A fizikai aktivitás a legjobb csontvédő

A csontok épsége nem a fekvéssel őrizhető meg, sőt kifejezetten az erősítő gyakorlatok képesek megőrizni a csontok sűrűségét a menopauzán átesett nőknél. Ezt bizonyította skót Glasgow Caledonian University kutatása, amelyben 43 olyan tanulmányt vetettek össze, amelyek 4320 nőnél figyelték meg a fizikai aktivitás hatásait. Kiderült, hogy bár a csontritkulás az idősödés velejárója, a mozgás hatékonyan képes lassítani, sőt magakadályozni azt. Ráadásul, míg a nem mozgók közül 100-ból átlagosan 11 nő szenvedett el törést, addig a sportolók közül mindössze 7-en.  

A csontok ásványi anyag tartalmát a különböző edzésprogramok kombinációja őrizte meg leginkább. Azoknál a nőknél, akik gyalogoltak, futottak, táncoltak és intenzívebb erősítést végeztek felváltva, 3 százalékkal kisebb mértékben volt kimutatható a csontritkulás, mint az inaktívaknál. Az is bebizonyosodott, hogy az izomerősítésnek döntő szerepe van a csontvesztés lassításában.

Sajnos, az is tévhit, hogy az úszás ebből a szempontból is ideális sport, ugyanis a csontképzésben csak az álló helyzetben végzett mozgásoknak van  csak szerepe. Az úszás viszont kitűnő bevezető sport lehet azoknál, akik régen nem mozognak, pár hónap után már jobban terhelhetővé válnak az izmok.
 

Az elhízás is rizikófaktor

Minél nagyobb mértékű a hasi elhízás, vagyis minél nagyobb arányú az ún. viszceláris zsír aránya, annál nagyobb az esélye a férfiaknak a csontritkulásra – ez derült ki a Radiological Society of North America kongresszusán bemutatott tanulmányból. A viszceláris zsír tulajdonképpen azok a belső szervekre rakódott zsírréteg, amely mélyen az izomszövet alatt található a hasüregben. Vagyis a sörhassal élő férfiaknak (és persze a nőknek is) nem csak a szív- és érrendszeri betegségek, a magas koleszterinszint, az alvászavarok, az asztma, az ízületi problémák és a cukorbetegség kockázatával kell szembenézniük, de a csonttömeg-vesztéssel is.
 

Tehetünk magunkért!

- A csontritkulás a csont anyagcseréjének betegsége, aminek következtében csökken a csont tömege, és a csont szerkezete (minősége) is átalakul, a csontgerendák elvékonyodnak. Mindezek miatt a csont törékennyé válik, és számos törés bekövetkezhet, legjellemzőbben a gerincnél és a csípőnél. A csontritkulás függ az öröklött adottságoktól és az életkortól, de számos rizikótényező egészségtudatos magatartással elkerülhető – mondja dr. Dobos Márta, az Oxygen Medical ortopéd orvosa. – Bizonyított tény, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás és a fizikai inaktivitás jelentősen megnöveli a csontritkulás kockázatát. Utóbbira bizonyíték, hogy a fekvő betegeknél már néhány nap alatt megnő a vizeletben az ürített kalcium mennyisége, ami azt jelzi, hogy a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerülnek. Vagyis a fizikai aktivitás lehet a megelőzés és a folyamat fékezésének egyik kulcsa.

Ha előfordult már csontritkulás a családban, 40 éves kor körül érdemes csontsűrűség mérést végeztetni, a menopauza időszakában pedig minden nőnek ajánlott a rendszeres ellenőrzés. Az ortopéd orvos feladata a kezelés és a megfelelő mozgásforma ajánlása is. 

Forrás: http://www.oxygenmedical.hu
Fotó: janeb13/pixabay