeressel élünk együtt (az egyéb függőkről nem is beszélve) vajon hány kodependens gyötrődik közvetlenül körülöttünk anélkül, hogy betegségéről és a gyógyulás lehetőségéről bármit is sejtene?
Kép: www.foter.com
Előző hír
Dolgozni a gyerek mellett napi 4 órában
Következő hír
Kávékultúra
LEGOLVASOTTABB
100 ezer forintos iskolakezdési támogatás: kik kaphatják meg, és mikor érkezhet?
A bejelentés szerint gyermekenként összesen 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást kaphatnak azok a családok, ahol a tanévkezdés különösen nagy anyagi terhet jelent. A támogatás célja, hogy a gyerekek ne induljanak hátrányból szeptemberben csak azért, mert a családjuk nehezebb helyzetben van.
„Csak pár évre maradok otthon” - sok anya csak 15 év múlva jön rá, mit veszített el
Sok negyvenes anya ma azzal szembesül, hogy éveken át otthon tartotta a családot, nevelte a gyerekeket, intézte a láthatatlan feladatokat, most pedig, amikor visszatérne a munka világába, úgy érzi: a "csak pár év szünet" valójában egész karriereket sodort félre.
Egy szétszórt anyuka 3 szabálya, melyek révén a kacatok 90 százalékától megszabadult
A rendetlenség nemcsak a lakásban foglal helyet, hanem a fejünkben is. Egy édesanya most megmutatta, hogyan sikerült három gondolatváltással megszabadulnia a felesleges holmik 90 százalékától - és közben visszaszereznie a nyugalmát. Ezek egyszerű, bárki számára bevethető gondolatváltások.
Több tanárnál találtak mellrákot ugyanabban a középiskolában: vizsgálódik a közegészségügy
Több női tanárnál diagnosztizáltak mellrákot vagy rákmegelőző állapotot egy massachusettsi középiskolában az elmúlt években. Az iskola közegészségügyi vizsgálatot kért, miközben a hatóságok és a vezetés is óvatosságra int: egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy az épület közvetlen veszélyt jelentene.
Szép lánynevek, amelyeknek meglepően baljós jelentése van
Van, hogy egy név első hallásra finom és különleges, a jelentése vagy a hozzá kapcsolódó történet mégis egészen más hangulatot ad neki.
.jpg){kind=small}
betöltés...