Akárhogy is nevezzük, a szénanátha nem pusztán kellemetlen tünetek okozója; kezelés híján jó eséllyel társául szegődik az asztma!

Az allergiás nátha (szénanátha) tulajdonképpen nem más, mint az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyájának allergiás reakció által kiváltott gyulladása. Maga az allergia a szervezet egyfajta túlérzékenységét jelenti, melynek során az immunrendszer kóros reakcióval válaszol bizonyos, főként fehérjetermészetű anyagokra. Az ezekkel való érintkezés hatására immunglobulin-E antitestek seregeinek termelése kezdődik, amely antitestek funkciója az egészségre ártalmasnak „vélt” betolakodók (paraziták, illetve jelen esetben allergének) elleni védelem, egészséges emberek vérében alacsony koncentrácóban vannak jelen. A gyulladás során a szervezet valamennyi szövetében előforduló természetes anyag, hisztamin szabadul fel, amely kitágítja az artériákat és hajszálereket, és összehúzódásra serkenti a hörgőizmokat, ezzel megnehezíti a légzést, sőt, a gyomor savtermelését is fokozza. A tünetek intenzitása (pl. bőrpír, fulladás) attól függ, hogy mennyi hisztamin szabadul fel a szervezetben.

A szénanátha a leggyakoribb allergiás betegség, tünetei- tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, szem- és orrviszketés- hasonlítanak a vírusok okozta náthához, ám azzal ellentétben nem múlnak el egy-két hét alatt. A tünetek nem ritkán fejfájással, alvászavarral, fáradékonysággal egészülnek ki, a beteg nehezebben összpontosít, mindez zavarhatja a munkavégzést, nem utolsó sorban pedig rossz közérzetet eredményezhet. Az allergiás náthát legtöbbször pollenallergia okozza, ez esetben a betegség évszakokhoz kötött, de a tünetek akár egész éven át elkísérhetnek bennünket, ilyenkor a környezetünkben folyamatosan jelen lévő anyagok (pl. háziporatka) az allergének. A betegség bármely életkorban felbukkanhat, az allergiára hajlamos emberek többségében először ételallergia jelentkezik, majd bőrallergia, ezt követi a tüdő, illetve a felső légutak megbetegedése- ezt hívják az orvosok allergiás menetelésnek.

A szénanáthás betegek megfelelő kezelése alapvető fontosságú, ugyanis a betegség az asztma rizikófaktorának tekinthető! A rhinitisben szenvedő betegek szervezetében többszörös eséllyel alakulhat ki az asztma, amely a szénanáthához hasonlóan a légutak allergiás alapon történő folyamatos gyulladását jelenti; allergiás rhinitis esetén a felső légutak, asztmánál pedig a hörgők válnak érintetté, közösek továbbá az allergiás reakciót előidéző tényezők is.

Ha az említett tüneteken kívül köhögés, főként éjszakai köhögés nehézlégzés, visszatérő, sípoló légzés, mellkasi feszülés is jelentkezik, továbbá, ha a betegség akadályozza a munkavégzést, a szabadidős tevékenységet, a sportolást, akkor mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy a szénanátha mellett nem alakult-e ki asztmás megbetegedés! Mi több, szénanáthában szenvedő betegek kezelésekor javasolt rutinszerűen ellenőrizni az alsó légutak állapotát, s ha szükséges, megkezdeni a felső és az alsó légutak egyidejű, kombinált kezelését. Szerencsére, több allergiás nátha és asztmagyógyszer között itthon is hozzáférhető olyan hormonmentes készítmény, amely mindkét betegség eredményes karbantartását lehetővé teszi. Néhány országban léteznek olyan betegprogramok is, melyek a tartós terápia betartásában nyújtanak segítséget.

Tartós szénanátha esetén pontosan mondjuk el panaszainkat háziorvosunknak, ő adhat beutalót a tüdőgyógyászhoz vagy allergológus szakorvoshoz asztma irányú kivizsgálásra! Az asztmagyógyszereket a szakorvosok javaslatára kaphatjuk meg.

Ne nyugodjunk bele tehát napi korlátainkba, van lehetőség panaszmentes, teljes életet élni.

Felhasznált irodalom:
Dr. Bittera, Dr Kadocsa: Szénanáthás a gyermekem, Springmed, 2003.
Dr. Herjavecz Irén: Az allergia rejtélye, Springmed, 2003.