Tévhitek az autizmus körül

Amikor legutóbb az autizmusról írtam, többek között a következő megjegyzéseket kaptam:

• a leírtak alapján mindenki egy kicsit autista
• szinte az összes kamaszra rá lehet húzni ezeket a tulajdonságokat
• hasonló tünetei vannak annak is, aki befelé forduló típus
• mire jó, ha van papírod róla, ezzel megoldódnak a problémáid?

Az autizmus pervazív idegi-fejlődési rendellenesség. A pervazív azt jelenti, hogy az egész személyiséget áthatja ez a neurotipikustól (nem-autista, többségi idegrendszeri fejlődés) eltérő állapot.

Nincs olyan, hogy kicsit autista. Vagy az, vagy nem. Lehetnek autisztikus tüneteid bizonyos életszakaszokban, amikor több nyomás nehezedik rád vagy traumatikus események érnek, de ettől még nem leszel autista.

A kamaszok jellemzően több autisztikus tünetet mutatnak, mert alapvetően „lázadnak a rendszer ellen”, általában hisztisek, hangosak, gyakran kiborulnak, vagy éppen teljesen befelé fordulnak és nem beszélnek az őket érintő nehézségekről. Ettől viszont még nem lesz valaki autista.

A lényeg itt azon van, hogy az autizmus nemcsak egy életszakaszt érint, hanem egész életre szól. Nem lehet „kigyógyulni” belőle, eltüntetni egy varázsütésre, hiszen nem betegség, hanem egy eltérő neurológiai állapot.

Máshogy van drótozva az agyad, ezért teljesen máshogy látod a világot, mint az emberek többsége.

Sokan mondják, hogy ha speciális diétát tartasz, meg lehet gyógyulni az autizmusból. Hát ez csodás, akkor holnaptól én is diétázok, elhagyok ezt-azt az étkezésemből, és nemsokára már nem is leszek autista. :) Elképzelhető, hogy bizonyos tünetek mérséklődnek, például kevésbé leszel ingerlékeny, de az tuti biztos, hogy az autizmusod nem fog elmúlni attól, hogy elhagyod a glutént és a tejet az étkezésedből. Nem tud elmúlni, mert idegrendszerileg van beléd kódolva, amire vajmi keveset hat az étkezésed.

Attól, hogy rád is igaz 1-2 tulajdonság, még nem leszel autista

Attól, hogy befelé forduló típus vagy, és nem szeretsz annyira szocializálódni, társaságba járni, még mindig nem leszel autista. Ott kell lennie még nagyon sok tünetnek, ami együtt meghatározza azt, hogy megállapítható-e az autizmus az esetedben.

Az autizmus spektrumzavar megállapítása nem ránézésre történik, hanem komoly, többlépcsős vizsgálatokat (beszélgetés pszichológussal, neurológus-pszichiáterrel, intelligencia-teszt, személyiség tesztek, stb.) követően kaphat az ember autizmus diagnózist. Szóval nem is lehet megállapítani senkiről 5 perc alatt, ránézésre, hogy autista-e vagy sem. Meghatározott diagnosztikai kritériumoknak kell megfelelned, hogy autizmus spektrumzavar diagnózist kapj, nem elég, ha bizonyos területeken autisztikus jeleket mutatsz. Attól, hogy 1-2 tulajdonság igaz rád is, nem leszel kicsit sem autista. Annyira jó lenne, ha nem hallanám többet ezt a mondatot, mert már nagyon unalmas :)

"Nem is látszik rajtad" - csak ezt ne...

Van még egy örök kedvenc beszólásom: a „nem is látszik rajtad”. Mintha legalábbis az autizmusnak egyértelmű külső jelei lennének. Az a baj ezzel a megjegyzéssel, hogy

azért mondják, hogy megnyugtassanak, hogy egész „normális” vagyok, vagy hogy csökkentsék a kínos helyzetet, amit ők élnek át, de mindeközben igazából kétségbe vonják azt, aki vagyok. Mintha szégyellnem kellene magam az autizmusom miatt, és el kellene titkolni, nehogy más is megtudja.

Meg persze benne van ebben a megjegyzésben az is, hogy mennyire örül, hogy ő nem érintett, ezzel tolja el magától az egész történetet. És ami a legfájóbb, hogy ez a megjegyzés nagyon bántó az összes autizmus spektrumon elhelyezkedő más autistával szemben is, mintha ők kisebbrendűbbek vagy fogyatékosabbak lennének, mert rajtuk sokkal jobban látszik az autizmus…

Autizmusra utaló tünetek

Leírom azokat a tünetek, ami alapján gyanakodhatsz, hogy esetleg rajta vagy a spektrumon, én ezeket éreztem egész életemben:

• kívülállónak érzed magad, mintha valamilyen másik bolygóról csöppentél volna ide
• valahogy úgy érzed, hogy nehezen tudsz másokhoz kapcsolódni
• sokszor van olyan érzésed, hogy senki sem ért meg, de te sem érted a körülötted lévőket
• teljesen más dolgokat tartasz fontosnak az életben, mint az emberek többsége, máshogy épül fel az alap értékrended
• gyakori, hogy állandóan megy a fejedben egy mozi, szeretsz álmodozni
• fotografikus a memóriád, képekben gondolkodsz vagy jegyzed meg a dolgokat
• sokszor merülsz el a fantázia világában, ami egyfajta menekülés a valóságtól, ahol nem érzed jól magad
• túl őszinte vagy, ami miatt sokan bunkónak, tapintatlannak tartanak, pedig te csak kimondod a színtiszta igazságot (amit sokan nem szeretnek hallani :) ).

A spektrum nagyon széles, ezért mondjuk, hogy ha egy autistával találkozol, az annyit jelent, hogy egy autistával találkoztál. Egy másik autista pedig akár teljesen eltérő tulajdonságokat, viselkedésformákat mutathat. Pontosan azért, mert ez egy spektrum annak mindenféle színével együtt. És természetesen mindenkinek más az alaptermészete, személyisége, ami tovább árnyalja a képet.

Az autizmus genetikailag öröklődhet, ezért ha valamelyik felmenőd kapott már diagnózist, akkor van esélyed rá, hogy te is érintett leszel, de ez persze nem biztos. Sok tényezőnek kell összeállnia, hogy az idegrendszered eltérően fejlődjön. Ami rossz hír, hogy ha a szüleid, vagy valamelyikük érintett, kicsi a valószínűsége, hogy felismerik, mi a problémád, hiszen ők maguk is hasonlóan furcsák, mint te magad. Szóval nem fog nekik nagyon feltűnni, hogy te másmilyen vagy, mint az átlag, hiszen a saját szűrőjükön nézve téged teljesen „normálisnak” tűnsz :) (ez szintén saját tapasztalás).

Ha felmerül benned a gyanú, hogy neked vagy valakinek a környezetedben autizmus spektrumzavara van, mindenképpen járj utána. Az a legjobb, ha szakemberek megerősítik vagy kizárják az autizmust. Semmiképpen ne söpörjétek a szőnyeg alá, mert később sokkal nagyobb károkat tud okozni az egyén életvitelében és személyiségében (ahogy az az esetemben is történt a késői diagnózissal).

Igen, nagyon fontos a diagnózis, és nem azért, mert egycsapásra megoldódnak a problémáid, hanem azért, mert megérted önmagad, fény gyúl az alagút végén. Kapsz egy viszonyítási rendszert, ami segít, hogy milyen úton menj tovább. Én azt éreztem, hogy egy új életet kaptam, de erről majd egy másik írásomban…

Kívánom mindenkinek, aki furcsaságaira válaszokat keresve eljut az autizmus diagnózisig, hogy ugyanazt a felszabadulást érezze a lelkében, amit én éltem át pontosan 2 évvel ezelőtt. Helyrekerült minden magammal kapcsolatban, így el tudtam indulni egy olyan önismereti úton, ami már nem félrevezet, hanem irányt mutat. Tudom, hogy ma nem lennék itt és nem írnám a Kontroll-Álom blogot, ha nem derül ki, hogy autista vagyok.

Az autizmus nem elvesz, hanem hozzátesz valamit az életemhez, hiszen különleges szemmel tekintek a világra, mely így jobban feltárja titkait. Arra a világra, ami már nem kizár magából, hanem befogad, mert most már tudom, hogy helyem és küldetésem van.

Remélem, hogy az, ahogy látom a világot, másnak is érdekes lehet, és az írásaim hozzásegíthetik az embereket ahhoz, hogy megértőbben, elfogadóbban, könyörületesebben álljanak az autista emberek közösségéhez. Mert számunkra ugyanúgy otthon ez a Föld, mint bárki másnak…

Forrás: Kontroll-Álom / Facebook
Indexkép: Depositphotos.com