Újabb kisállattal gyarapodott a Budapesti Állatkert: a Romy nevű zebrakanca ugyanis október 11-én, hétfőn egy életerős csikót hozott a világra. A jövevény kisfiúnak, szakszerűbben mondva csődörcsikónak, méncsikónak bizonyult. Az első napokat a közönség elől elzárt istálló nyugalmában töltötte, de szombatra már eljött az ideje annak, hogy néhány órára a kifutóra is kiengedjék – természetesen az anyaállattal együtt.

A tizenhárom esztendős Romy a hollandiai Beekse Bergen Szafariparkban született 2008 augusztusában, s onnan 2010 szeptemberében került Budapestre. Tapasztalt anyának mondható, hiszen első utódját még 2015-ben hozta világra, a mostani pedig már az ötödik csikója.  A kicsi apja Zucchero, a tizenegy éves zebramén, aki 2010 júliusában született a franciaországi Peaugres Szafariparkban, és 2012 óta él Budapesten.

A zebracsikón már első látásra meg lehet figyelni, hogy a szőrzete sokkal „borzasabb”, mint a felnőtt állatoké. Más lófélékhez hasonlóan a zebrákra is jellemző, hogy az első vedlésig jellegzetes csikószőr borítja a testüket, amelyben a pehelyszőrök aránya sokkal magasabb a fedőszőrökhöz képest, mint a felnőtt állatoknál. Ez a fiatalok kezdetben még kissé tökéletlen hőszabályozása miatt hasznos.

A Budapesti Állatkertben egyébként csaknem 140 esztendeje foglalkoznak zebrákkal. Az elsők még 1883-ban érkeztek, az első budapesti (és egyben az első magyarországi) születésű zebracsikó pedig 1930-ban jött a világra. Azóta a „tigrislovak” rendszeresen szaporodnak a magyar főváros állatkertjében.

Az idők során több különböző zebrafajt és -alfajt láthatott az Állatkert közönsége. Mostani állatok az alföldi zebra egyik alfaját, a Böhm-, vagy más néven Grant-zebrákat (Equus burchelli boehmi) képviselik. Ez az alfaj Afrikán belül Dél-Szudánban, Etiópiában, Kenyában, Tanzániában, Ugandában, illetve Zambia legkeletibb részén őshonos.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben egyébként az idei évben különösen sok kisállat, kölyök és fióka jött a világra. Gyermekáldás volt például az ázsiai elefántoknál, a Bennett-kenguruknál, a fekete hattyúknál, az ázsiai vadkutyáknál, a prérikutyáknál, az éji majmoknál, a lajhároknál, a tarvarjaknál, a nagy maráknál, a vízidisznóknál, a tapíroknál, a rózsás flamingóknál, a szürkenyakú koronásdarvaknál, a matakóknál és a vörös pandáknál is.

Fotó: Bagosi Zoltán