„Az evés zavarainak két klasszikus formáját ismerjük. Egyikük a kóros lesoványodással járó anorexia nervosa, a másik pedig a túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető bulimia nervosa. Ezek a zavarok az utóbbi évtizedekben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmét élvezik, egyrészt mert gyakoriak (a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4%-át érintik), másrészt az anorexia halálozása magas (a betegek 8%-a tíz éven belül meghal). Az anorexia 12-18 éves életkor között indul, a bulimia néhány évvel később jelentkezik." - tudjuk meg dr. Túry Ferenctől. „A még fejlődésben lévő szervezetet az evés zavarai kifejezetten megterhelik. Az anorexiában szenvedőket leggyakrabban a következők érhetik: a normális menstruáció elmaradása, kiszáradás miatti veseelégtelenség, izomgyengeség, gyomorproblémák, csontritkulás, szívritmuszavar. A bulimiás betegek pedig olyan egészségügyi ártalmakkal nézhetnek szembe, mint a fogzománc pusztulása, az erőltetett hányástól a torok, a nyelőcső, a gyomor kisebesedése, székrekedés, a hányás okozta káliumvesztés miatt szívritmuszavar. Nem elhanyagolható az a tény, hogy az anorexia és bulemia nervosa mellett az utóbbi időben már a túlsúlyosságot is az evés egyik zavaraként tartják számon, ugyanis az elhízásnak is sokkal inkább lelki, mint közvetlen testi okai vannak.” - teszi hozzá Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója.

A fiúk mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg az evés zavaraiban. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, hiszen a lányok azok, akiket kulturális nyomás ér a

karcsúságideál jegyében. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek. Korunk betegségének felismerését továbbá az is megnehezíti, hogy a régebbi időkben szinte egyértelmű volt, hogy míg a jómódúak pocakosak és kerek pirospozsgás orcával falják az életet, addig a szegény ember az, akin lóg a nadrág és arca beesett. Ma viszont az evészavarok a felső-középső társadalmi rétegek betegségei, ami szintén a társadalmi-kulturális háttér fontosságára utal.

„A szülők vagy más családtagok felfigyelhetnek a lesoványodásra, a furcsa étkezési szokásokra, vagy arra, hogy az étkezések után hosszú időt tölt a fiatal gyerek a WC-ben, esetleg hányás nyomai fedezhetők fel. A viselkedés is megváltozik, kényszeres szokások, tökéletességre törekvés, túlzott testedzés tűnhet fel. Ilyenkor pszichiáterhez érdemes fordulni elsősorban. Nagy szerepe lehet a felismerésben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt fordulnak, vagy a fogorvosoknak is.” - mondja Dr. Túry Ferenc.

De vajon mi okozhatja az evés zavarait?
„Többféle tényezőnek van szerepe. Van, akinek hajlama van rá (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló problémák, vagy a fentebb említett karcsúságideál szerepe). Emellett az evészavart családi feszültségek (az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb.), vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás is kiválthatja. A már kialakult zavart pedig a betegségfenntartó tényezők, mint például az alultápláltság biológiai következményei stabilizálják” - adja a választ Dr. Túry Ferenc.

Az evészavarok kezelésében a legelső lépés, hogy megtaláljuk azt, aki segítségre szorul, ugyanis a legtöbben titkolják és tagadják problémájukat. Ezután jön az egyik legnehezebb lépés: az evészavarral küzdő fiatal motiválása és annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szüksége. Ebben a családnak van nagy szerepe, hiszen aki éppen benne van a betegségben, nem képes

reálisan megítélni, hogy állapota mennyire súlyos. Az enyhébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a betegnek kórházban a helye.

„A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van. Az előbbiek között a depresszióellenes gyógyszerek emelendők ki, ezek bulimiában hasznosak, de megfelelő pszichoterápiás ellátás mellett alkalmazva. A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas a tünetek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek jelentésének, tudattalan céljának megfejtése. A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel kapcsolatos szokások, gondolatok újraformálásával, újratanulásával dolgoznak hatékonyan. Ezeknek a terápiáknak hatékony kiegészítői lehetnek a testképzavart mérő szoftverek. Ezek lényege, hogy a digitális fotón készült egésztest-felvételt számítógéppel lehet torzítani (kövér és sovány alakot fokozatosan kialakítani), s valódi mérettel összevetve százalékosan kifejezni a félrebecslést. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók.” – mondja el a kezelések lehetőségeit Dr. Túry Ferenc, majd hozzáteszi: „A kezelés minden formájában a kezelővel való folyamatos együttműködés és a család bevonása lényeges. Az utógondozás teljes gyógyulás után már nem szükséges, ilyen esetekben a visszaesés kevéssé valószínű, a volt betegek teljes értékű életet élhetnek, szülhetnek, stb. Ha viszont még fennállnak bizonyos panaszok és tünetek, rendszeres pszichológiai tanácsadás szükséges lehet. Ennek modern formája az internetes tanácsadás, vagy az önsegítő csoportok működése.”

Az evészavarral küzdő betegek mintegy fele meggyógyul, egynegyedük javul, de még tünetekkel küzd, egynegyedük viszont krónikus betegségként viszi magával problémáit.

Ma Magyarországon a 14 éven aluliak közül országos szinten évente 100-140 ezer gyermek igényel rövidebb-hosszabb ideig rehabilitációs ellátást. A gyógyítás egy olyan területéről van szó, ami kevéssé van fókuszban, hiszen a legtöbben csak az életmentés pillanatát és a kórházi tartózkodás idejét gondolják el, ha orvosi beavatkozásról van szó. Éppen ezért a K&H gyógyvarázs idei pályázati kiírásának fókuszterülete a csecsemő-, és gyermek rehabilitáció - mint például mozgás rehabilitáció, neurológiai rehabilitáció, pszichiátria rehabilitáció, evészavar rehabilitáció.
„Bár az evészavar manapság kedvelt köztéma, mégis úgy gondolom, nem lehet róla eleget beszélni, hiszen egy olyan alattomos pszichés betegségről van szó, melyet, ha nem ismernek fel idejében és nem kezelik megfelelően, akkor visszafordíthatatlan fizikai következményekkel jár. Ráadásul leginkább a tiniket érinti, akiknél, jól tudjuk, ez az a kor, amikor testileg és lelkileg igen sebezhetőek, és amikor a legnagyobb szükségük van a támogatásra. A rehabilitáció fontossága éppen abban áll, hogy nem eresztjük el a kezüket a teljes gyógyulás pillanatáig.” - tette hozzá Dr. Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója, a K&H gyógyvarázs zsűrijének tagja.

Az információs anyag összeállítása a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének szakértői segítségével, és a K&H gyógyvarázs program együttműködésével készült.

betöltés...