Minden évben február 4-én tartják meg a Rák Világnapját, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy sok mindent tehetünk a daganatos betegségek ellen. A rák elleni küzdelemnek éppúgy része a megelőzés és az ismeretek terjesztése, mint a betegellátás.

Globális szinten évente mintegy 10 millió ember hal meg daganatos betegség következményeként¹, és a szakemberek becslése szerint ez a szám 2030-ra 13 millió is lehet¹, ha nem teszünk ellene semmit. A daganatos betegségek közül a tüdőráknak a legnagyobb az aránya, 11,6%-kal², de a daganatos betegségek okozta haláleseteknek már 20%-áért felelős a tüdőrák². Az Európai Unió országai közül lakosságarányosan sajnos Magyarországon a legmagasabb a tüdőrák okozta halálesetek száma (2019-es adat³).

A tüdőrákos megbetegedések 85%-a a dohányzásra vezethető vissza⁴, és ez azt is jelenti, hogy a tüdőrák megelőzésének leghatékonyabb módja a dohányzás visszaszorítása. A dohánytermékek árának az elmúlt években tapasztalt drasztikus emelkedése és a dohányzás tiltása a vendéglátóhelyeken eredményezett némi csökkenést a dohányosok számában Magyarországon is, de a füstölők tábora, azaz a tüdőrák szempontjából a legnagyobb kockázatnak kitett csoport még így is riasztóan nagy: a felnőtt férfiak több mint egynegyede, a felnőtt nők több mint egyötöde dohányzik rendszeresen⁵.

A dohányzásról leszokni igen nehéz. A dohányosok nagyobb része le akar szokni, tervezi, hogy nekivág, és mindannyian ismerünk olyan dohányosokat, akik már legalább egyszer megpróbálták letenni a cigarettát, de kudarcot vallottak. A legkülönbözőbb módszerekről lehet hallani, amelyek segítik a leszokást, és minden bizonnyal számos esetben ezek a módszerek is hozzájárultak ahhoz, hogy valaki sikeresen megszabaduljon a káros szokásától. De mind a mai napig egy olyan módszer sincs, amely könnyűvé tenné a nikotinfüst elhagyását, és ezáltal tömeges, áttörő eredményt ért volna el. Semmilyen függőséget nem lehet gyorsan és szenvedésmentesen megszüntetni, a dohányzás sem kivétel.

A legjobb, ha valaki el se kezdi a dohányzást, és társadalmi szinten is valószínűleg az az egyik leghatékonyabb módja a dohányzás visszaszorításának, ha az „utánpótlást” sikerül visszafogni. A dohányzók döntő többsége fiatalon kezd el füstölni, olyan időszakban, amikor még a szüleikkel élnek, vagy legalábbis még rendszeres és gyakori a kapcsolatuk velük. Ilyen értelemben a szülő feladata is, hogy hatni próbáljon az akár már felnőtt gyerekére, például azzal, hogy rendszeresen figyelmezteti őt a dohányzás nyilvánvaló ártalmaira, arra, hogy milyen nehéz egy már kialakult függőségből visszajönni, vagy akár arra, hogy mennyibe is kerül anyagilag a rendszeres dohányzás. Az egészségtudatosságot növeli, ha egy fiatal dohányost rávesz a családja vagy a baráti köre, hogy járjon szűrővizsgálatra. A szűrővizsgálatok lehetővé teszik, hogy korai szakaszában felismerjenek egy esetlegesen kialakuló betegséget. A dohányosokat nemcsak a tüdőrák, hanem például a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) is fenyegeti, amely esetében szintén nagy jelentősége van a korai felismerésnek. Mindamellett egy szűrővizsgálat elgondolkodtat egy alkalmi dohányost is, hogy milyen káros következményei lehetnek a rossz szokásának.

Csodaszer egyelőre nincs a dohányzás ellen, de bíztató fejlemények igen: több európai országban is stabilizálódott vagy csökkent a dohányosok száma az elmúlt két évtizedben⁶. Az eredmények mögött éppúgy vannak nemzetközi szintű szabályozások – például a dohányzás kiszorítása a vendéglátóhelyekről és közintézményekből –, mint felvilágosító programok vagy akár személyes beszélgetések. A Rák Világnapja csak egyetlen nap az évben, de rámutat arra, hogy minden szinten van értelmük a folyamatos erőfeszítéseknek, mert az eredmények emberi életekben mérhetőek.