Fotó: Örkény Színház Kiváló dolgozók című előadásából örkényszinhaz.hu

Ilona, idézzük fel azt a pillanatot, amikor a beteg hozzátartozója azzal szembesül, hogy családtagja ettől a perctől fogva állandó ápolásra fog szorulni.

Sajnos, a gyógyító csapat munkáját nem kíséri mindig teljes siker, sokszor megmentjük a beteg életét, de a korábbi életminőségét nem tudjuk visszaadni. Az ilyen beteg hosszú évekig ápolásra szorulhat.
A család számára óriási dilemma, hogy hogyan oldják meg a tartósan beteg szülő, nagyszülő ellátását. Erre nagyon nehéz jól felkészülni.
Kézenfekvőnek tűnhet, hogy az állam gondoskodjék az ilyen betegekről, ám az én tapasztalatom az, hogy a tartós ápolást nyújtó állami intézmények nem túl magas szakmai színvonalon működnek.
Ezeket az intézményeket ma már nem hívjuk "elfekvő"-nek, hivatalosan ápolási osztály a nevük. Az állami idősotthonokban lévő fekvőbeteg részlegek sem jobbak, szerény a költségvetésük, kevés az ápolást segítő eszköz, alig foglalkoztatnak szakképzett ápolót, a személyzet többsége pedig kiégett. Nem mindenki képes nyugodt szívvel ilyen helyen hagyni a beteg hozzátartozóját.

Mi lehet a másik lehetőség?

A család maga is vállalkozhat az otthonápolás megvalósítására. Ez nagy teher, felelősség, ezt minden családtag átérzi. Különösen a Covid járvány miatti ágyfelszabadítások miatt vált kiélezetté ez a probléma. Ahhoz szeretnék egy kis útmutatót adni, hogy miképpen biztosítsunk méltó életet szerettünk számára, anélkül, hogy gazdaságilag, vagy emberileg belerokkannánk.

Van-e rá mód, hogy intézményes ellátás mellett próbáljunk beteg családtagunknak mindent megadni?

A következő lehetőségünk van: megkérjük a kórházi kezelőorvost, hogy tartsa még benn a beteget néhány hétig. Az új egészségügyi törvény értelmében ezt hálapénzzel biztosítani már bűncselekmény lenne, így ez egyre kevésbé járható út. Ha mégis sikerül elérni, csak néhány hetet, vagy néhány napot nyerhetünk, hisz a kórházi ágyak száma véges. A nyert idő alatt azonban betegünk profi ápolásban részesül, és van időnk a továbbiakra felkészülni. 
További lehetőség még, hogy a tartós ápolást biztosító intézményben saját ápolót fogadunk a beteg mellé, aki csak vele foglalkozik. Ezt az egészségügyi törvény lehetővé teszi. Ez az ápoló nem az intézmény alkalmazottja, nekünk kell őt megtalálnunk, és az anyagiakról megállapodni vele.
Nagy segítség lehet a betegnek és a családnak is, hogy szakképzett ápoló van jelen a betegágy mellett, aki napi rendszerességgel megmosdatja, ágyneműt cserél, segít az etetésnél, ágytálazásnál. Egy olyan osztályon, ahol 30-40 betegre jut egy ápolónő, ott még arra sincs elég kapacitás, hogy a gyenge fizikumú beteget megitassák, fennáll a kiszáradás veszélye.
Ennek a választásnak az a hátránya lehet, hogy a fogadott ápolónő konfliktusba kerülhet a kórházi ápolókkal, akár szakmai féltékenység miatt, vagy nehezményezhetik, hogy a fogadott ápoló használja a kórházi eszközöket. Ennek elsimítására jó, ha készülünk.

Mit tehetünk még, ha szerettünket intézményben ápolják?

Például megtehetjük, hogy mi magunk minél több időt töltünk vele. Így tudjuk az érdekeit képviselni a személyzet felé, jelenthetjük számára az összeköttetést a külvilággal, segíthetünk neki tartalmasan élni, lelki leépülését megelőzni. Így a beteg kevésbé szakad el a családjától, szeretetet, motivációt kap. Többen, felváltva is vállalhatják az "ügyeletet", minden szeretet számít.

Mi a helyzet, ha magánintézményt választunk?

Ezek általában olyan idősek otthonában vannak, ahol van fekvőbeteg részleg is. Itt szakképzett betegápolók dolgoznak, és az orvos is elérhető. Hátrány viszont, hogy sokaknak elérhetetlen áron van, több millió forint lehet a "beugró" és még ezen felül havidíj is van, ami meghaladhatja az átlagkeresetet. Mellette még ott a lelkiismeret furdalás, hogy cserben hagytuk, idegenekre bíztuk a beteget. Ha így alakult, látogassuk minél gyakrabban!

Ha kellően elszántak vagyunk, otthon is ápolhatjuk a beteg hozzátartozót. Ehhez milyen tanácsot tudsz adni?

Nagyon át kell gondolnunk, milyen ellátási szükségletei vannak a betegnek, és ahhoz próbáljuk igazítani a lehetőségeinket. A következő szempontokat kell mérlegelnünk: igényel-e 24 órás felügyeletet, mert pl. demens, és nem alszik, hanem éjszakánként járkál és megsérülhet, vagy éjszaka is szükséges tisztába tenni, ágyban mozgatni.
Ilyen esetben érdemes külső segítséget igénybe venni ápoló, vagy szociális gondozó személyében.
Ha napi tisztálkodásban, étkezésben kell segíteni, az szociális gondozóval megoldható, ha infúzió, szonda, katéter van, esetleg sztómás a beteg, ápoló segítségét kell igénybe venni. Szociális gondozót az önkormányzatnál kell igényelni, ápolónőt a házi orvostól, aki a társadalombiztosítás terhére tud kiírni otthoni szakápolást. Az ápoló csak a beavatkozás idejére látogatja a beteget.

Miről kell nekünk gondoskodni?

A tartósan fekvő beteg részére érdemes speciális betegágyat biztosítani, melynek támlája és magassága állítható. Az interneten lehet ilyen ágyat használtan is rendelni, melyet házhoz is szállítanak. Járó beteg esetében fel kell mérni, hogy a lakás mennyire akadálymentes, különös tekintettel a lépcsőkre, küszöbökre, billenő bútorokra, szőnyegekre, üvegezett ajtókra, ezek veszélyt jelentenek a nehezen mozgó embernek.
Ha járókerettel jár, vagy kerekesszékes, szükség lehet az ajtók kiszélesítésére, fürdőszoba átalakítására.

Az akadálymentesítésre lehet állami segítséget kérni. Kiegészítő eszközökre is szükség lehet, mint pl. a WC magasító, kapaszkodó, csúszásgátló szőnyeg, ezek némelyikét a szakorvos írhatja fel. Ápolást segítő eszközöket bérelni is lehet. Fontos, hogy az idős beteget megszokott otthonában ápoljuk, mert az ismerős környezet nagyon pozitív hatással lehet rá.

A családtagok védelme szempontjából mit tudsz tanácsolni?

Mérlegelni kell, hogy ki tud részt venni az ápolásban. Persze kell lenni egy "bázis" hozzátartozónak, aki a munka oroszlánrészét vállalja, de többen segíthetnek neki. Egy személynek ez hosszútávon nagyon megterhelő. Ha valakinek otthon kell maradni a beteggel, feladva addigi munkáját, ápolási díj illeti meg őt. Ennek ideje munkaviszonynak számít, maga az összeg azonban nem túl magas.

Felvehetünk a saját munkaidőnk idejére fizetett ápolót, ezt saját zsebből kell fizetni. Léteznek otthonápolási szolgálatok, melyek ápolók és gondozók közvetítésével foglalkoznak, ezek drágák, de cserébe megbízható ápolót kapunk.
Ismeretségen keresztül is kereshetünk szakképzett személyt, és vannak olyan kórházi ápolók, akik vállalnak otthonápolást, ott is érdemes kérdezősködni. Ez már több rizikót jelent, hiszen nem ismerjük őt, érdemes közösen kialakítani, hogy miben szükséges és hogyan kell segítenie.
Érdemes csak annyi időre és olyan feladatokra ápolót fogadni, amennyi feltétlenül szükséges. Főzést, takarítást, mosást lehetőleg ne bízzunk rá, felesleges luxus erre szakképzett ápolónőt alkalmazni.

Hogyan beszéljünk a gyereknek az új helyzetről?

Érdemes a teendőkbe a gyereket is bevonni. Minél nagyobbak, annál inkább. A kisebbek is tölthetnek időt a betegágy mellett, üde beszélgetésük, csacsogásuk színt visz az elesett állapotú családtag életébe. A kisgyerek elfogadóbb, természetes lesz számára a későbbiekben, hogy van olyan élethelyzet, amikor az ember másokra szorul. Nagyobb gyerekek felolvashatnak a betegnek, odavihetik az ágyhoz, amire szüksége van. A gyerekek számára jó példa, ha látják, a szüleik hogyan gondozzák idős családtagjaikat, és ők is hasonlóképpen tesznek, ha az ő szüleiknek lesz szüksége segítségre.

Mi az, amire még mindenképp gondolnunk kell?

Fontos tudni, hogy az otthoni ápolást végző családtagot hosszú távon ugyanúgy veszélyezteti a kiégés, mint más profi segítő foglalkozásút. Ezért a család többi tagjának támogatni kell őt abban, hogy lelkileg-fizikailag regenerálódni tudjon.
Legyen lehetősége elmenni otthonról, nemcsak ügyintézés miatt, hanem kikapcsolódást jelentő programokra is.

Az otthonápolás gyönyörű emberi kihívás, mindenki számára tartogathat előnyöket. Elsősorban a betegnek, mert olyan szeretetteljes gondoskodást kap saját megszokott környezetében, amelyre egy intézmény soha sem képes.
Az ápolást végzőknek ez a feladat embert próbáló, de különleges élményt ad. Új képességeket fedezhet fel magában, például határozottan tudja érvényesíteni a beteg érdekeit mások előtt. Hozzátartozójával addig nem ismert, bizalmas, mély lelki kapcsolat alakulhat ki, egymást az új helyzetben jobban megismerhetik. Több idejük van elbeszélgetni, új megvilágításba kerülhetnek múltbéli események, megerősödhet egymás iránti megértésük, szeretetük.