Sajnos már nem nagyon kell lefordítanunk magyarra a címben jelölt tünet-együtteseket, hiszen egyre gyakrabban találkozunk a tanulási zavarok egyes típusait jelölő olvasási, írási, és számolási nehézséget jelölő latin szavakkal.  Nagyon sok gyermek, szülő és pedagógus életét nehezítik meg ezek a tanulási nehézségek.
Gyakoriságát tekintve némely szakirodalom a magyar iskoláskorúak 20-25 %- át tekinti érintettnek ebben a problémában. Ez a szám nagyon ijesztő, és talán kissé túlzó is. Azonban az óvatosabb kimutatások is 10-15 % -ot említenek, ami szintén nagyon magas.

Valóban ilyen gyakori lenne ez a probléma?
Az mindenesetre tény, hogy szinte minden általános iskolai osztályban van 1-2 gyermek, aki nehezebben sajátítja el az írás, olvasás és számolás alaptechnikáit.  Sajnos a felső tagozatot elérve egyre növekszik azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem rendelkeznek valódi értő olvasással, problémáik vannak hosszabb szövegek értelmezésével és önálló feldolgozásával, nem rendelkeznek kellő ismerettel a magyar nyelv nyelvtani szerkezetét illetően, és súlyos helyesírási, és konkrét folyóírási problémái is vannak. A matematikai ismeretek és készségek terén szintén nagy hiányosságokkal küzdenek. Oktatással foglalkozó szakemberek évek óta vizsgálják ezt az egyedülállóan magyar jelenséget, hiszen más országokkal összehasonlítva hazánk magasan vezet a tanulási zavarok tekintetében. Szükséges tehát megvizsgálni, hogy esetleg nem az oktatás és az ismeretátadás problematikájáról van-e szó.

A cikk témáját illetően azonban le kell szögeznünk, hogy léteznek valódi tanulási problémák, most ezek okát, korai tüneteit és terápiáját szeretnénk röviden ismertetni.

A tanulási zavarok alapvetően részképesség zavarok. A tanulási zavaros gyermekek jellemzői, hogy intelligenciájuk az ép övezetbe esik (magyarul: teljesen normálisak), csupán egyes készségeik nem megfelelő ütemben és módon  fejlődnek.   Az idegrendszer akkor működik jól, ha fejlődése során az idegrendszeri kapcsolatok egyre bonyolultabb rendszere alakul ki. A környezetünkből származó ingerek különböző érzékszervi csatornákon keresztül érkeznek (szem, fül, orr, bőr, egyensúlyszerv, és az izmaink mozgásából eredő belső visszajelzések). Ezeknek az érzeteknek a fejlődés során idegrendszeri szinten össze kel hangolódni, hogy az iskoláskort elérve a gyermeki idegrendszer képessé váljon a magasabb szintű információk, mint az olvasás, írás, számolás  készségeinek szervezésére,  az információk tárolására, szükség szerinti átrendezésére, felidézésére.  Ha az idegrendszer fejlődése, vagy érése nem megfelelő szervezettséggel megy végbe, az összehangolódás nem alakul ki és a gyermeknél részképesség-zavarokat tapasztalunk.  

Mik azok részképesség-zavarok?
Nagyon sok van belőlük: Íme néhány, melyek stabil működése fontos az iskolai ismeretek elsajátításához: Rész-egész megkülönböztetése, alak-háttér differenciálás, térbeli tájékozódás– a térbeli viszonyok helyes gyakorlati alkalmazása: alatt, fölött, mellett, stb..  Relációk, viszonyok helyes alkalmazása (több-kevesebb, kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb stb.). Testséma, testvázlat, testkép helyes alkalmazása, jobb-bal oldal pontos megkülönböztetése. Az egymásutániság pontos észlelése és felidézése (szerialitási készség), Időben való jó tájékozódás, a számfogalom kialakulása, többirányú, tartós figyelem, a rövid –és hosszú-távú memória kellő érettségi szintje stb.

Mely gyerekeknél alakulhatnak ki a fenti nehézségek?
A kutatások szerint alapvetően a terhesség alatt, vagy születés közben, esetleg korai életkorban elszenvedett enyhe sérülések (koraszülöttség, enyhe oxigénhiány, korai vírusfertőzések stb.) okozhatnak ilyen idegrendszeri problémákat. Azonban nem törvényszerű, és nem is bizonyított, hogy a korai sérülések egyértelműen tanulási zavarhoz vezetnek. Csupán az a tapasztalat, hogy ez a populáció veszélyeztetettebb a tanulási zavarok és egyéb enyhe idegrendszeri zavarok vonatkozásában.

Mik az éretlen idegrendszeri működés korai tünetei?
Ezek már csecsemőkorban kezdődnek: Az ilyen típusú a csecsemők általában nehezebben és rosszabbul alkalmazkodnak a születés után a külvilághoz. Lassabban szokják meg a nappalok és éjszakák ciklusát, nehezebben alakul ki a napirendjük, általában nyugtalanabbak, sírósabbak. Sok gond van az étkezésük és alvásuk körül.

A következő, elég gyakori tünet az izomtónus-szabályozás problémája. Egyes testtájaik, végtagjaik lehetnek extrém módon feszesek, vagy lazák, ami a mozgásfejlődésük ütemét és módját is befolyásolja. A kisgyermekek mozgásfejlődése, ügyessége is eltérhet társaikétól. Később, a beszédtanulás időszakában késést, vagy hangképzési problémát, szótagcseréket, extrém szótorzításokat tapasztalhatunk. A gyermek beszédértése elmaradhat az adott életkorban elvárt szinttől. A kézügyesség, finommotorika terén is tapasztalhatunk késést, Gyakran a gyermekeknél figyelemzavart, esetleg hiperaktivitást is tapasztalhatunk. A fenti tünetek egyértelműen elvezetnek az iskolaérettséghez. A legtöbb esetben ilyenkor szoktunk rájuk felfigyelni, és a gyermeket fejlesztő terápiákkal megtámogatni.
Mivel a tünetek szinte már születéstől fennállnak, fontos a korai felismerés, és a minél korábbi terápia megkezdése.

Kezdetben a mozgásos tünetekre tekintettel a mozgásterápiák jönnek számításba. Az izomtónus-szabályozási problémák leghatékonyabban a Dévény-féle speciális manuális terápiával kezelhetők. A megkésett és átlagostól eltérő mozgásfejlődés (kúszás, mászás kimaradása, megkésett mozgásfejlődés) szenzo-motoros terápiák alkalmazásával korrigálható. A beszéd-problémák esetén korai logopédiai ellátás és a szenzoros integrációs terápia kombinált alkalmazása bizonyul nagyon hatékonynak. Az iskolaéretlenség, figyelemzavar esetén belép a pedagógiai fejlesztés is, de itt is hatékonyabbak a mozgásterápiával kombinált terápiák.

Amennyiben a részképesség-zavart egészen iskolás korig nem sikerült felismerni, vagy kellő mértékben csökkenteni, szintén indokolt az intenzív és kombinált terápia. Tudnunk kell, hogy minél később ismerjük fel a tüneteket, és minél később kezdődik el a fejlesztés, a hatékonysága és eredményessége annál kisebb. Léteznek a kialakult tanulási zavarok kezelésére szolgáló terápiák is,  mint például A Marton-féle alapozó terápia, vagy a Delacató- módszer, melyeket 10-12 éves gyermekeknél alkalmaznak, azonban mindig egyszerűbb egy problémát megelőzni, mint a beidegződött sémákat átalakítani és korrigálni. Tudnunk kell, hogy az idegrendszer érése és nagyütemű fejlődése 12 éves korban lezárul. Ezt követően a fennálló problémák kozmetikázásáról lehet csupán szó.  

Korai fejlesztő pedagógusként ezért mindennél fontosabbnak tartom a tünetek alapján a problémák korai felismerését, és a korai terápia beindítását.
 

Írta: Óvári Andrea, fejlesztő pedagógus
Kölyökpark.hu