Láthatatlan sebek: az érzelmi bántalmazás éppolyan nyomot hagy, mint a verés

Kercsó Dorottya - 2020-05-12
Nem csak nadrágszíjjal lehet súlyos sebeket okozni a gyereknek: a folyamatos kiabálás, az elhanyagolás, a megalázó helyzetekbe sodrás vagy az érzelmi igények semmibe vétele éppolyan drámai hatást gyakorol a gyermek későbbi életére, mint a fizikai bántalmazás, és aki így nő fel, nehezen lesz ép felnőtt.
Láthatatlan sebek: az érzelmi bántalmazás éppolyan nyomot hagy, mint a verés
  • Az apa minden este iszik, majd hangosan üvölt és fenyegetőzik
  • Az anya egész nap a telefonján lóg, és nem reagál a gyerek közeledési próbálkozásaira
  • A tanár az egész osztállyal kinevetteti az olvasási nehézségekkel küzdő diákot
  • A szülők rendszeresen a gyerek előtt veszekednek, verekednek    
  • A szülő új házastársa látványosan semmibe veszi a gyereket, esetleg olyanokat mond, hogy mindenkinek jobb lenne, ha ő nem lenne a képben.
  • A válófélben lévő anya vagy apa arra kéri a gyereket, hazudjon a bíróságnak, hogy ezzel befeketítse a másikat

Ez csak néhány hétköznapi példa arra, hogyan lehet a gyereken lelki bántalmazással életre szóló sebeket ejteni.


Mit jelent az érzelmi bántalmazás?

Kevesen tudják, de ma Magyarországon – elvileg – tilos a gyermek lelki bántalmazása. Az 1997-ben megfogalmazott, majd 2004-ben némileg módosított Gyermekvédelmi Törvény szerint „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.”

Ugyanakkor szinte példa nélküli, hogy egy szülőt azért ítéljenek el, mert érzelmi szempontból rosszul bánik a gyermekével. Ennek egyik oka, hogy a lelki bántalmazás még a fizikainál vagy a szexuálisnál is sokkal kevésbé bizonyítható, a másik pedig az, hogy a másik kettőtől eltérően rendkívül nehéz meghúzni a vonalat a nevelés – esetleg a kelleténél talán egy fokkal szigorúbb nevelés – és a károkat okozó bántalmazás között.

Hiszen az, ha egy szülő rákiált a gyerekére, hogy ne szaladjon át az úton, rendben van. Ha a nap 24 órájában csak üvöltözve képes vele kommunikálni, az nagyon nincs rendben. A kettő között azonban számtalan árnyalat létezik, ráadásul arról, hogy az otthon négy fala között mi történik, a külvilág nagyon ritkán szerez tudomást.


Az érzelmi bántalmazás jelei

Az érzelmileg bántalmazó otthonban felnövő gyermek nem fog magától segítséget kérni, hiszen azt hiszi, ez a normális, és minden családban hasonlóan mennek a dolgok. Az is előfordulhat, hogy a nagyobb gyerek, aki már sejti, hogy ami vele történik, nincs rendben, szégyelli a családi helyzetét, vagy magát okolja érte, így nem beszél róla.

Ezért a környezetnek érdemes nagy óvatossággal közelíteni a problémához. Főleg a pedagógusok – óvónők, tanárok – számára lehetnek egy idő után intő jelek a következők:

  • A gyerek folyamatosan a felnőtt figyelmét keresi
  • Hirtelen, magyarázat nélkül romlik az iskolai teljesítménye
  • Visszalép a fejlődésben (például az eddig stabilan szobatiszta gyermek újra rendszeresen bepisil)
  • Visszatérő, orvosi indok nélküli fejfájás, gyomorfájás
  • Szélsőségesen visszahúzódó gyermek, aki nem keresi a többiek társaságát
  • Érzelmileg nem az életkorának megfelelő szinten lévő (visszamaradott vagy bizonyos tekintetben koraérett) gyermek
  • A gyerek nem szeretne másokat meglátogatni, és arról sem akar hallani, hogy hozzájuk jöjjön valaki vendégségbe.

Ha ezek közül egyszerre több is fennáll, főleg, ha emellett a pedagógus maga is rendszeresen fültanúja annak, hogy a gyermekkel a szülő megengedhetetlen hangnemet használ, megalázó módon beszél vele, mindenképpen érdemes lépnie. Ennek lehet része a szülővel történő elbeszélgetés, a gyermek pszichológushoz irányítása, komolyabb esetben pedig a gyermekvédelmi szervek bevonása.


Az érzelmi bántalmazás következményei

Régóta tudjuk, hogy aki most bántalmaz, szinte biztos, hogy korábban maga is bántalmazott gyermek volt. Így öröklődik a rossz minta nemzedékről nemzedékre, és keseríti meg generációk sorsát.

Vannak azonban, akik nem agresszióval, hanem épp ellenkezőleg, szélsőséges visszahúzódással reagálnak az átélt gyötrelmekre. Ők azok, akik dühüket nem a környezetük, hanem önmaguk ellen fordítják. A bántalmazó otthonokból kikerült emberek nagyobb valószínűséggel fognak valamilyen mentális betegségben szenvedni, és igen gyakran rosszak a szociális készségeik, egész életükben beilleszkedési nehézségekkel küzdenek.

Nem kell azonban ebbe beletörődni. Ha tudod magadról, hogy rossz családi mintát hoztál otthonról, és azon kapod magad, hogy a gyerekeidnek akaratodon kívül is azt adod, amit te kaptál, mert mást nem tudsz, minél előbb kérd pszichológus segítségét! Ha hamar lépsz, még van rá esélyed, hogy megszakítsd az ördögi kört, és az unokáid már teljesen egészséges környezetben nőjenek fel.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: BestPhotoStudio / shutterstock

 

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2020 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media