Lassan megint mindenki otthon ül és onnan végzi feladatát. A tavaszi leállás kapcsán, sok cég megtartotta a home office-t, így még mindig nagyon sokan dolgoznak a kanapén fekve. Az őszi szigorítások a 14 éven felülieket érinti leginkább a digitális oktatás miatt, ők is arra kényszerülnek, hogy egész nap a gép előtt üljenek, így a mindennapos mozgás is lecsökken. Fogalmam sincs milyen a digitális testnevelés óra, véleményem szerint csak a gyereken múlik végrehajtja e. Nincs sok tapasztalatom a serdülő gyerekekkel, de a Vendégeim egy részétől tudom, hogy nem könnyű őket rábírni olyan dolgokra, amit nem éreznek magukénak. A testmozgás igénye, hacsak egészen pici korában nem alakult ki, akkor ebben a korban már nagyon nehéz befolyásolni. Nekik ebben az életszakaszban a mozgás nem fontos, viszont a mozgás hiánya a későbbiekben gondot okozhat. (Természetesen a túlterhelés sem jó, azonban ez a cikk erre nem terjed ki.) Az iskolába továbbra is járó gyerekeknek, sincs minden esetben „normális” testnevelésórájuk sok helyen, persze ez attól függ számunkra mit jelent a normális testióra.

Akárhogy is van az ülés rossz hatással van mindenkire, arra is, aki home office-ban ül, arra is, aki autóban ül, arra is, aki továbbra is az irodájában ül, arra is, aki az iskolában ül és arra is, aki huzamosabb ideig bárhol ül. A testmozgással foglalkozó szakemberek már jóval a pandémia bekövetkezése előtt szorgalmasan hirdettek, hogy mennyire fontos a rendszeres testedzés, mind a gyerekek mind a felnőttek számára. Olyan mozgásforma javasolt, ami ellensúlyozza a sok ülés káros hatásait és oldja a feszültséget.

A mozgásunkat, az izmaink tónusát a központi idegrendszer szabályozza receptorok, a receptorok érzékenysége és a reflexek által. Tehát úgy befolyásolja a mozgásunkat, testtartásunkat, hogy azt nem tudatosan, nem a tudatunkkal irányítjuk. Erre a legjobb példa az, amikor egy rossz testtartásban lévő embernek azt mondod: „húzd már ki magad!” Erre a leggyakoribb reakció, az, hogy az illető visszafeszíti a fejét, vagy előretolja a csípőjét, hogy a törzse „egyenesbe” kerüljön, mert az idegrendszerének fogalma sincs róla, melyik izomnak kellene kiadni a parancsot, hogy ez megtörténjen.

A receptorok érzékenységét mechanikai behatások, érzelmi és lelki történések és a stressz is megváltoztathatja, amire a testünk az izomtónus megváltoztatásával reagál. Innen is látszik a tudatos mozgás, a testtudatosság sokkal több annál, hogy szeretek és akarok sportolni. Amikor beülünk az iskolapadba kisiskolásként a frissen szerzett mozgásmintánkat, a gravitáció ellen dolgozó izmokat máris elkezdjük szétülni. Ez pedig hatással lesz a testtartásra és a későbbi mozgásmintára is. Amikor sportolni kezdünk, akkor a meglévő, és az üléstől folyamatosan romló mozgásmintát erősítjük tovább. Később lesz e ebből fájdalom, sérülés, visszatérő vagy állandó panasz, az egy soktényezős folyamat, és sokszor a lelki állapotunktól (is) függ. A testünk akkor működik optimálisan, ha az izmok akkor feszülnek és akkor lazulnak, amikor kell, ám erre az egyszerű folyamatra rengeteg tényező hat/hathat. (stressz, hideg, szorongás, erős ingerhatások, lelki teher, gyermekkori lelki trauma, egyéb lelki trauma…stb.)

A panaszok többsége a túlfeszültség miatt alakul ki, ami ellen tehetünk, ha elég tudatosak vagyunk. Amennyiben soha nem fáj sehol és nem jelez:

• a derekad (mondjuk kertészkedés, hosszú ülés, vagy puha netán kemény matracon alvás után)
   
• a nyakad (nem alszod el 2-3 havonta vagy hetente, nincs olyan párna, amin kényelmesen aludnál, nincs „banyapúpod”)
   
• a csípőd (egy komolyabb túra után - és nem az izomlázról beszélek)
   
• a vállad (amikor felemeled a karod vállvonal fölé)

Akkor Te jól működsz, és mindegy mit csak mozogj! Ellenkező esetben tedd rendbe a mozgásmintádat, a mozgástartományokat! Sokan eljutnak oda, hogy ezeken változtassanak, de sajnos abban a pillanatban, amikor elmúlik a fájdalom a rehabilitációs mozgás hatására, az emberek zöme meg/leáll. Sajnos ezt testközelből érzékelem. Fontos tisztázni, fájdalom megszűntetése nem egyenlő az mozgásminta megváltozásával. Kétségtelen, hogy jó az irány, csak kevés az idő.

Most lehet felmerült a kérdés benned, hogy oké, akkor most mit tegyek? Csináld azt, amit gyermekkorodban csináltál, izegj- mozogj ülés közben. A gyerekek nem véletlenül izegnek-mozognak, ha ülniük kell…ők még tudják mi a legjobb dolog, amit tehetnek a testükért. Mint mindent az életben ezt is befolyásolni, uralni szeretnénk, így a pici iskolásokat folyton mozdulatlanságra intjük.

Igyekezz az ülőgumódon ülni, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy félig fekve, a derekadon ülsz, ha Te is félig fekve dolgozol, akkor tegyél egy hengerpárnát, a derekad alá, hogy az ágyéki gerincszakasz meg legyen támasztva. Ha széken ülsz használj statikus, ülést segítő eszközöket, mint az ékpárna, vagy a deréktámasz. Abban az esetben, ha megválasztod a legegészségesebb ülő-pozíciódat kiméred a szögeket, 10-15 perc múlva az izmok akkor is elkezdenek befeszülni. Azért, hogy ezt megelőzd, válts pozíciót, minél többször! Iktass be szüneteket, állj fel, hajolj jobbra csavarodj balra, valamint sokszor körözz a válladdal hátrafelé!

Kezdj el tudatosan lazítani a testeden és az elméden, előbb utóbb egyik hatással lesz a másikra, a lényeg a rendszeresség.

Kitartást kívánok az előttünk álló időszakra!

Fotó: Andrea Piaquadio-tól a pexels.com-on

betöltés...