Tévhit: Minden lázmérő eszköz egyformán megbízható

A legtöbb orvos még mindig a régi, jól ismert higanyos üveg lázmérőre esküszik. Tagadhatatlanul megbízhatóak, mivel egyszerű elven működnek, azonban könnyen eltörnek, a szétguruló higanycseppek pedig mérgezőek, nem is beszélve a veszélyes üvegszilánkokról.

Léteznek műanyaggal kombinált és nem higanyos lázmérők is, azonban azok anyaga nem vezeti olyan jól a hőt, mint az üveg vagy a fém.

A digitális lázmérők általában megbízhatóak, bár az olcsóbb darabok sajnos tévedhetnek, megzavarodhatnak néha, elromolhat a kijelző, lemerülhet az elem, tehát több a hibalehetőség. A legbiztosabb eredményt a fülhőmérők, vagy az infratechnológiás, érintésmentes lázmérők adják, bár ezeknek sajnos az áruk sem alacsony. A lázjelző lapkák, matricák pontos értéket nem adnak, ezért egy ilyen darab nem elegendő a diagnózishoz.
 

Tévhit: A legkisebb hőemelkedést is azonnal csillapítani kell

Az emberi test normális hőmérséklete nem 36,6 °C, ahogy azt a nagyszüleink mondogatták. Napszaktól, évszaktól, környezeti hőmérséklettől függően - vagy akár a frontok hatására is – 36,5 és 37,2 között ingadozhat. E határokon belül a mért hőfok teljesen megfelelő és átlagosnak mondható, minden életkorban.

Még mindig tartja magát a néphit, miszerint a 36,6 °C fölötti testhő már láznak számít, ha pedig a 37-et átlépi, mindenképpen be kell avatkozni. Ma már eltolódtak ezek a határok, elsősorban azt kell figyelembe venni, hogyan érzi magát a beteg.
 

Tévhit: A láz jó és egyáltalán nem kell csillapítani

A fenti tévhit ellentettje. Mivel a lázzal kapcsolatos irányelvek gyökeres változáson mentek keresztül az elmúlt években Magyarországon, sokan ezzel is átesnek a ló túloldalára. Való igaz, hogy a magas testhőmérséklet önmagában nem betegség és nem is ártalmas – nem fő meg tőle az agyunk, nem dobják ki a sejtek a fehérjét, és így tovább. Azonban nem igaz, hogy semmilyen körülmények között nem szabad tenni ellene.

Ha a lázas egyén – főként, ha gyermekről van szó – rosszul érzi magát, bágyadt, szédül, vagy fájdalmai vannak, nem szabad késlekedni a beavatkozással.
 

Tévhit: Mindegy, hol mérjük a lázat

Testünk hőmérséklete nem mindenhol azonos. Földünkhöz, vagy egy tál hűlő pudinghoz is hasonlíthatjuk – ezek közös jellemzője, hogy a külsején hidegebb (köpenyhőmérséklet), mint a belsejében (maghőmérséklet). Ezért a felszínen, a bőrön (hónaljban, homlokon) mért hőmérséklet egy fél fokkal mindig alacsonyabb, mint a test belsejében (szájban, végbélben) mért hőmérséklet. Az utóbbiakból mindig ki kell vonni 0,5 °C fokot. Mivel a gyermekek lázát még mindig a végbélben a legegyszerűbb mérni, ezt tartsuk szem előtt az érték leolvasásánál!
 

Tévhit: A lázas beteget agresszív hűtéssel kell kezelni

Nagyon régi gyakorlat, s bár kissé idejétmúlt, még mindig tartja magát: az erős hűtés, priznicelés. Ehhez a testet vagy a törzset hideg vizes törölközőbe csavarták, hűtőfürdőbe tették a beteget, extrém esetben még jégfürdőről is lehetett hallani.
A hirtelen hideg azonban amellett, hogy sokkot okozhat, erős stresszt vált ki és fokozza a hidegrázást, ami amúgy is rettentő kellemetlen érzés. Lázas állapotnál a legfontosabb a beteg komfortérzetének növelése és fenntartása, ehhez pedig semmiképp nem járul hozzá az, ha szegény gyerek úgy reszket, hogy megreccsen alatta az ágy. A hűtőfürdő alkalmazható, de semmiképp sem hideg vízben vacogást értünk alatta, mindössze a testmeleg, 37 fokos vizet hűtjük apránként pár fokkal.
 

Tévhit: A lázcsillapító kezeli a betegséget is

Többek közt ez a tévedés az, ami miatt egyre több orvos kezdett pálcát törni a lázcsillapítás felett. Sokan ugyanis elfeledkeznek róla – mind a mai napig, a felvilágosult, internettel ellátott, tájékozott világban is –, hogy nincs megoldva a probléma azzal, ha lenyomjuk a lázat.
Gyakran előfordul, hogy egy-két pirulával leküzdjük a lázat, majd visszamegyünk dolgozni, visszavisszük a gyerekeket suliba, oviba. Ezzel akár komoly hibát is elkövethetünk, mivel a láz minden esetben jelez valamit. A lázas állapotról mindenképpen konzultáljunk orvossal, mielőtt kezeljük, és ne feledjük: a láz csupán tünet. Az okát kell felderíteni, ha meg akarunk szabadulni tőle.
 

Tévhit: A gyerekek láza nem csillapítható gyógyszeresen

Nagyszüleink idejében a gyógyszertári kínálat nem volt olyan gazdag, mint manapság. Ha mindenképp gyógyszerrel kellett kezelni egy gyermeket, egy-két generációval ezelőtt a felezgetés, negyedelés volt az egyetlen mód az otthoni kezelésre – bizonyára mindenkinek van legalább egy emléke a két kanál között porrá tört keserű tablettákról.
Ma már jóval egyszerűbb dolgunk van, hiszen megjelentek a piacon a kicsiknek való gyógyszerek. Ezek kifejezetten gyermekek számára lettek megalkotva: bár a hatóanyaguk gyakran ugyanaz, mint a „felnőtt gyógyszereké”, de a gyerekek testtömegére vannak kalkulálva.
A kanalas orvosságokat egyszerűen beadhatjuk, s ma már az ízük sem rossz, mint a régi gyógyszereké, sőt: olyan finomak, hogy érdemes ideje korán tisztázni a csemeténkkel, hogy ez nem édesség, vagy nasi. Az eleve oldott hatóanyagok pedig gyorsabban hatnak, mint ha tablettaként vennék be azt a kicsik.
 

Tények a lázról:

A láz nem betegség. Mindössze egy tünet, a test reakciója valamilyen fertőzésre, vírusra. Testünk ezzel jelzi, hogy baj van, és addig is, míg tőlünk és orvosunktól segítséget kap, a lázzal harcol a betegség ellen.

A láz rossz hírét a kísérő tüneteknek köszönheti, illetve annak, hogy rendszerint súlyos lefolyású betegségekkel jár együtt – ezek viszont már kárt okoznak, ezért vegyük komolyan a test figyelmeztetését!

Az orvossal való találkozásig pedig legfontosabb a pihenés és a beteg komfortérzete. Ha el tud aludni a beteg – főleg, ha gyermek –, ne ébresszük fel azért, hogy megmérjük a lázát. Alvás közben regenerálódik a szervezete, és úgyis felébred, amikor kellemetlenül érzi magát - ha például fájdalmai vannak, vagy egyszerűen csak melege van/fázik. Bizonyára gyermekünk is jelezni fogja, ha rosszul van, ráérünk akkor beadni a gyógyszert - a modern készítmények igen gyorsan hatnak.

Mindig vegyük komolyan a magas láz üzenetét. Ha betartjuk az orvosi utasításokat, minden bizonnyal hamar túl leszünk a betegségen.

Fotó: Kryzhov/BIGSTOCK