Mi az a hisztamin?

A hisztamin, ahogyan a neve is mutatja, egyfajta amin, ami nitrogén heterociklust tartalmaz. Neurotranszmitter, azaz ingerületátvivő anyag és részt vesz a szervezet immunválaszának kialakításában is a gyulladásos, illetve allergiás folyamatokban. De a szakkifejezések mellett azért nézzük meg egy kicsit közelebbről is, hogy pontosan mit érdemes tudni róla!

A hisztamin minden emberi szervezetben megtalálható. A szerepe részben a sejtvédelem: képes fellépni a károsító idegen anyagokkal szemben. Illetve, ahogyan már említettük, neurotranszmitterként működik, így szerepet kap az idegsejtek közötti ingerületátvitelben. Rengeteg táplálék tartalmazza, például a sajtok, a savanyított zöldségek, egyes füstölt élelmiszerek, illetve a halak is, de vannak hisztaminfelszabadító élelmiszerek is, ilyen például az eper és a citrusfélék. Sőt, az anyagot felszabadíthatja a stressz, az alkohol és egyes gyógyszerek is – ez utóbbiak pedig közvetve a lebontását is befolyásolhatják.

Alapesetben, azaz ha nincs hisztaminintoleranciánk, nem is vesszük észre, ha megnő a szervezetünkben a mennyisége (hacsak nem nagyon nagy mértékű emelkedésről van szó). De mi a helyzet akkor, ha hisztaminintoleranciában szenvedünk?

Mit tudunk a hisztaminintoleranciáról?

A normál módon működő emberi szervezetben a diamino-oxidáz nevű enzim képes lebontani az élelmiszerekkel bevitt hisztamint. Előfordulhat azonban, hogy valakinél ez az enzim nem lép működésbe – ez lehet például egyes betegségek következménye –, vagy olyan nagy mennyiségben jutott be hisztamin a szervezetbe, hogy az enzim már nem képes azt lebontani. Ilyenkor beszélhetünk hisztaminintoleranciáról, ami lehet átmeneti és egyben visszafordítható, vagy tartós is.

A hisztaminintolerancia egy olyan tünetegyüttes, ami okozhat kipirulást, bőrkiütést és -viszketést, orrdugulást és orrfolyást, de egyéb nátháéra, illetve allergiáéra hasonlító tüneteket is. Egyeseknél hányinger és puffadás is jelentkezik, de a migrénszerű fejfájás, a szédülés és az izzadás is gyakori. Hisztaminintoleranciáról akkor beszélhetünk, ha a jellegzetes tünetek közül legalább kettő fennáll, illetve ha a panaszok hisztaminmentes diéta hatására vagy antihisztamin szedésre javulnak.

A probléma megoldása

Jó hír tehát, hogy a kellemetlen tünetek kezelhetőek; a következőkben kitérünk a hisztamindiétára és az antihisztaminok szerepére is, ám a diagnózis felállításához és a kezelési módszerek kiválasztásához szakemberhez kell folyamodnunk.

Hisztamindiéta

Aligha lehet meglepő, hogy a hisztamindiéta lényege a magas hisztamintartalmú ételek és italok kerülése. Emellett el kell hagyni azokat az élelmiszereket és adalékanyagokat is, amelyek gátolják a hisztamin lebontását vagy serkentik annak felszabadulását. Általánosságban elmondható, hogy a friss ételeknek alacsonyabb a hisztamintartalma, viszont a különböző érlelt, erjesztett táplálékoknak magasabb. Mindenesetre mielőtt belekezdenénk a diétánkba, mindenképpen konzultáljunk egy orvossal, ugyanis minden egyes hisztaminintoleráns beteg különböző, így másként reagálnak a változásokra is.

Antihisztaminok

A szigorú hisztamindiétát kiegészíthetjük úgynevezett antihisztaminok szedésével is. Mint azt az allergiások jól tudják, az antihisztamin alapvetően az allergiás tüneteket enyhíti. Ugyanis amikor valamilyen allergiás választ ad a szervezetünk, akkor benne hisztamin szabadul fel – az antihisztamin azonban csökkenti, illetve gátolja a hisztamin hatásait, például az orrfolyást vagy a viszketést.

Ha ezt a megoldást is alkalmaznánk, szintén elengedhetetlen orvoshoz fordulni, mielőtt belevágunk – ennek több oka is van. Egyrészt, hogy ma már számtalan hatóanyagú készítmény elérhető és a számunkra megfelelőt kell ezek között megtalálnunk. Másrészt a különböző általunk szedett gyógyszerek kölcsönhatásaira is figyelnünk kell – jobban mondva a szakembernek kell figyelnie rá. De az is fontos, hogy előírás szerint, megfelelő mennyiségben és kellő időtartamig szedjük a gyógyszert.

Figyeljünk a jelzésekre!

Amennyiben gyanítjuk, hogy hisztaminintoleranciával állunk szemben, fontos, hogy elegendő figyelmet szenteljünk a szervezetünk jelzéseinek! Jegyezzük meg, mely élelmiszerek fogyasztása után tapasztalunk tüneteket! A diagnózis felállításában és a megfelelő gyógymódok kiválasztásában persze úgyis szakember segítségét kell kérnünk – de legalább most már tudjuk, hogy a probléma kezelhető!